Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

891 Az Országgyűlés 13, ülése 1964. november 20-án, pénteken 892 győzelméért, a leszerelésért, a kolqnializmus minden formájának megszüntetéséért. A hazánkba érkező külföldi békedelegációk pedig megismerkedhettek szocializmust építő népünk eredményeivel, és meggyőződhettek arról, hogy a magyar nép itt, a Duna—Tisza táján a maga szebb, békésebb életét építi, és küzd azért is, hogy más népeknek is hasonló legyen a sorsuk. 1960-ban és 1961-ben a hazánkba érkező külföldi békedelegátusok száma évenként 50—60 körül mozgott. A moszkvai világkongresszus után, 1962-ben 386 delegátus, összesen 1500 napot töltött hazánkban. Európából 281, LatinAmerikából 44, Észak-Amerikából 10, Ázsiából 31, Afrikából 16, Ausztráliából 4. 1963-ban 303 külföldi delegátus győződhetett meg békés és sikeres építőmunkánkról. A meghívottak között számos világhírű személyiség is volt; írók, egyetemi tanárok, akadémikusok, volt miniszterek, művészek, tudósok. A két-három főből álló delegációk mellett az egyes nemzeti békemozgalmakkal együttműködve, nagyobb számú csoportokat is meghívtunk. E csoportok tagjai — így a holland béketanács, az osztrák béketanács 40—40 főnyi csoportja — igen nagy megelégedéssel távoznak hazánkból. Ezenkívül Görögországból, a Német Szövetségi Köztársaságból, az Egyesült Államokból látogattak hozzánk nagyobb csoportok. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy ez év áprilisában Budapesten tartotta ülését a Béke-világtanács elnöksége. Bemal professzor, a Béke-világtanács elnöke erről többek között így írt: „A budapesti elnökségi ülésünk egyike volt a leggördülékenyebb és legszervezetebben lefolyt üléseinknek, amelyen valaha is részt vettem." Ez az elnökségi ülés is kitűnő alkalmat nyújtott arra, hogy újabb kapcsolatokat építsünk ki, másrészt bepillantást engedett külföldi vendégeink számára népünk gazdag eredményeibe. Számos meghívás érkezik hozzánk a világ minden tájáról, sajnos ezeknek különböző okoknál fogva nem mindig tudunk eleget tenni. Az idén Angliában az Angol Béketanáccsal és a különböző pacifista mozgalmakkal kapcsolatban álló számos neves békeharcos tudóssal találkoztak küldötteink. Delegáció járt Franciaországban, Jugoszláviában, Bulgáriában. Részt vettünk az „Európa békéjéért és biztonságáért konferencia" előkészítő ülésén Bécsben, majd Firenzében a Kelet—Nyugat kerekasztal konferencián. Ugyancsak ebben az esztendőben fogadtuk a bolgár béketanács, a nyugatnémet, a görög, a francia, a jugoszláv béketanács küldötteit. Ezenkívül Ausztriából, Franciaországból, Ausztráliából látogattak el hozzánk neves békeharcos személyiségek. Meggyőződésünk, hogy kormányunk és országgyűlésünk — bármilyen unalmas ez a felsorolás — helyesléssel kíséri ' ezt a tevékenységet, amely — úgy hisszük i—, eredményesen szolgálja hazánkat, és azt a Béke-világtanács kezdeményezést amely azt tűzte ki célul, hogy a világ összes békeerőit közös akcióegységbe foglalja össze. Beszélhetnék ugyanilyen részletességgel az Újságíró Szövetség hasonló tevékenységéről. Péter János külügyminiszter elvtárs megemlékezett a sajtó szerepéről, úgy hogy ezt én nyugodtan mellőzhetem, bár ezen a téren is meglehetősen nagy és széles körű tevékenységet folytatunk. Amit még mindezen kívül mondani szeretnék, az csak annyi, de ez a „csak" nagyon sokat is jelent: fordítsunk még több gondot a KISZfiatalokra, az egyetemi hallgatókra, az iskolásokra. Körükben a békemozgalom mély és tiszta forrásait tárhatjuk még fel. Az ifjúság — azt állítják —, hősiességre, kalandokra, romantikus életérzésekre vágyik. Én nem hiszek abban, hogy a mi fiatalságunk, legalábbis a maga egészében, romantikus álmok után futkosna. De ha mégis kalandokat keres, s ez most nemcsak a magyar ifjúságra, általában az európai ifjúságra is alkalmazható — nos akkor módja van ilyen kalandokra is. Készüljön fel és induljon harcba a háború, az atompokol hétfejű sárkánya ellen; ölje meg, vágja le mind a hét fejét! Ismétlem, a beszámolót örömmel elfogadom, (Taps.) ELNÖK : Dr. Bognár József képviselőtársunk kíván szólni. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A külügyminiszter elvtárs beszámolója felölelte a magyar külpolitika minden fontos problémáját. Az általa érintett nagyon fontos kérdések közül én csak kettővel szeretnék foglalkozni: az egyik a kulturális kapcsolatok kérdése, a másik a fejlődő országok és Magyarország, illetve a szocialista világ viszonyának néhány vonatkozása. A kulturális kapcsolatok kérdéseivel sokféle módon lehetne foglalkozni, hiszen elindulható nánk a kultúrának abból a természetből és a kulturális élet azon tényezőiből, amelyek szükségszerűvé teszik a világban a kulturális és tudományos javak cseréjét; vagy vizsgálhatnánk azokat a kölcsönhatásokat, amelyek a kulturális javak cseréje során létrejönnek és amelyek az egyes országok kulturális életét megtermékenyítik. Azt hiszem, a mai alkalomból egyik kiindulópont sem lenne helyes, s inkább arra kellene törekednem, hogy a kulturális kapcsolatoknak a külpolitikával, az ország politikájával való összefüggéseit, illetve azokat a kölcsönhatásokat igyekezzem megvilágítani, amelyek a kulturális kapcsolatok és az általános külpolitika között vannak. Szeretnék én is mindenekelőtt utalni arra, amiről számos felszólaló beszélt, hogy a kulturális és tudományos kapcsolatok kérdése egészen más szerepet játszik a mai világban, mint akár néhány évtizede is. A kulturális és tudományos kapcsolatok és érintkezés először is térben kiterjedtek. Ha azt vizsgáljuk, hogy korábban a kulturális javak cseréjében •— legyen akár a művészetek, az irodalom, vagy a tudomány kapcsolatairól szó <— milyen földrajzi területek vettek részt, akkor azt találjuk, hogy abban túlnyomóan Európa és azután az Európával közvetlen kapcsolatban álló néhány ország vett részt. Most azonban az a körülmény, hogy mind az öt kontinens népei