Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

901 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 902 lamint a kulturális kapcsolatok erősítését minden baráti állammal. Ezért figyeljük fokozott éberséggel a bonni militarista körök ravasz erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy atomfegyvert gyárthassanak saját iparukkal. A NATO kétoldalú vagy többhatalmi közös atomfegyverkezése új fenyegető lépés a nukleáris háború felé. A bonni vezetők felelőtlenségükkel újabb veszélynek teszik ki saját népeiket, amelyek — mint a mi dolgozóink is — nem akarnak háborút, mert a háború csak a nagy monopóliumok érdekeit szolgálja. Csak az elvakult revansistáknak juthat eszébe, hogy feltámasszák a régi német birodalmat a Német Demokratikus Köztársaság elnyelésével, a lengyel határok el nem ismerésével. Mi egy emberként támogatjuk a német határok sérthetetlenségét, a két német állam elismerését. A nemzetközi feladatok helyes vitelére garanciát látunk pártunk és kormányunk eddig is eredményesen alkalmazott külpolitikai irányvonalában, mert valóban nemzeti érdekeinket szolgálja. Választóim megbíztak, hogy tolmácsoljam bizalmukat és melléállásukat a kormány további sikeres működéséhez. Vannak türelmetlen emberek, akik fejlődésünkkel, annak ütemével nincsenek megelégedve, a nyugati kapitalista államok életszínvonalát emlegetik, s ezek közül is a legfejlettebbekét. Ugyanakkor elfelejtik, hogy népünk a történelem folyamán mily nagy gazdasági és politikai elnyomás alatt élt és hogy rendszerünk alatt mily nagy utat tettünk meg a gazdasági és kulturális felemelkedés terén. Ennek eredményeképpen politikai tekintélyünk is megnőtt a külföld szemében. Sokszor hallok vitatkozni embereket, akik azt fejtegetik, hogy nem érvényesül eléggé ebben a szabad demokráciában a párt vezető szerepe. Én pártonkívüli vagyok, de mégis úgy látom, hogy azok is, akik ezt vitatják, elfogadják a gazdasági megerősödésünkre hozott partes kormányhatározatokat, az életszínvonal emelése érdekében tett intézkedéseket, kormányzatunknak a béke megszilárdításáért a nemzetközi fórumokon végzett erőfeszítéseit; igénylik, elvárják, számontartják, az ötéves tervünkben kitűzött célok megvalósítását, kormányunk ígéreteit és nem is veszik észre, hogy mindezek megvalósulásáért maguk is dolgoznak. Mi más ez, ha nem a párt vezető szerepének elismerése, a párt és a kormány programjának elfogadása, követése és végrehajtásának segítése. Mi a külpolitikát nem akarjuk mereven elválasztani a belpolitikától. A helytelen belpolitikának kellemetlen külpolitikai kihatásai is lehetnek. Ezért egyetértek azzal a gondolattal és gyakorlattal, hogy eredményeink mellett őszintén beszéljünk a szocialista építésünk során felmerült hibáinkról is, legyenek azok kül-, vagy belpolitikai jellegűek, ha tetszik másoknak, ha nem, mert mi a kollektív bölcsesség segítségével meg akarunk szabadulni ezektől. Magunknak építjük országunkat, tehát közös érdek fűződik ahhoz, hogy nálunk jól menjenek a dolgok. Ma már ott tartunk, hogy külföldön is észreveszik dolgozó népünknek alkotásaiban, gazdasági eredményeiben, kulturális vívmányaiban megtestesült munkáját. Előszeretettel látogatják hazánkat a külföldi turisták, s a külföldre került magyarok. Ennek ékes bizonyítéka — mint ahogy azt a külügyminiszter elvtárs is említette — az az egymilliós idegenforgalmi létszám. Már Zala megyének is vannak idegenforgalmi gondjai, de lehetőségei is. Jól érzik az idegenek magukat nálunk, mert közismerten vendégszerető népünk vendégként fogadja a jószándékú külföldieket, készülünk fogadásukra. A külföldi utazások megkönnyítése a dolgozók régi vágyának egy olyan szelepét nyitotta meg, amelyen keresztül a dolgozók tömegeinek jogos igényei elégülnek ki. Egyre több ember rendezte be már úgy az életét, hogy világot lásson, utazzék. Már sok embernek van családi háza, szépen berendezett otthona, nyaralója és kellő életszínvonala. Keresetéből külföldi útra is futja már. Ezeket az igényeket is — népgazdaságunk valutáris lehetőségeit figyelembe véve — helyes továbbra is kielégíteni. Ügy gondolom, hogy ez nem árt sem gazdaságunknak, sem hazánk tekintélyének, de annál jobban használ a népek közötti baráti viszony megerősítésének, megszilárdításának, egymás megbecsülésének és nem utolsó sorban a békés egymás mellett élés elve gyakorlati megvalósításának. A múltban úgy emlegették, hogy hazánk a népek országútja. Itt ütközött meg Kelet és Nyugat. E térség a hódítók arénája volt. Legyen ma országunk a keleti és a nyugati népek békés találkozóhelye, a tanulni, látni, pihenni, szórakozni vágyó turisták Mekkája. Munkánkkal támogatjuk kormányunk békés politikáját, mert a békéért érdemes dolgozni, mert a békés alkotómunka az élet értelme, s az emberélet végső célja. Az előterjesztett külpolitikai beszámolóval — a kormány külpolitikai tevékenységének még eredményesebb továbbfejlesztése és ápolása reményében — egyetértek és azt a magam részéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Vető Lajos képviselőtársunkat illeti a szó. DR. VETŐ LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az országgyűlés szemmel láthatóan nagy érdeklődéssel fogadta és hallgatta a külügyminiszter úr tájékoztatóját. Valóban, ezt a tájékoztatást várta az ország közvéleménye és nem csalódik. A tájékoztató határozott és világos képet adott a Magyar Népköztársaság nagyon eredményes külpolitikájáról, örömmel hallottuk, hogy népünk, országunk, s annak kormánya ingadozás nélkül halad tovább a jó úton: hiszen az a politika, amelyet a magunkénak vallunk, nem egyesek, még kevésbé kevesek politikája, hanem egész népünké, amely szorgalmas és céltudatos munkával fáradozik országunk építésén, és bizakodó reménységgel néz jövője felé. Mindezt abban a bizonyos meggyőződésben teszi népünk, hogy fölötte a béke áldott napját háborús katasztrófák viharfelhői többé nem homályosíthatják el. A jó külpolitika és a jó belpolitika egymást kölcsönösen feltételezi. Dolgozó népünk napról napra tapasztalja, hogy fejlődik az ország, egyre jobban pezsdül az élet, növekszik az idegenfor38*