Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

77 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 78 jezeteinek és tételeinek megvalósítása, nem kevesen vannak, akik az Isten nevét nagy betűvel írják. Ez azonban nem tartja vissza, sőt lelkiismeretükben kötelezően ösztönzi őket, hogy minden tudásuk és legjobb tehetségük szerint kivegyék részüket az ország szocializmust építő munkájából. A népfrontpolitika hazánk minden állampolgárát emberi magatartása, becsületessége, munkája, a néphez és az ország törvényes rendjéhez való hűsége alapján értékeli és ítéli meg. Ez a helyes, minden vonatkozásában alaposan elemzett és a valóságban is az egész népre támaszkodó politika eredményezte, hogy a hivő emberek lelkiismereti konfliktusok nélkül, egész tehetségükkel és emberségükkel vesznek részt a nagy és nemes célkitűzések megvalósításában. Ez az út töretlenül vezet az egységes népi, nemzeti állam megvalósulásához. Szorosan ide kapcsolódik az állam és az egyház viszonyának kérdése is. A kormányelnök úr beszámolójában foglalkozott ezzel a kérdéssel. Híveimtől tudom, akik egyben választóim is, hogy szavai mély benyomást gyakoroltak rájuk. Mindenki örömmel és bizalommal fogadta a kormányelnök úrnak azt a megállapítását, hogy az állam és a Magyarországon működő egyházak viszonya normális és évről évre javul. Az elmúlt 18 év tapasztalatai minden arra illetékest meggyőzhettek, hogy a világnézeti kérdéseken kívül egyetlen olyan kérdés sincs, amelyet kölcsönös jóakarattal, megértéssel és bizalommal megnyugtatóan megoldani ne lehetne. A még megoldatlan és a jövőben felmerülhető és megoldást sürgető kérdéseknek csakis ez lehet az eredményesen járható útja. Egyháznak és államnak sok olyan találkozási, együttműködési lehetősége van, amely elősegíti az emberek életének további boldog, eredményekben gazdag fejlődését. Hiszem, hogy az elkövetkezendő időkben mindkét oldalról tovább fogjuk keresni ezeket a találkozási, együttműködési érintkező pontokat. Az elmúlt időkben az egyik ilyen találkozási pont volt a béke magasztos ügyének egyértelmű és megingathatatlan szolgálata. Szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani egy esetet, amely még a jelölőgyűlések idején történt. Itt Budapesten, az utcán megállított egy asszony, aki két kisgyermeket vezetett. Én nem ismertem őket, de ők nyilvánvalóan valahonnan, képről, rádióból, televízióból hallhatták nevemet és már ismerhettek. Az asszony a következőket mondotta nekem: „Azután ott a Parlamentben vigyázzanak ezekre" — és rámutatott a két kisgyermekre. Megnyugtattam őt, hogy mindazok, akik az ő és a többi édesanya bizalmából az ország legfőbb törvényhozó testületébe kerülnek, a maguk helyén eddig is mindent megtettek, hogy az emberiségnek ez a nagy kincse, a béke és benne természetesen Magyar Népköztársaságunk békéje megvalósulhasson és erősödjék. És ugyanilyen töretlen akarattal fognak dolgozni ezért az ügyért* a jövőben is. Igen, az édesanyák, de hazánk minden becsületes fia egyértelműen békét akar. Békét akar, mert dolgozni akar; békét akar, mert alkotni akar; békét akar, mert tanulni akar; békét akar, mert szépen és jól akar élni; békét akar, mert még több és jobb bölcsődét, óvodát, napközi otthont, iskolát, lakást, egészségügyi és kulturális intézményt szeretne. Az 1963. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat az egészségügyi, szociális, társadalombiztosítási, oktatási, művelődési, valamint egyéb kulturális feladatokra, ilyen jellegű intézmények és intézetek fenntartására a teljes költségvetés 27,5 százalékát irányozza elő. Tudjuk, hogy ez igen komoly és megbecsülendő eredmény, de ha az egész világon élő becsületes és jóakaratú emberek vágya, az általános és teljes leszerelés megvalósulna, akkor ezekre a célokra államunk jóval több anyagi erőt tudna fordítani. A kormányelnök úr beszámolójában széles körű amnesztiát jelentett be. Hazánk felszabadulásának 18. évfordulója alkalmából igen nagy ajándék ez. Hivatásomnál fogva a kiengesztelődésnek és a megbocsátásnak híve vagyok. Tudom, hogy megbocsátani csak nagy szívű erősek tudnak. Hazánk az elmúlt években — az itt-ott megmutatkozó nehézségek ellenére is — minden vonalon jelentősen megerősödött. Ezért lehet a megtévedt emberekkel szemben ilyen széles körű megbocsátást gyakorolni. Hiszem, hogy azok, akik az amnesztia következtében visszatérnek a közösségbe, ezt a nagyszívű gesztust becsületes és hasznos munkájukkal és a közösség életébe való helyes beilleszkedésükkel fogják meghálálni. Felszólalásom első gondolata az volt, hogy a költségvetés számadatai mögött ott van a becsületesen dolgozó emberek minden munkája, ott van a hivő embereké is. Ez a mi költségvetésünk igazi aranyfedezete. Ebben a tudatban a Magyar Népköztársaság 1963. évi költségvetését — csatlakozva Bács-Kiskun megye listavezető képviselőjéhez, dr. Ortutay Gyulához — egészében és részleteiben is elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Vaskó Mihály képviselőtársunk. VASKÓ MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak. Az előttünk álló 1963. évi költségvetéssel kapcsolatban — a törvényjavaslat gondos áttanulmányozása után úgy látom — nyugodtan meg lehet állapítani, hogy népgazdaságunk évről évre mind nagyobb sikereket ér el a gazdasági építő munkában, a kulturális forradalom területén, az életszínvonal emelésében. Ez a költségvetés a továbbhaladás szerény, de biztos feltételeit teszi lehetővé. Mi az előrehaladásunk alapja? Mindannyiunk előtt világos, hogy az alap, amelyre építünk, a párt- és a kormány helyes politikájának, nagyszerű munkásosztályunknak és szorgalmas dolgozó népünk erőfeszítéseinek köszönhető. Erre építhetünk. Népgazdaságunk, szocialista rendünk kiállta a próbát, az előrehaladásunkat akadályozó tényezők ellenére is fokozta és fokozza eredményeit. Az 1963. évi költségvetésben a beruházásokra és felújításokra előirányzott 58,5 milliárd forint, a mezőgazdaság átszervezésének idején jelentkezett terven felüli beruházások megvalósulása, honvédelmünk korszerűsítése, a mezőgazdaságot sújtó aszály ellenére népünk zavar-