Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

953 Az Országgyűlés 14. ülése kasoknak a szocialista építésben eddig tanúsított csaknem két évtizedes helytállását. Teljesen egyetértenek és támogatják azokat a határozatokat és intézkedéseket, amelyek a fegyelem minden szinten történő erősítésére vonatkoznak, nem adnak lehetőséget a lógásra, a betegállománnyal való visszaélésre. Egyetértésüket fejezték ki a szigorú takarékosság, az üzemi rend erősítése, a jobb munkaszervezés, a következetesebb felelősségrevonás tekintetében is. Igen sokan adtak hangot annak a jogos követelésnek, hogy jobban becsüljük a közvagyont, a társadalmi tulajdont. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a munkásokkal folytatott tanácskozások során számtalan helyes javaslat, ésszerű építő bírálat, észrevétel hangzott el, amelyek hasznosítása a vezetés minden szintjén nélkülözhetetlen. Ezeken a tanácskozásokon, illetve azt követően dolgozóink bejelentették azt, is, hogy részt kívánnak venni a felszabadulási munkaversenyben. Vállalásaik elsősorban a gazdaságosságra, a minőségre, a takarékosságra irányulnak. Ezek a munkásoktól fakadó kezdeményezések is igazolják, hogy a Központi Bizottság határozatának végrehajtásában teljes egészében számíthatunk dolgozóink lendületére, akaratára, erejére, és hogy a jövőben a vezetés, a gazdasági-műszaki és mozgalmi vezetés színvonalának emelésével oldhatjuk meg feladatainkat. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottságának decemberi határozata joggal húzta alá, hogy a párt és a kormány határozatainak egyértelmű és egységes végrehajtása az alsóbb szintű munka sikerének egyik központi feltétele. Ezzel kapcsolatban csupán arra szeretnék utalni, hogy a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél az elmúlt esztendőben a tervezett szénmennyiség kitermeléséhez 28 ezer műszakkal többet használtak fel az előirányzottnál. Ebben nem kis szerepet játszott ' a megnövekedett táppénzes állomány. Ma még elég gyakori, hogy a gazdasági vezető minden erőfeszítése eredménytelen marad, mert nincs megfelelő lehetősége, hogy a nagyon is átlátszó három-négynapos megbetegedések számát lecsökkentse, vagyis hogy ebben valamenynyi egészségügyi dolgozó teljes támogatását élvezze. Eredményeinket rontja, hogy igen sok esetben munkaidő alatt intéznek el olyan tanácskozásokat, összejöveteleket, „társadalmi munka" címén, amelyeket a törvények megtartása esetén munkaidő után kellene megrendezni. A vezetés színvonalának további emelése parancsolóan követeli meg, hogy tovább javuljon a vezetők és a dolgozók kapcsolata. Minden fontos intézkedésben a munkásokra, elsősorban a törzsgárdára kell támaszkodni. Határozottság és fegyelem, előrelátás és a törvények megtartása, helyes módszerek és emberség: ezeket kívánják azok a feladatok, amelyek ebben az évben előttünk állnak, hogy meg tudjuk valósítani. Természetesen az is szükséges, hogy a vállalatok vezetői megfelelően élhessenek a számukra biztosított nagyobb hatáskörrel, önállósággal, — az élet igazolta, hogy erre képesek. Szükséges biztosítani, hogy a vállalatok időben megkapják 41* , 1965. február 10-én, szerdán. 954 tervfeladataikat, és a központilag előírt legfontosabb mutatószámok alapján saját kezdeményezéseik, elgondolásaik, a helyzetüknek megfelelő legjobb módszerek alapján dolgozzák ki programjaikat. Ebben kapjanak messzemenő támogatást a mozgalmi szervek, a párt és a tömegszervezetek részéről is. Az elemző munka, a konkrét intézkedések, az ellenőrzés, a munkások kezdeményezései, javaslatai, illetve azok sorsa a mozgalmi szervek tevékenységében a gazdasági sikereket szolgálják. Tisztelt Országgyűlés! Az 1965. évi költségvetésről előterjesztett törvényjavaslat dolgozó népünk további felemelkedését, a Magyar Népköztársaság további erősítését szolgálja. Én a magam részéről az állami költségvetést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bélák Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. DR. BELÁK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vita a legjobb alkalom arra, hogy számba vegyük a múlt gazdálkodását, ugyanakkor meghatározzuk jövőbeni tennivalóinkat. A magam részéről népgazdaságunk mezőgazdasági kérdéseihez kapcsolódok és az előttünk levő költségvetésben foglaltakhoz kívánok javaslatot tenni, amelynek figyelembevételét az ez évi költségvetés, majd a jövő évben induló harmadik ötéves tervünknél kérem. Határozottan meg kell mondani, hogy mezőgazdasági termelésünk lényeges növelése nélkül sem a népgazdaság arányos, összehangolt fejlődése, sem népünk életszínvonalának emelkedése nem biztosítható. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezését 1959—60-ban hajtottuk végre. Ez a forradalmi átalakulás kedvezően befolyásolta a mezőgazdasági termelést és 1962-ben két százalékkal, 1963ban négy százalékkal, 1964-ben pedig két százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés. Az elkövetkező évre a mezőgazdaság mindössze másfélkét százalékos növekedése van előirányozva. Ez a terv sokkal reálisabb, de mégsem lehetünk vele elégedettek, mert ez nem jelent lényeges növekedést; a mezőgazdaság termelését jelentősen befolyásoló időjárási tényezőnek ennél nagyobb befolyása van a mezőgazdaság termelésére. Meg kell állapítanunk, hogy mezőgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyokat korántsem használjuk ki teljes mértékben a valóban nagyüzemi mezőgazdasági termelés megszervezésére. Mezőgazdaságunk fejlődése vontatott és olyan helyzetben van, amelyről el kell mozdítanunk, ahhoz, hogy valóban a kívánatos fejlődésről beszéljünk. Ma több termelőszövetkezetnél létrehoztuk ugyan a nagyüzemi kereteket, de ezen belül kisüzemi módon gazdálkodunk, mert nem tudtuk még biztosítani a nagyüzemhez nélkülözhetetlen technikai bázist. Ezzel összefüggően több gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetben a tagok kedvetlenek, rossz a munkafegyelem, a gazdaság vezetősége nem elég határozott és gyakorta változik is. A mezőgazdaság fejlesztésének meggyorsí-