Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

875 Az Országgyűlés 13, ülése 1964. november 20-án, pénteken 876 rék polgármesternek a kezét és azt mondtam: Polgármester úr, ha én valami igazán jót szeret­nék kívánni a németeknek, akkor azt kívánnám, hogy sok ilyen polgármesterük legyen. De nemcsak a realitások tekintetében, ha­nem az önismeret tekintetében is nagyon sok előrejutásra van szükség. Nyugat-Németország­ban van tennivaló. David Hoggan, egy amerikai történész 900 oldalas könyvében, a Der erzwun­gene Krieg-ben mentesíti Hitlert a háborús fe­lelősség alól. Persze erre sok német fül eléggé viszketeg. Ezzel szemben világos felismerésről tesz tanúságot egy német lelkész barátunk, aki Szombathelyen az evangélikus templomban, gyülekezetem előtt mondotta, hogy mennyire megszégyenítette, hogy Magyarországon őket, németeket, világnézeti különbség nélkül mennyi közvetlenséggel és emberséggel fogadták, pedig — úgymond — általunk sok ínség és nyomorú­ság zúdult a magyar népre. Mi most azért ne mentsük magunkat ezzel, mert általunk is zúdult elég sok ínség és nyomorúság a háborúban, de mégis egy nép gyógyulásának útja az elköve­tett hibák beismerése és az azokkal való szem­befordulás. Tisztelt Országgyűlés! A háborúval való szembefordulás meggyőződésem szerint a ke­resztyén ember profiljába kell, hogy tartozzék. Ezért örülünk mindannak, ami keresztyének ré­széről a megbékélés érdekében történik. Való­ban nagy jelentőségű XXIII. János pápa Pacem in terris című enciklikája, amely minden jóaka­ratú ember ügyének tekinti a világbékét. Pál pápa betlehemi nyilatkozatának, amelyet min­den államfőnek megküldött, örülünk, ugyanúgy, mint Feltin bíboros, párizsi érsek megnyilatko­zásának, aki a mostani zsinaton a béke-vasárnap naptárba iktatását és a nemzetközi békeszerve­zetek támogatását kérte. És itt Dürrenmattnak igaza van: közös ügyünket csak közösen, csak együtt tudjuk megoldani. A prágai ülésről is hallottunk, s itt igen jól esik nekünk, keresztyéneknek, hogy a ma­gyar külügyi kormányzat ilyen melegen mél­tatta ezt. Ezzel a problematikával foglalkozott — pozitív formában — az Egyházak Világtaná­csa, a Református Világszövetség, a Lutheránus Világszövetség, s mi csak azt kívánjuk, hogy minden parlament olyan pozitívan fogadja a prágai kiáltványt, ahogy a magyar parlament fogadta. Tisztelt Országgyűlés! Jelenleg nagy kam­pány folyik világszerte az ínség felszámolására. A világ kétharmad része éhezik. Negyvenmillió ember hal éhen évente, illetve permanens alul­tápláltság miatt szerzett betegségben. Jelenleg tehát folyik ez a kampány, s a szocialista or­szágok a maguk részéről megteszik, amit tehet­nek, alapvető módon a termelés alapfeltételeinek létrehozásával, mégis az a meggyőződésünk, hogy itt csak radikális megoldás segíthet. Ho­gyan? Mi ez a radikális megoldás? A szombat­helyi püspökvár nagytermében az egyik híres Maulbertsch freskó Tours-i Szent Mártont, Szom­bathely — az egykori Savaria — szülöttjét ábrázolja. Róla jegyeztetett fel, hogy Gallia föld­jén, Amiensből lovaskatonaként vonult ki és egy mezítelen koldus kért tőle segítséget. És ő kihúzta kardját, kettészakította köpenyét és egyik felével betakarta nélkülöző embertársát. Az a véleményünk, hogy ennek világméretben kell megtörténnie: nemcsak a háborúhoz tartozó fel­szerelés felét, hanem a teljes hadiköpenyt oda kell adni és ez takarja be a világ nyomorúságát. Ötven évvel ezelőtt halt meg egy nagyszerű német asszony, Berta von Suttner, akinek gyö­nyörű víziója a fegyver nélküli világ. Két maxi­mája még előttem van: „ami ésszerű, az lehet­séges", és „ami ma vívmány, az tegnap még csak utópia volt". Ami ma utópia — a fegyverek nélküli világ — az viszont holnap vívmány le­het és ezért ami ésszerű, az nemcsak lehetséges kell hogy legyen, hanem meg is kell csinálni. És mert ebbe az irányba mutat a külügyminisz­ter úr expozéja is, azért ezt az expozét nagy örömmel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 13,42—15,16) (Elnök: POLYÁK JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Kállai Gyula elvtárs, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. KÁLLAI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Péter János elvtárs beszámolója részletesen szólt külpolitikai tevékenységünkről és a Kül­ügyminisztérium munkásságáról. Megállapíthat­juk: a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekin­télye az elmúlt években valóban növekedett. Az aktív külpolitika lehetőségeit jól hasznosítva kormányunk az elmúlt években eredményes nemzetközi tevékenységet folytatott. Nemzetközi fórumokon és szervezetekben csakúgy, mint az utóbbi években megsokasodott államközi tár­gyalásokon sikeresen munkálkodtunk azért, hogy a béke és a biztonság növekedjék, és hazánk erőteljesen fejlődő külső kapcsolatai gyülmöcsö­zően jelentkezzenek belső, országépítő felada­taink megoldásában. Minek- köszönhetjük mindezt tisztelt Or­szággyűlés? Elsősorban és mindenekelőtt annak, hogy az elmúlt évek során megszilárdult hazánk szo­cialista társadalma és állami rendje. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Népköztársaságunk kormányának politikáját a legszélesebb tömegek támogatják. Tekintélyünk növekedésének másik alap­vető forrása -az, hogy mindig, minden körül­mények között szilárd és következetes elvi po­litikát folytattunk. Nem engedtünk meg semmi­lyen beavatkozást belügyeinkbe, szilárdan ellen­álltunk minden imperialista nyomásnak akkor is, amikor ez sokak megítélése szerint nehéz­nek, vagy éppenséggel lehetetlennek tűnt. Tekintélyünk növekedésében meghatározó szerepe volt és van annak, hogy az elmúlt évek­ben erősödött összefogásunk és együttműködé­sünk a szocialista országokkal, fejlődtek baráti kapcsolataink a gyarmati rabság alól felszaba­dult új államokkal, és normalizálódott viszo­nyunk — külpolitikánk elvi alapján — a fejlett kapitalista országokkal is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom