Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

897 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 898 megj avulása és az ország politikai helyzetének előnyös alakulása, milyen nagymértékben mozdította elő a szellemi, kulturális és tudományos kapcsolatok bővülését. A második kérdés, amelyről beszélni szeretnék, a gazdaságilag gyengén fejlett országokkal kapcsolatos. A külügyminiszter elvtárs is, Kállai elvtárs is részletesen érintette már ezt a kérdést. Ügy gondolom, csak örülhetünk annak, hogy ilyen rövid idő alatt nagyon sok kapcsolatot sikerült kiépítenünk ezekkel az országokkal politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális tekintetben. Ezek az országok a nemzetközi életben — amint erről szó volt — egyre növekvő szerepet játszanak. Ezekben az országokban, illetve népek körében, ahogy azt nekem például Ghánában, ahol hosszabb időt töltöttem, alkalmam volt tapasztalni, igen nagy az érdeklődés a szocialista országok iránt. Nagyon foglalkoztatja őket különösen az a probléma, hogy a szocialista országok hogyan váltak képessé arra, hogy viszonylag ilyen rövid idő alatt mentek át a gazdasági stagnáció állapotából egy dinamikus gazdasági növekedésbe és melyek azok a források és tényezők, amelyek lehetővé tették a szocialista országok fejlődésének ilyen gyors megvalósulását. Szeretnék azonban utalni arra, hogy a fejlődő országok megjelenésének a nemzetközi életben és tegyük hozzá, a nemzetközi gazdaságban — ahol ma nem kisebb súllyal jelentkeznek, mint ezt a legutóbbi genfi kereskedelmi és fejlesztési konferencia lefolyása is bizonyította, — bizonyos értelemben egy új gondolkodásmódot kell meghonosítania a világban és a mi közvéleményünkben is. Bárhogy is vélekedünk a most kialakult helyzetről, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a javak, a jövedelmek és a tudás a jelenlegi világon belül nagyon egyenlőtlenül oszlik el. Elsősorban ez az a probléma, amelynek megoldása végett a gazdaságilag gyengén fejlett országok hallatlan erővel jelentkeznek a mai nemzetközi életben. Természetesen mindannyian tudjuk, azért, hogy ők a gazdasági fejlődésben elmaradtak, s ennek következtében ma a javak, a jövedelmek és a tudás alacsony hányadát élvezik, elsősorban a kolonialista hatalmak a felelősek, amelyek éppen olyan időpontban foglalták el és gyarmatosították ezeket az országokat, saját érdeküknek megfelelően fejlesztve csak az ottani gazdaságot, hogy a további fejlődés lehetőségét és perspektíváit elvágták tőlük. Mégis az a véleményem, hogy noha e helyzet kialakulásáért az imperialista hatalmakat terheli a felelősség, ezen állapot megváltoztatásában és megjavításában nekünk is közre kell működnünk. A történelem ugyanis általában nem igazságos és nagyon gyakran előfordul — saját életünkből és rendszerünk történetéből tudunk példát mondani erre —, hogy olyan dolgok felszámolásában, megszüntetésében, vagy megjavításában kell közreműködnünk, amelyek létrejöttéhez nem sok közünk volt. Nagyon fontos, hogy a maga teljes súlyával és összes nehézségeivel együtt megértsük ezen országok rendkívül bonyolult fejlődési problematikáját. Itt szeretnék utalni arra, hogy elsősorban persze a nyugati országok közvéleményében, de bizonyos mértékig Európa más részeiben is — hogy így mondjam —, bizonyos egyoldalúság alakult ki e népekről alkotott gondolkodásmódban. Sokan talán nem fogják fel azon nehézségek nagyságát és mélységét, amelyekkel ezeknek a népeknek saját fejlődésük során szembe kell nézniük. Midőn a japán gazdasági fejlődés 1868-ban megindult — ma mindannyian tudjuk, hogy Japán milyen eredményeket ért el a gazdasági fejlődésben —, akkor néhány évvel később a fejlődés óriási inflációba torkollt. Nem volt olyan, mint a mi második világháború utáni inflációnk, de azért elég tisztességes infláció volt az is. És akkor a nyugati közvélemény és az európai közvélemény kárörvendő és elhamarkodott értékítéleteket mondott ki, amelyeknek a lényege az volt, hogy beigazolódott, hogy ez a nép nem képes önálló fejlődésre, a meleg éghajlat akadályozza a fejlődést, ezek nem szeretnek dolgozni, lusták stb. Nagyon gazdag idézetanyagot lehetne összeállítani azzal kapcsolatban, hogyan vélekedtek akkor ezekről a kérdésekről. Természetesen mi másképpen viszonylunk e kérdésekhez. De úgy gondolom, hogy néha még saját gondolkodásmódunkban is felfedezhetünk olyan elemeket, amelyek nem helyes értékítéleteket tartalmaznak és nem reálisan mérik fel ezeknek a népeknek a nehézségeit. Nagyon fontos az ezen népekkel kialakított kapcsolataink során az, hogy saját problémáinkról és a saját gazdasági fejlődésünkkel kapcsolatos összes nehézségekről teljes nyíltsággal beszéljünk, nemcsak azért, mert általában a világban a nyíltságot becsülik, hanem azért, mert ezek a népek még sokkal nagyobb nehézségekbe fognak a fejlődés során torkollni, mint amilyenekbe mi torkolltunk a saját fejlődésünk során. Ha mi saját nehézségeinkről nyíltan, kendőzés nélkül és őszintén beszélünk, egyben lehetővé teszi azt is, hogy megóvjuk őket olyan hibák elkövetésétől, amelyek náluk előfordultak, talán megóvjuk őket attól, hogy a saját fejlődésük egyes periódusaiban hurrá-hangulatba essenek és a fejlődés tényleges tárgyi nehézségeit alábecsüljék. Szeretnék végül utalni arra, hogy a fejlődő országokhoz való viszonyunkban általában csak arról szoktunk elmélkedni: hogy miképpen hatunk ezekre a népekre, hogyan segíthetjük elő gazdasági vagy kulturális fejlődésüket. Többnyire megfeledkezünk azonban arról a körülményről, hogy ők is visszahatnak ránk, még pedig két vonatkozásban is. Egyrészt ősi kultúrájukkal, másrészt azonban azzal a rendkívül bonyolult fejlődési problematikával is, amely ma életüket és társadalmukat jellemzi. Ez a bonyolult fejlődési problematika voltaképpen a legnagyobb tudományos erők koncentrációját követeli meg, s azok a tapasztalatok, amelyeket ez országok nehézségeinek legyűrésében nemzetközileg is szerzünk — hiszen nemcsak ők fognak részt venni e nehézségek elhárításában — az emberi tudás kincsestárát gyarapítják majd. Már pedig nyugodtan elmondhatjuk, hogy mindig a legnehezebb, a legbonyolultabb problematika az, amely a legnagyobb mértékben korbácsolja fel az emberi gondolkodást. így ezeknek az államoknak a fejlődése során sok olyan tudományos felfede38 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ