Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

923 Az Országgyűlés 14. ülése 1965. február 10-én, szerdán. 924 háztartás előirányzatait is. Az elmúlt évek tapasztalatai azt a 'követelményt állítják elénk, hogy következetesebben, határozottabban lépjünk fel a fogyatékosságok ellen, melyek a termelés és a felhasználás területein jellegzetesek.. A főcél most a gazdálkodás minőségi mutatóinak javítása. Nyilvánvaló, hogy az állam kiadásait csak olyan arányban növelhetjük, amilyen mértékben biztosíthatjuk hozzá a szükséges hazai bevételi forrásokat. A bevételek megfelelő alakulásának pedig az a kulcsa, hogy nagyobb energiát fordítsunk a termelékenységre, a munkaszervezettségre, az önköltségcsökkentésre, a termékek minőségére, a jobb készletgazdálkodásra, az exportfeladatok teljesítésének előmozdítására. Az^l965. évi népgazdasági terv e gondolatok jegyében készült. A terv az ipari termelésnek az előző éveknél kisebb mértékű — 4,2 százalékos — növelését irányozza elő. Ezen belül az egyes ágazatok eltérő módon fejlődnek. A leggyorsabb a Nehézipari Minisztérium vegyiparának termelésbővülése 9,3 százalékkal. A korábbiaknál lényegesen kisebb a növekedés a gépiparban és az építőiparban. E két területen különösen fontos a műszaki színvonal és a hatékonyság növelése, mert ez a továbbiakban a helyesebb összetételű és jobb gazdaságosságú, ugyanakkor nagyobb ütemű termelés kiindulópontja lehet. A terv által előírt, mérsékeltebb célkitűzések elérése éppen ezért nem könnyebb, mint az előző évek feladata volt. Nagy körültekintést igényel a mezőgazdasági tervek összeállítása, a biztonságos tervezésre való törekvés itt különösen helyénvaló. A terv a mezőgazdasági termelés másfél-két százalékos emelésével számol. Az előirányzat teljesítése, a földek gondos és időbeni megmunkálását, a rendelkezésre álló eszközök és gépek hatékony felhasználását, a betakarítás és értékesítés jól előkészített és szervezett elvégzését feltételezi. A termelés mérsékeltebb emelésének megfelelően, mintegy három százalék a nemzeti jövedelem emelkedésének előirányzata. Ezzel arányos a felhasználás is. Bár a beruházások volumene 1965-ben nem nő, a második ötéves terv időszakában még így is lényegesen többet fordítunk beruházásra az előirányzottnál. A lakosság fogyasztása tekintetében a feladat az eddig elért eredmények megszilárdítása. A népgazdasági terven alapulnak az államháztartás előirányzatai is. Az előterjesztett 1965. évi állami költségvetés kiadásai megközelítik a 98 milliárd forintot és mintegy 6,8 százalékkal haladják meg az előző évit. A többlet körülbelül háromnegyed része a növekvő vállalati és termelőszövetkezeti pénzellátást és a felhalmozási célokat szolgálja. Körülbelül egymilliárd forinttal több jut a szociális, egészségügyi, kulturális intézmények szükségleteinek kielégítésére. A védelmi kiadások csökkennek. A közületi szervek kiadásai az előző évek 7—9 százalékos növekedési ütemével szemben most csak három százalékkal emelkednek. A kiadásoknak ez a megoszlása megítélésünk szerint megalapozza az előrehaladás pénzügyi feltételeit. Az előirányzat szerint elsősorban a vállalatoktól származó bevételek növekednek, összességükben 5,2 milliárd forinttal. A terv és költségvetés összeállításánál a minisztériumok és tanácsok feladataik ellátásához az előirányzottnál nagyobb költségvetési kiutalásra, több anyagi eszközre és létszámra támasztottak igényt mind a termelést, mind a beruházásokat, mind a szociális, egészségügyi, kulturális feladatok ellátását illetően. Ezek kielégítésére nem volt lehetőség. A népgazdasági mérlegek és az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében több fontos intézkedés került elhatározásra. A vállalatok jövedelmezőségének növelése céljából új rendelkezések kerültek kiadásra munkaerő-, bérgazdálkodás, anyag- és készletgazdálkodás terén. Ezek ismertetésére a következőkben még visszatérek. Emellett egyéb, a költségvetés bevételeit növelő és a takarékosabb gazdálkodást biztosító határozatok is születtek. így intézkedés történt az égetett szeszesitalok árának és a telefon díjtételének emelésére, a másodállások és mellékfoglalkozások adóinak bizonyos mértékű emelésére, valamint az utazási okmány-illetékek és más adónemek növelésére is. Csökkentettük a reprezentációval kapcsolatos kiadásokat, a bel- és külföldi kiküldetések előirányzatait, takarékossági üitézkedések kerültek előírásra az állományon kívüli béralappal való gazdálkodás vonatkozásában. Ezek az intézkedések elsősorban a magasabb jövedelmeket, és nem alapvető fogyasztási cikkeket érintenek. A hozott ármódosítások egyben a fogyasztási árarányok javítását is célozzák. Ilyen irányú további intézkedéseket a terv és a költségvetés nem tartalmaz. Tisztelt Országgyűlés! Az 1965. évi állami költségvetés írásban előterjesztett indokolása módot ad az előirányzatok részletes áttekintésére, ezért a következőkben az előttünk álló legfontosabb feladatokról szeretnék beszélni. Elsőnek állami vállalataink tevékenységével kapcsolatos követelményekkel kell foglalkozni, mivel elsősorban a termelés területén mutatkozó problémákat kell megoldanunk ahhoz, hogy a további években gyorsabb előrehaladásunkat biztosítsuk. - A költségvetés előirányzatai szerint állami vállalatainknak az 1965. évben 38,1 milliárd forint nyereséget, az összes állami bevételek 38;9 százalékát, forgalmi adó címén 17,9 milliárd forintot, a bevételek 18,2 százalékát, eszközlekötési járulékként pedig több mint 10 milliárd forintot — ez 10,2 százalék — kell befizetniük. A költségvetéssel szemben fennálló kötelezettségek teljesítése jelentős erőfeszítést követel meg vállalataink vezető gárdájától és dolgozóitól. A nyereség növelésének egyik fontos előfeltétele a termelékenység emelése, a munkaerő- és bérgazdálkodás megjavítása. Olyan periódusba jutottunk, amikor a munkaerő-ellátás eddigi forrásai kimerülőfélben vannak falun és városon egyaránt. Tűrhetetlen, hogy míg egyes területeken állandósult munkaerőhiánnyal küzdünk, vállalataink nagy részénél jelentős belső tartalékok vannak. Az 1964. évben az állami iparban mintegy 11000 fővel nőtt terven felül a létszám. Nemcsak az a baj, hogy a belső munkanélküliség sokhelyütt fellelhető, hanem az is, hogy ez demoralizáló hatással van azokra, akik munkájukat rendesen elvégzik. A Munka Törvénykönyvének a közelmúltban történt módosítása lehetőséget