Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-13
913 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 914 laszt tudomásul veszi-e? (Igen.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az interpelláló képviselő, valamint az Országgyűlés a választ tudomásul vette. Következik Valaska László képviselőtársunk interpellációja a higanygőzlámpa-ellátás tárgyában a kohó- és gépipari miniszterhez. Valaska László képviselőtársunkat illeti a szó. VALASKA LÁSZLÓ : A villamosenergia ipar és a higanygőzlámpa ellátása folyó évben nem kielégítő és 1965-ben még rosszabb lesz a helyzet. A gyártó cég a felmerült igényt nem elégíti ki. Kérdezem ezért dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter elvtársat, hogy a hozzá eljuttatott felmérés alapján milyen intézkedésekkel szolgálják a villamosenergia ipar és a népgazdaság higanygőzlámpa-ellátását? ELNÖK: Az interpellációra dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter elvtárs válaszol. DR. HORGOS GYULA kohó- és gépipari miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Valaska László elvtárs, Borsod-Abaúj-Zemplén megye képviselőjének interpellációjára a következőkben adom meg válaszomat: Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyár évekkel ezelőtt kezdte meg a higanygőzlámpák gyártását a korszerű világítási igények kielégítése céljából. A higanygőzlámpák gyártásának és minőségi paraméterének fokozására az Egyesült Izzó 1964-ben a Vákuumtechnikai Gépgyárban új gépsort készített, ugyanakkor Nyugatról is új automata-gépsor beszerzésére került sor. Az új gépek beállítását a termelésbe 1965 második félévében tervezzük. A gépsorok segítségével mind a higanygőzlámpák műszaki paramétereit, mind mennyiségi gyártását fokozni tudjuk. 1965fe, előzetes terveink szerint, 16—18 százalékkal emeljük a higanygőzlámpa-termelést 1964-hez viszonyítva. A felmerülő igényeket 1964-hez képest 1965-ben tehát 16—18 százalékkal jobban tudjuk kielégíteni. így a közvilágítás korszerűsítésére körülbelül 16—18 százalékkal több higanygőzlámpát tud az ipar rendelkezésre bocsátani. Ennek alapján szükséges, hogy a felhasználók a rendelkezésre álló lehetőségek figyelembevételével határozzák meg a világítás korszerűsítése szempontjából az 1965. évi terveiket. Az írásban hozzám eljuttatott anyag alapján Valaska képviselő elvtárs azon javaslata, hogy a téma fontosságára való tekintettel bizottságot hozzunk létre olyan feladattal, hogy az Egyesült Izzó által jelenleg gyártott higanygőzlámpák elosztását a népgazdasági szempontok figyelembevételével optimálisan biztosítsa, — helyes, ezért az 1965. évi higanygőzlámpa-elosztást az egyes nagy felhasználók között azok képviselőinek bevonásával fogjuk eszközölni. Az erre vonatkozó utasítást megfelelő szerveinknek kiadtam. Engedjék meg, hogy a közvilágítás korszerűsítésének távlati kérdéseire is kitérjek néhány szóval. A közvilágítás korszerűsítése higanygőzlámpák és fénycsövek beépítésével történik. Az elmúlt három évben a fölény a higanygőzlámpák 39 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ oldalán mutatkozik: a korszerűsített közvilágítás 57—58 százalékban higanygőzlámpák beépítésével történt. A harmadik ötéves tervben és a további időszakban az illetékes szerveknek — így a Nehézipari Minisztériumnak, a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak és más szerveknek — meg kel] vizsgálniuk ezt az arányt, tehát a fénycső- és higanygőzlámpák beépítésének arányát, s e vizsgálat alapján kell kialakítaniuk a harmadik ötéves terv ilyen irányú elképzeléseit. Szükséges ez azért, mert a higanygőzlámpa kemény devizaigénye 38 százalék, a fénycsőé pedig 1—2 százalék között van. Az elektromos áram fényhasznosítása a jelenleg gyártott fénycsöveinknél körülbelül 30—35 százalékkal jobb, mint a higanygőzlámpánál, márpedig az energiában olyan szegény ország számára, mint amilyen Magyarország, rendkívül fontos, hogy a villamosenergia hasznosítását a legkedvezőbben tervezzük. Kétségtelen, hogy a higanygőzlámpákkal végrehajtott világításkorszerűsítés beruházás tekintetében olcsóbb ugyan, mint a fénycsövekkel végrehajtott korszerűsítés, ezzel szemben áll azonban az elektromos energia fénnyé való átalakításának kisebb hatásfoka és a higanygőzlámpák magas kemény-devizaigénye. Ezért a világítás korszerűsítésének kérdését komplexen kell nézni, s e vizsgálat alapján kell meghatározni a harmadik ötéves terv és a további évek világítás korszerűsítésének belső arányait a higanygőzlámpa és a fénycső beépítése szempontjából. Köszönetet mondok a képviselő elvtársnak, hogy interpellációjában ilyen fontos kérdésre mutatott rá, amely a további években több tárca együttes, komplex munkájával oldható meg. Kérem a képviselő elvtársat és a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat fogadja el. ELNÖK: Kérdem Valaska László képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal. VALASKA LÄSZLÓ : Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány észrevételt fűzzek dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter elvtárs válaszához. A higanygőzlámpák kvarcimport-szükséglete valóban fennáll, de azt is meg kell mondani, hogy jelenleg az F-cső armatúra plexianyag-, valamint tömítőanyag-szükségletét is importból fedezzük, mégpedig körülbelül 1 :1 értékben. Természetesen az utóbbi esetben nem ugyanannál a gyártó cégnél merül fel az importigény, népgazdasági szinten azonban gyakorlatilag — minthogy az arány 1:1 — mindegy, hogy melyiket, a plexit vagy a kvarcot hozzuk-e be ilyen értékben. A higanygőzlámpák és a fénycsövek villamosenergia-hasznosítását talán abból a szemszögből kellene megvizsgálni, hogy mit jelent bizonyos fénymennyiség kibocsátása a beruházás és a karbantartás költségeiben. Természetesen a higanygőzlámpás közvilágítás beruházási költségei most viszonylag alacsonyabbak, valószínű azonban, hogy a későbbiekben a korszerűbb armatúrák kifejlesztése következményeképpen kissé emelkedni fognak. De ha egy gyors számítással megvizsgáljuk, hogy egy megalumen/óra fénymennyiség kibocsátása után milyen az el-