Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

847 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 84S jogszabályokat mielőbb készíttesse el, és ezzel kapcsolatban hozzon határozatot a fürdőügy egyes kérdéseinek rendezéséről és a kiadandó végrehajtási utasításban mérlegelje az általam említett szempontokat is. A törvényjavaslatot a budapesti képviselőcsoport és a magam nevében elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy József képviselőtársunk. NAGY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Erdei Ferenc felszólalásában felvetette a kérdést, hogy az új vízügyi törvény hoz-e változást a vízgazdálkodás területén, és azonnal meg is adta a választ: igen. Ezt a gondolatmenetet szeretném én is folytatni, és ezzel kapcsolatban néhány olyan kérdésre szeretnék rámutatni, ami valóban ezt a változást fogja elősegíteni. Az első az, hogy a régi vízügyi törvénnyel szemben az új vízügyi törvényjavaslat a vizet a vízgazdálkodás szempontjából is társadalmi tulajdonként kezeli, vagyis a tulajdonjogot is tisztázza és minden vele való ténykedést az állam irányítása alá rendel és egységesen a vízügyi szervek feladatává tesz. Ez a tény már bizonyos fokú biztosítékot jelent a korábbi vízügyi törvénnyel szemben. A másik, ami feltétlenül a változást fogja jelenteni, az, hogy a vízügyi törvény és a végrehajtási utasítás értelmében egyaránt a vízgazdálkodás távlati céljait nem esetenként kidolgozandó, az adott helyzethez igazodó tervek szerint kell megoldani, hanem a vízgazdálkodási feladatok megoldása hosszú távlatokat felölelő, a népgazdaságba szervesen beilleszthető, egységes távlati terv alapján történik. Erre utal a vízgazdálkodási keretterv. A vízgazdálkodási keretterv szerepét a törvény végrehajtásában nagyon fontosnak tartom. A keretterv elkészítése fontos feladat, s tudom, hogy a vízügyi szervek rendkívül nagy alapossággal és körültekintéssel végzik ennek a tervnek az elkészítését. Szeretnék azonban ezzel kapcsolatban egy dologra rámutatni. Nem volna helyes, ha ezt a kerettervet majd dogmatikusan, örökérvényűnek kezelnénk a vízgazdálkodási terveink megoldásában. Az a véleményem, hogy az évek során a fejlődő kutatási eredményekre épülő, a technikai fejlődéssel összefüggésben le Vő változások majd a keretterv esetenkénti változását is maguk után fogják vonni. Azt hiszem, hogy a keretterv ilyen értelmű beillesztése a törvény végrehajtásába, feltétlenül a jó irányú változást fogja elősegíteni. A változást biztosítja az is, hogy a vízgazdálkodással kapcsolatos mindennemű tevékenységet; az államigazgatási tevékenységet, a tervezési és sok esetben a végrehajtási tevékenységet is egy egységes szervezet, a vízügyi szervezet feladatává teszi. Ez lehetővé teszi, hogy a felhasználások sorrendisége — amire a törvény is utal — biztosítható. Az előbb említett keretterv alapján a vízügyi szervek már a vízjogi engedélyek kiadásánál •— amit mint államigazgatási szervek végeznek — elő tudják írni a felhasználás sorrendiségét, s ez nagyon fontos, A másik, ami a változást feltétlenül jelenteni fogja, az, hogy a rendkívül kis mennyiségben, illetve korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló nagy kincs, a víz rendszeres nyilvántartását, mennyiségi és minőségi nyilvántartását írja elő a törvény, amikor a vízikönyv és a készletnyilvántartás bevezetéséről intézkedik. Minden gazdálkodásnál a készletek mérlegszerű nyilvántartása alapot nyújt ahhoz, hogy időrendi sorrendben lehessen fejlesztést végezni. Itt szeretnék rámutatni a készletgazdálkodásnak és a vízikönyv vezetésének egy nagyon fontos feladatára, ami esetleg további jogszabályalkotás során valósulhat majd meg. Nem biztos, hogy az a vízmennyiség, amit ma a vízjogi engedélyek alapján, mint lekötött vízmenynyiséget nyilvántartunk, valóban annyi-e. Nagyon sok olyan terület van — például az öntözés területe —, ahol a korábban korszerűtlen megépített öntözőtelepek, rizstelepék, amelyeket 10—15 évvel ezelőtt építettek, ma már nem használhatók. Ezek igen jelentős mennyiségű vizet köthetnek le, ha a készletnyilvántartásból nincsenek kivéve. Felvetődik ezeknél a felhasználásra, öntözésre ma már nem alkalmas területeknél — vagy más létesítményeknél is jelentkezhet —, ezek teljes törlése. A másik ilyen terület, ami szintén igen jelentős változást fog hozni, s a törvény végrehajtását messzemenően biztosíthatja, az, hogy a végrehajtási utasításban a vízügyi szervek részére előírt feladatok között a tudományos kutatás és az oktatás is igen komoly szerepet kap. Nem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy a népgazdaság minden területén a fejlődés számára mit jelent a tudományos kutatás eredményeinek felhasználása, s azt sem kell külön hangsúlyoznom, hogy a jó oktatásban részesített szákemberek mit végezhetnek egy ilyen jó törvény végrehajtása során a vízügyi gazdálkodás területén. Azt hiszem, helyes az a törekvés, amely a tudományos kutatás és az oktatás területén vízügyi vonatkozásban is további távlatokat kíván megnyitni, s nagyon fontosnak tartom, hogy a vízügyi gazdálkodás pénzügyi keretei között a jövőben még több lehetőség nyíljék a tudományos kutatásra, és az oktatásra. Nemcsak arra gondolok, hogy az elvi kérdésekét tisztázzuk, hanem a népgazdaság számára a keretterv és a regionális tervek készítésénél szükséges kutatási anyag felhasználására, s a víz felhasználásával kapcsolatos tudományos kutatásokra is: legyenek ezek a kutatások ipari, egészségügyi vagy mezőgazdasági vonatkozásúak. Tisztelt Országgyűlés! Ezekkel a példákkal szerettem volna az előttünk fekvő vízügyi törvényjavaslat helyes, jó céljait a már elhangzott felszólalásokon kívül még kiegészíteni. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat az ország egyik nagy kincsének, a víznek egységes rendszerbe való foglalását, a jogok és a kötelezettségek pontos körvonalazását tűzte ki célul. Ügy vélem, hogy a törvényjavaslat elérte a célját: a népgazdaság szocialista fejlődéséhez összefüggéseiben jó segítséget fog adni, alkalmas további fejlesztést szolgáló jogszabályok megalkotására