Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

903 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 904 , galom és szemlátomást növekszik jóléte. Valóban, ennek az örvendetes fejlődésnek gyümölcse államunk és kormányunk tekintélyének növekedése, ami megint csak még nagyobb lehetőségeket nyit a jó külpolitikai eredmények előtt és a belső fejlődés előtt is. Kedves Képviselőtársaim! Amikor 20 esztendővel ezelőtt a második világháború vége felé jártunk, gyakran gondoltam arra, hogy ha majd egyszer ez a mi népünk jó vezetés mellett békében munkálkodhatik, békében élhet szomszédaival, ha nem költi pénzét esztelen fegyverkezésre és nem fecsérli munkaerejét háborús készülődésre, kikerülhetetlenül az egyre növekvő jólét áldásait mondhatja majd a magáénak. Tisztelt Országgyűlés! Csaknem 20 esztendeje békében él és munkálkodik hazánk népe, élvezi a békés munka egyre szebb áldásait. Ez a béke azonban nem magától értetődő valami. Érte küzdeni, fáradozni kellett. Az elmúlt két évtized egyik nagy tanulsága éppen az, hogy a békét csakugyan védeni kell. Ennek tudatosítása a békemozgalom felbecsülhetetlen eredménye. Népünk a történelemnek ezt a nagy leckéjét megtanulta és ma már bízvást megállapíthatjuk: jól is tudja, falun és városon egyaránt. Ma már a különböző vallásfelekezetek tagjai is meggyőződésüknek vallják a béke megvédésének ezt a legfőbb titkát és feltételét. Mint egyházi ember, a külügyminiszteri tájékoztató kapcsán elsősorban szeretnék rámutatni a békemunkának erre a nem kis jelentőségű eredményére. Sokfelé jártam az elmúlt hónapokban falun és városon. Azt tapasztaltam, hogy a katolikus és a protestáns papok, s az egyszerű hívek mindenütt őszintén bizonyságot tesznek békeakaratukról, a béke megvédésére irányuló készségükről, és arról is, hogy tisztelik, becsülik és szeretik népünknek azokat a vezetőit, akik élharcosai voltak a békéért folyó küzdelemnek, és azok ma is. Kedves Képviselőtársaim! Ma már népünket egységes és tudatos békeakarat hatja át, de azzal is tisztában vagyunk, hogy nem elég a békét általában véve szeretni és akarni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy mi olyan békét akarunk és olyan békéért fáradozunk, amely a társadalmi igazságosságot biztosítja népünknek, sőt minden népnek, másfelől azt is jelenti, hogy a békéért nem lehet egyetlen séma szerint, csak egyféleképpen munkálkodni, hanem kinek-kinek a maga helyén, a maga körében, a saját eszközeivel kell azt végeznie. Világos, hogy az egyházi téren munkálkodó békeszerető embereknek az volt a feladatuk, s az ma is, hogy a vallásos hívekben tudatosítsák a béke iránti kötelességüket és feladataikat, hiszen a vallásos emberek a vallás nyelvén érthették meg a legkönnyebben, hogy mit kíván a béke szeretete tőlük. De még a vallásos emberek körében is differenciálódnia kellett a békemunkának. Az egymástól különböző felekezetek egymástól, is különböző hívei csak a maguk vallási gondolkodásának, logikájának megfelelően voltak igazán megnyerhetők a békeharc számára. Megint más feladatot jelentett az egyházi békemunka számára, hogy szolgálatát miként végezze az ugyanazon a hiten levő, de más országokban, sőt más társadalmi rendben élők felé. Ilyenformán a békeharc tudatos megindulása óta, tehát körülbelül 15 év óta nagyon kiterebélyesedett az egyházi békemunka sokfelé ágazó programja. Számolnunk kellett azokkal a különféle vallásos pacifista mozgalmakkal is, amelyek még a Béke Világtanács megalakítása előtt keletkeztek és komolyan óhajtották a békét, és vállalták is érte az áldozatos munkát. Ennek a sokféle tevékenységnek, feladatnak, munkakörnek az összefogása, irányítása egyre szükségesebbé vált. Ebből a szükségességből jött létre korunk legnagyobb szabású, legcéltudatosabb és legeredményesebb egyházi békemunkája, az úgynevezett Keresztyén Békekonferencia, amelynek központja Prágában van, és amely — mint a külügyminiszteri jelentés említette — ez év nyarán tartotta második világgyűlését. Több mint ezer ember vett részt ezen a konferencián, a többség a nem szocialista országok területén levő egyházakból. A szólásszabadság legmeszszebbmenő igénybevételével rendkívül heves vitákban végül is kitűnő határozatok születtek. Külön felhívással fordult a második Keresztyén Békevilág nagygyűlés a kormányokhoz és országgyűlésekhez. Ebben a felhívásban többek között ez olvasható: „Mivel a népek jólétének előmozdítása béke és biztonság nélkül nem gondolható el, minden ország kormányát felhívjuk, hogy azokat — tehát a békét és biztonságot — politikájuk alapjává tegyék." A prágai felhívás síkraszáll a békés egymás mellett élés, az általános, teljes és ellenőrzött leszerelés, minden nép függetlensége, vagyis a kolonializmus maradványainak eltávolítása, a világban még meglevő éhség leküzdése mellett. Tisztelt Országgyűlés! Mint a külügyminiszter úr volt szíves megemlíteni, a magyarországi protestáns egyházak püspökei a második keresztyén békevilággyűlés felhívását a kormányokhoz és országgyűlésekhez folyó hó 2-án személyesen adták át Kádár János miniszterelnök úrnak. Ezt a felhívást mi azzal a boldog bizonyossággal nyújtottuk át, hogy a mi kormányunk mindenben megfelel a második keresztyén béke világgyűlés felhívásának, kormányunk, a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájának alapját és tengelyét éppen a békéért és biztonságért való fáradozás alkotja. Tisztelt Képviselőtársaim! Kormányunk békepolitikájáról mi egyházi emberek sokat tudunk beszélni, és sokat tudunk el is mondani. Attól fogva, hogy a magyar protestáns egyházak és államunk között igen jó a viszony, egészen addig, hogy kormányunk néhány megérett kérdést rendezett a Vatikánnal kötött megállapodásában, a mi kormányunk igen sokat tett népünk hazafias egységének és belső békéjének érdekében, mint ezt Kállai Gyula miniszterelnökhelyettes úr is említette. Az évről évre élvezett tekintélyes államsegélyt is ebben az összefüggésben legyen szabad a hívek és a lelkészek nevében köszönettel megemlítenem. A mindenre kiterjedő, minden becsületes dolgozó ember javát szívén hordozó békepolitika érvényesül államunk bel- és külpolitikájában. Ez foglaltatott szavakba a külügyminiszter úr tájékoztatójában, és mivel ezek így vannak, mi-