Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

911 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 912 Az elmondottak és az általam írásban beadott részletes interpellációm alapján az alábbi kérdéseket terjesztem megválaszolás céljából a földművelésügyi miniszter elvtárshoz: Elsősorban a Földművelésügyi Minisztérium milyen anyagi, technikai, szervezeti és egyéb intézkedéseket kíván tenni az említett, vagy hasonló esetek megelőzése, illetve lokalizálása érdekében? Másrészt a termelőszövetkezetek zárszámadását súlyosan érintő kiesések ellensúlyozására milyen állami segítségre számíthatunk? Továbbá: van-e mód és lehetőség arra, hogy a nagyobb mértékű mezei pocokkárt elemi kárként ismerjék el? Lesz-e lehetőség arra, hogy a mezei pocokkár következtében tönkrement pillangós területeink pótlásához szükséges vetőmagvat az országos készletből megkapjuk? Köszönöm. ELNÖK: Az interpellációra Losonczi Pál földművelésügyi miniszter elvtárs válaszol. LOSONCZI PÁL földművelésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Papp János képviselőtársam interpellációjára a következő választ adom: A mezei pocok kártétele már az elmúlt év őszén az ország számos területén jelentős volt, s ebben az évben tovább fokozódott. A kártevő elsősorban a dunántúli megyékben, azok közül is különösen Baranya, Tolna, Vas és Győr megyében okozott jelentősebb károkat, de néhány alföldi és északi megyénkben is számottevő kár jelentkezett. A kártevők elszaporodásának oka a különösen kedvező időjárási körülmények mellett döntően az volt, hogy termelő üzemeink a kártétel első stádiumában, amikor még alacsonyabb volt a mezei pockok száma és a védekezés kisebb költséggel, könnyebben megoldható lett volna, a szükséges védekezést elmulasztották, annak ellenére, hogy a növényvédelmi szolgálat útján az erősen fertőzésnek kitett területeken előrejelzést és védekezési felhívást kaptak. Termelő üzemeink többsége csak megkésve kezdett hozzá a védekezéshez, amikorra már a kártevők olyan mértékben elszaporodtak, hogy a védekezés csak nagy költségek árán volt biztosítható. A Földművelésügyi Minisztérium, látva a tavasz végén, hogy a tél viszontagságai a szokásosnál kisebb mértékben károsították a rágcsálókat, az eredetileg tervezett védekező anyagoknál nagyobb mennyiségek biztosítására tett intézkedéseket. Ez például Baranya megye esetében azt jelentette, hogy a megyei tanács által előirányzott 150 mázsa Dieldrinnel szemben 565 mázsát, tehát közel négyszeresét, az 5000 mázsa Aldrines szuperfoszfáttal szemben közel 16 000 mázsát, tehát háromszorosát, Arvalinból pedig az 50 mázsa igénnyel szemben 382 mázsát, tehát közel nyolcszorosát kapta a megye. A mezei pocok elleni védekezésnél csak úgy, mint az egyéb növényvédelmi károk elhárításánál döntő szerepe a termelő üzemeknek van. Ezt egyébként az új növényvédelmi törvényerejű rendelet is kimondja, hogy elsősorban az üzemeknek kell arra felkészülniük és elvégezniük a növényvédelmi munkákat. A védekezés teljes végrehajtását ezeknél a kártételeknél nem végezhetik el a növényvédő állomások, csak segítséget nyújthatnak ehhez a munkához. Ezek előrebocsátása után Papp János képviselőtársam által feltett konkrét kérdésre a következőket válaszolom: A Földművelésügyi Minisztérium a hasonló esetek megelőzése, illetve lokalizálása érdekében az eddigieken túlmenő intézkedéseket kíván tenni. Az eddiginél hatásosabban kívánjuk biztosítani az utak, árokpartok, töltések stb.-k védelmét. Természetesen továbbra is körültekintően igyekszünk biztosítani — a népgazdaság anyagi lehetőségeinek megfelelően — a termelőüzemek növényvédő szerekkel és növényvédelmi gépekkel való ellátását. A Földművelésügyi Minisztérium, illetve a növényvédelmi szolgálat erőfeszítése azonban csak akkor lesz kellően hatásos, ha a termelőüzemek részéről kellő támogatást kap. Ezért e helyről is felhívom a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és valamennyi érdekelt szerv figyelmét arra, hogy a növényvédelmi előterjesztéseket és védekezési felhívásokat az eddigieknél gondosabban tanulmányozzák és a ßzükseges intézkedéseket feltétlenül és késedelem nélkül tegyék meg. A mezei pocok kártételt elemi kárként a jelenlegi helyzetben nem lehet elismerni. Elemi kárnak ugyanis azok a kártételek számítanak, amelyek a termelőüzem részéről a leggondosabb eljárással sem háríthatók el, például jégkár, árvízkár. A mezei pocok kártétele azonban a jó gazda gondosságával végzett munkával elhárítható, illetve nagymértékben csökkenthető. Ennek ellenére az egyes üzemeket ért nagyarányú egérkárok részbeni mérséklésére a Pénzügyminisztériummal közösen intézkedéseket tettünk. A megyei tanácsok pénzügyi osztályaihoz forduló termelőszövetkezetek közül a legindokoltabbaknak a Pénzügyminisztérium — egyedi elbírálás alapján — kivételesen adómérsékléssel nyújt segítséget. Ezenkívül, amennyiben gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetről van szó, az e termelőszövetkezetek különleges támogatására rendelkezésre álló összegből van módja a megyei tanácsnak némi kárpótlást nyújtani. A mezei pocokkár következtében szükségessé váló lucerna és vöröshere újravetésekhez — tekintettel a vártnál lényegesen nagyobb igényre és az 1964. évi meglehetősen gyenge magtermésre — a szükséges vetőmagot maradéktalanul biztosítani előreláthatólag nem tudjuk. Figyelembe vesszük azonban a készletek elosztása során a mezei pocokkárt szenvedett területek szükségleteit, és a lehető legnagyobb mértékben kielégítjük azokat. Ha ez sem elégítene ki a szükségletet, egyidejűleg gondoskodunk egynyári takarmányvetőmag biztosításáról. Kérem Papp elvtársat és a tisztelt Országgyűlést, hogy az interpellációra adott válaszomat szíveskedjenek elfogadni. ELNÖK: Megkérdezem Papp János képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? (Igen.) Köszönöm. Kérdezem az Országgyűlést, hogy a vá-