Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

889 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án> pénteken 890 népnek minden oka megvan arra, hogy kétségekkel terhes bizalmatlansággal tekintsen a nyugat-németországi militarista, revansista erőkre, amelyek a bonni kormány külpolitikáját befolyásolják. Annál melegebb barátságot és rokonszenvet érez azok iránt az egyre gyarapodó munkás- és paraszttömegek s a velük együtt haladó értelmiségiek iránt, akik bátran szembeszállnak a háborús szellemmel, s szinte hihetetlen nehézségek, üldöztetések közepette építik a béke frontját szerte Nyugat-Németországban. Szerencsés körülmény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság erős s egyre lendületesebb békemozgalma nagyon hatékonyan segíti a nyugatnémet tömegek felvilágosítását. Azt gondolom, legfontosabb céljaink közé tartozik, hogy közreműködjünk a német kérdés békés megoldásában, s ezért figyelmünket egy pillanatra sem vehetjük le arról, hogy a bonniak miként törekszenek arra, hogy ujjuk rákerüljön az atomgombra. Minden tekintetben éberen kell végigtekintenünk a világon: hol itt, hol ott lobban fel a háború tüze. Az imperialisták a legtöbb függetlenné vált országból úgy mentek el, hogy ottmaradtak. Az új kolonializmus fogalmát érdemes kibontani s népünk elé tárni, rendkívül igényli ezt. Ugyanígy igényli, bár igazát érzi, a békés egymás mellett élés sokrétű kérdésének elemzését is. Vidéki útjaim során nemegyszer találkoztam egyszerű falusi emberek részéről felvetett kérdéssel: vajon mi az oka annak, hogy a varsói államok kormányai felajánlották, hogy a NATO-országok kormányai, a NATO és a Varsói Szerződés között létrejöjjön egy meg nem támadási szerződés. Vagyis ilyen, legalábbis az ő számukra részletkérdésekben is rendkívüli figyelmet fordítanak a mi embereink, dolgozóink, városi és falusi dolgozóink a nemzetközi kérdések minden vonatkozására. Mondtam is* hogy egész népünk rendkívüli érdeklődéssel fordul a nemzetközi kérdések felé. így kíváncsi a Közös Piac körül kavargó ellentétek mibenlétére, a nyugat-keleti kereskedelem egyre növekvő jelentőségére, a mi országunkat is érintő hatására. Általában jó dolognak érzi és örvendetesnek tartja, összefüggésbe hozza a békés egymás mellett élés kérdéseivel, és ebben igaza is van. Csak azt kellene még jobban, még alaposabban tudni és talán nemcsak az egyszerű emberek millióinak, hogy milyen szoros az összefüggés külpolitikánk, külkereskedelmünk sikere, s a dolgozók mindennapi munkája, a termelékenység és exportálható áruink minősége között. Országos Béketanácsunk mellett működik egy tudományos bizottság. Ennek tagjai igazán megbecsülendő áldozatkészséggel fáradoznak azon, hogy a nemzetközi politika fontos kérdéseit tudományosan elemezzék, feldolgozzák s ezzel is segítsék a békemunkát, népünk objektív felvilágosítását és tájékoztatását. Engedjék meg, hogy itt az ország színe előtt mondjak hálás köszönetet tudósainknak, a békemunkát támogató íróinknak, művészeinknek, s nem utolsósorban a pedagógusok ezreinek önzetlen, fáradhatatlan békemunkájukért, és rajtuk kívül a békeaktivisták tízezreinek. Arról szóltam felszólalásom elején, hogy népünk milyen mély egyetértéssel kíséri kormányunk külpolitikai tevékenységét, mennyire magáénak érzi, és mennyire tájékozott a nemzetközi eseményeket illetően. Ami a tájékozottságot, a szocialista szolidaritást és az aktivitást illeti, annak kimunkálásában nem kis részt vállaltak —• pártunk elvi, eszmei irányításával — a társadalmi szervezetek. így a Hazafias Népfront nemzetközi osztálya, és megyei, járási apparátusa, a népfront széles hálózatának segítségével. Országos Béketanácsunk, a szakszervezetek, a nőtanács, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a KISZ és a többi társadalmi szervezetek segítségével újabban kitűnően összehangolt a békemunka, és ez nagymértékben erősítette a magyar békemozgalmat. Néhány adattal hadd világítsam meg ezt a munkát. Az idei, tavaszi leszerelési hónap időszakában 9000 aktivista részvételével több, mint 2 millió emberhez sikerült eljutnunk, és velük szót váltanunk a nemzetközi helyzet és a békeharc időszerű kérdéseiről. 3000 különböző béketalálkozón orvosok, mérnökök, jogászok, pedagógusok, ktsz-tagok, gyógyszerészek, kisiparosok, képzőművészek hallgatták, illetve vitatták meg az őket legjobban érintő és érdeklő nemzetközi kérdésekről szóló nemzetközi tájékoztatókat. Országos Béketanácsunk szüntelenül folytatja tevékenységét és szólaltatja meg dolgozó tömegeink hangját, minden nagy nemzetközi kérdésben, akár Vietnamról, Laoszról, Kongóról, Kubáról, Dél-Afrikáról, vagy a latin-amerikai eseményekről van is szó, faj üldözésről, békeharcosok bebörtönzéséről, erőszakos cselekményekről, imperialista túlkapásokról. Ugyanakkor ápoljuk a szocialista világrendszerbe tartozó országok népeihez fűződő barátságunkat, részt veszünk ünnepeikben, és tartjuk velük a testvéri összeköttetést. Arra törekszünk, hogy béketevékenységünket egybehangoljuk velük. Természetesen igen szoros testvéri kapcsolatok fűznek bennünket a Szovjetunió békevédelmi bizottságához. A Béke-világtanács ajánlása alapján megemlékeztünk Michelangelo halálának 400. évfordulójáról, emlékünnepen méltattuk Galilei szerepét, Shakespeare alkotó géniuszát, Jean Jaurès mártíriumát, és részt vettünk Madách Imre méltó megünneplésében. Őszinte örömmel jegyezhetem meg, hogy ott voltunk a szlovák béketanács és írószövetség Losoncon és Alsósztregován megrendezett gyönyörű Madách-ünnepségén is. A cseh és szlovák nép igazi testvéri melegséggel áldozott Az ember tragédiája költőjének. Ezek is olyan dolgok, amelyek összefűzik a népeket. Mindezeken túl is sokrétű tevékenységet fejt ki az Országos Béketanács, és ezek közül különösen fontosak azok, amelyeket, mint a Békevilágtanács tagja végzünk el, illetve amelyek nemzetközi tevékenységünkkel kapcsolatosak. Ebben a vonatkozásban érdemesnek tartom elmondani, hogy amíg 1960-ban mindössze 50 külföldi békemozgalommal volt kapcsolatunk, jelenleg 83 ország békemozgalmához fűznek bennünket szoros szálak. Delegációkat cserélünk és írásban tájékoztatjuk egymást. A magyar békemozgalom delegációi a világ minden részén szószólói kormányunk békepolitikájának, harcainak, a békés egymás mellett élés gondolatának