Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

849 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 850 is; a közös és az egyéni érdekeket a szocialista elveknek megfelelően egyezteti; népünk további fejlődését és javát szolgálja. Ezért a törvényjavaslatot, a rendelettervezetet a már előterjesztett módosításokkal általánosságban és részleteiben elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel a törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter elvtárs kíván szólni. LOSONCZI PÁL földművelésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A vízügyi törvényjavaslat vitája megmutatta, hogy a vízgazdálkodás, amely azelőtt leginkább csak a szakköröket foglalkoztatta, milyen jelentős társadalmi üggyé válik. A víz, amelynek bősége vagy hiánya korábban megváltoztathatatlanul természeti adottságnak tűnt, a korszerű vízgazdálkodás eszközeivel mindinkább szabályozható, s egyre jelentősebb szerepet tölt be a társadalom életében és a termelés különböző ágaiban. A vita megmutatta, hogy közéletünket milyen élénken foglalkoztatják azok a kérdések, amelyeket a törvényjavaslat tárgyal. A vízgazdálkodás helyzetét, fejlesztési irányát, megoldásra váró feladatait sokoldalúan megvilágító, érdekes hozzászólásokból kitűnt, hogy a lakosság, az egészségügy, a kommunális gazdálkodás, a településfejlesztés, az ipar, a mezőgazdaság, a bányászat egyaránt érdekelt abban, hogy tovább szilárduljon a vízgazdálkodás tervszerű rendje; óvni, védeni kell országunk vízvagyonát, gondoskodni kell annak ésszerű gazdaságos hasznosításáról, s a vizek kártételeinek elhárításáról. A vízgazdálkodás fontosságát felismerve a felszólalók egyértelműen időszerűnek találták a vízügyről szóló törvényjavaslat megalkotását, egyetértettek az abban kifejezésre juttatott alapelvekkel és helyeselték rendelkezéseit. A törvényjavaslatot hasznosan egészítették ki az egyesített bizottságok javaslatai. Ezek egyrészt a vizek tisztaságának fokozottabb védelmére, másrészt árra irányultak, hogy a belvizek levezetése a lakosság és a termelés érdekeinek figyelembevételével történjék. Igen értékes a bizottságoknak az a javaslata, amely kiemeli a tanácsok és szakigazgatási szerveik szerepét a helyi vízügyi feladatok megoldásában. A kormány is nagyra értékeli a tanácsok szerepét a helyi vízügyi feladatok egész sorának, a lakosság vízellátásának, a csatornázásnak, a kisebb vízrendezési munkáknak, az öntözés fejlesztésének, az árvízvédelem igazgatási feladatainak megoldásában. Vízügyi szerveink a vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek kialakításában és gyakorlati feladatainak végrehajtásában is támaszkodnak a tanácsok közreműködésére. A tanácsok vízgazdálkodásban betöltött fontos szerepére utal az is, hogy a Gazdasági Bizottság határozata szerint a megyei és a megyei jogú városi tanácsoknál már korábban szervezett vízügyi csoportok mellett a járási tanácsok szakigazgatási szerveit is vízügyi szakemberekkel kell megerősíteni, — ahol ezt a növekvő vízügyi feladatok indokolják. A felszólalók többsége, így Törő Imre, Babies Antal, Gyimóthi Dénes, Németh Imre képviselőtársak is a vízgazdálkodás, a vízkincs védelmét olyan fontosnak ítélték, hogy az eddiginél hatékonyabb intézkedések meghozatalát tartották szükségesnek, a vízszennyezés ártalmainak megszüntetése és a vízminőség megóvása érdekében. A törvényjavaslat azonban, miként Erdei Ferenc képviselőtársam is kifejezésre juttatta, eleget tesz ennek a követelménynek. A szennyvízbírság ugyanis csak az egyik jogi szankciója a vizek fertőzésének és káros szennyezésének. A törvényjavaslat azt is kimondja, hogy a szennyvízbírság fizetése nem mentesíti a vizeket károsan szennyező üzemet a kártérítési kötelezettség alól, a mulasztókat pedig a szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségrevonástól. A törvényjavaslat tehát szigorúbb intézkedéseket tartalmaz, mint azok az indítványok, amelyek azt kívánták, hogy a szennyvízbírság mértéke az okozott kárral legyen azonos. Ezek a szankciók azonban Önmagukban nem elegendők a káros vízszennyezések megakadályozására. Ezért a végrehajtási rendelet tervezete a kormány célkitűzéseinek megfelelően intézkedéseket tartalmaz arra, hogy új üzemet szennyvíztisztító berendezés nélkül építeni és üzembehelyezni nem szabad. Korábban ilyen berendezés nélkül létesült üzemeket pedig kötelezi, hogy a vizek fertőzését vagy káros szennyezését a szükséges berendezés megépítésével, illetőleg a meglevő berendezések korszerűsítésével szüntessék meg. A szennyvízbírság sem öncélú bevétel, alapszerű kezelése éppen azt a célt szolgálja, hogy a bírságból befolyó összegek felhasználásával is elősegítsük a szennyvíztisztító berendezések építésének és korszerűsítésének meggyorsítását. A gyakorlati megvalósítás azonban jelentős beruházást igényel, példaként megemlítem, hogy egyedül a fűzfői ipartelepek szennyvíztisztítása több mint 200 millió forint beruházással oldható meg. Ezért a hiányzó szennyvíztisztító berendezések csak a népgazdaság anyagi erőforrásaihoz mérten, és a tisztítástechnológia fejlődésének megfelelően fokozatosan építhetők meg. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság az ipari tárcák bevonásával részletes fejlesztési tervet dolgozott ki a tisztítóberendezéssel még nem rendelkező üzemek ilyen műveinek megépítésére, illetőleg korszerűsítésére. Ez a fejlesztési terv azt irányozza elő, hogy a káros szennyezések elsősorban a legsúlyosabban szennyezett vízfolyásokon mielőbb megszűnjenek, és a harmadik és negyedik ötéves terv időszakában minden üzemnél megépüljenek a szennyvizek ártalmatlanná tételére alkalmas szennyvíztisztító berendezések. Az elmúlt két évben a szennyvíztisztító berendezések építésének üteme növekedett. Míg 1962 előtt évente legfeljebb 60 millió forintot fordítottunk erre a célra, az utóbbi két évben évente közel 150 millió forintot használtunk fel, ilyen célokra. Egyébként a kormány is szükségesnek tartja és megfelelően támogatja, hogy a vízügyi, egészségügyi és egyéb illetékes szervek továbbra is fokozott figyelmet fordítsanak a szennyvíztisztítási technológia tökéletesítésére irányuló vízkémiái és vízbiológiai kutatások fejlesztésére. Ehhez hatékony segítséget ad a KGST