Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

925 Az Országgyűlés 14. ülése 1965. február 10-én, szerdán. 926 nyújt a meg nem felelő, vagy az adott munkahelyen feleslegessé vált munkaerők elbocsátására. Vállalatainknak élniük kell ezzel a lehetőséggel. Az átcsoportosítás szervezett lebonyolítása lehetséges és szükséges. Ezt támasztja alá az a rendelkezés is, amely lehetővé teszi a létszámcsökkentésből eredő bérmegtakarítás egy részének az átlagbérek emelésére fordítását, A népgazdaság egészében nem csökken a munkaalkalom, hiszen az összes foglalkoztatottak létszáma ebben az évben is nő, a terv szerint körülbelül 43 000 fővel. A termelékenység emelése érdekében másik tennivaló a munkanormák felülvizsgálata. Otl, ahol ez indokolt, még az év első felében módosítani kell a normákat. A létszám- és normafelülyizsgálat természetesen nem helyettesíti a termelékenység növelésének alapvető módszereit, a műszaki fejlesztést, az üzemszervezési munka, a belső szállítások, a technológiai fegyelem javítását. A másik nagy tartalék vállalatainknál a készletekkel való jobb gazdálkodás. A költségvetés a forgóalapok növelésére 2,3 milliárd forint előirányzatot tartalmaz hitelfedezeti alap címén. Ennek, és a hitelrendszer más pénzforrásainak figyelembevételével az elmúlt évek 7—8 milliárd forintos készletnövekedésével szemben az 1965. évben csak 4—4,5 milliárd forint értékben számolunk a készletek állományának emelkedésével. Ez gondosabb készletgazdálkodást, s ennek érdekében számos intézkedést igényel. Készleteink — amint az említettem — az elmúlt években nagyobb mértékben nőttek, mint a termelés, holott korszerű szervezettség mellett a készletfelhalmozódásnak általában lassúbbnak kell lennie, mint a termelés-emelkedés ütemének. Ebben milliárdos tartalékok rejlenek. A Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Nemzeti Bank vizsgálatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a készletek — ezen belül különösen az anyagkészletek — összetétele sok esetben nem felel meg a szükségleteknek. A vizsgálatok megállapításai szerint a vállalatoknál — és ezek közül is elsősorban a Kohóés Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó üzemeknél — jelentős mennyiségű felesleges készlet halmozódott fel az elmúlt évek során. Egyes vállalatok rendeléseik feladásakor nem veszik eléggé figyelembe a meglevő készleteket. Nem minden esetben gondoskodnak a megszűnt gyártásból fennmaradt anyagok hasznosításáról. Előfordul, hogy biztonsági okokból a belföldi beszerzési lehetőség ellenére importból is megrendelik az anyagokat. A készletfelhalmozódás okai között nagy szerepe van a nem megrendelésre történő termelésnek. Ilyen megállapításokat tettek a vizsgálatok során a Csepel Vases Fémművek több gyárában, a Ganz Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában, az Orionnal, a Telefongyárnál, a Remix Rádiótechnikai Vállalatnál és sok más iparág üzemeiben is. A készletgazdálkodás területén az 1965-ös évben kettős feladat áll előttünk. A kormány gazdasági bizottsága a közelmúltban határozatot hozott a feleslegesnek minősíthető készletek felmérésére és gyors, bürokrácia-mentes értékesítési lehetőségének biztosítására. Lehetőség nyílik arra, hogy ilyen készleteket árengedménnyel értékesítsenek: az árban a vevő és eladó vállalat közvetlenül megállapodjék. Az eladó így jelentkező eredménykiesesét ez évben kivételesen az államháztartás megtéríti, és megszabadul a vállalat a felesleges készleteinek kamatterhétől is. A vevő vállalat viszont az olcsóbb beszerzés útján javíthatja eredményét. A termelést irányító minisztériumoknak és a bankoknak az így lebonyolításra kerülő ügyleteket ellenőrizniük kell. A fenti intézkedés csak az 1965-ös évre vonatkozik, így tehát koncentrált intézkedésekre van szükség. Nem kisebb feladat az új felesleges készletek képződésének megakadályozása. Ez annál nagyobb jelentőségű, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy olyan időszakban, amikor lassúbb mennyiségi növekedést tervezünk a termelés egyes területein, a tájékozatlanság és a rossz irányítás többlet-termelést eredményez olyan esetekben is, amikor arra nincs szükség. Ezért az 1965-ös évben különös gonddal kell a beruházások és közületi megrendelések korlátozása miatt előálló rendelésmódosításokat keresztülvezetni a terveken, hogy felesleges termelés ne folyjék, hogy ez ne vonja el a rendelkezésre álló nyersanyagot, munkaerőt a fontos szükségletek kielégítése elől. A jövőt illetően a termelés és a szükségletek fokozott összhangját a szállítási szerződési rendszer megreformálásával is elő kell mozdítani. A cél az, hogy a vállalatok ne csak a terv mennyiségi teljesítéséért, hanem elsősorban a vevő által velük szemben támasztott igények kielégítéséért érezzenek felelősséget. Az ezzel kapcsolatos munkák folyamatban vannak. Meg kell említeni, hogy a készletek nyilvántartása sem kielégítő. Gyakran előfordul, hogy a vállalatok nem ismerik pontosan, mi is áll tulajdonképpen rendelkezésükre. Az ügy vitelgépesítés és szervezés egyik fontos feladata a készletek nyilvántartásának, a gyors és állandó adat-* szolgáltatásnak a megszervezése. Nagy gondot kell fordítani mind a belföldi, mind pedig a kivitelre gyártott termékeknél a szállítások racionális és gazdaságos megszervezésére. Még mindig sok a keresztbeszállítás, a vasúti kapacitások felesleges lekötése, ami humoristáinknak is kedvelt és indokolt témája. A termelést és a forgalmat irányító szerveknek, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak, a Központi Szállítási Tanácsnak nagyobb gondot kell arra fordítania, hogy az itt lévő tartalékokat feltárja. Nyersanyaghelyzetünk, a modern ipari és mezőgazdasági objektumok létesítésére vonatkozó igények és az e tényezőkből eredő nagyarányú külkereskedelmi forgalom szükségessé teszik, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az export területén. Nagy jelentősége van annak, hogy az iparvállalatok és külkereskedelmi szerveink együttműködése szorosabbá váljék. A vállalatok anyagi érdekeltségét is olyan irányba fejlesztjük tovább, hogy az a megrendelések növekvő menynyiségben és mind jobb minőségben való kielégítésére ösztönözzön. Nagy súlyt kell fektetni arra, hogy kivitelünk gazdaságosabb legyen. Gépiparunk területén a helyzet e tekintetben nem kielégítő, de hasonló problémák állnak fenn más ipar- ! ágban, például a könnyűiparban is. Nagyobb