Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

819 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 820 köbméter vizet befogadó patak medrének bőví­tése nem történt meg, pedig emiatt mezőgazda­sági területek és Tapolcán esetenként lakások kerülnek víz alá. Veszprém megye városainak kommunális és ipari vízellátása jelenleg sem kielégítő. Komoly gazdasági és politikai nehézséget okozna, ha egyik vagy másik városunknál az előbb emlí­tett kis településeknél jelenleg fennálló vízellá­tási gondok következnének be. Az említett probléma a megye mezőgazda­sága távlati öntözési és öntözőmű építési tervei­nek elkészítését is gátolja. Megyénkben az ön­tözés és az árvíz elleni védekezés szempontjából nagy jelentősége van a víztárolók építésének. A megépült és a következő években épülő tározók kapacitását a patakok mai vízhozamára tervezték. Ha azonban az érintett patakok víz­hozama csökkenni fog, a zavartalan öntözővíz­ellátás érdekében a csapadék és a talajvíz na­gyobb mennyiségét kell felfogni, ami a szüksé­gessé váló nagyobb víztárolók megépítésével többletmunkát, többletköltséget okoz az érintett termelőszövetkezetek számára. Más vonatkozásban a veszélyeztetett pata­kokra már megépült öntözőtelepek felesleges beruházássá válnak. Például a pápai járásban a nemesgörzsönyi termelőszövetkezet 450 ka­tasztrális holdra kiépített öntözőtelepe jelenleg gyakorlatilag használhatatlan. Felmerül a kér­dés, ki viselje az így használhatatlanná vált ön­tözőberendezések beruházási költségeit. Beszélni kell arról az aggályról is, hogy azo­kon a területeken, ahol vízáteresztő rétegek a karszt és a talajvizet összekapcsolják, a karszt­víz-elszívatás talajvízszint-süllyedést vonhat maga után. A talajvíznek ez a depressziója a termőtalajban súlyos, esetleg helyrehozhatatlan károkat okozhat. Az elmondottak alapján a jövőre vonatkoz­tatva azt javasoljuk, hogy a törvényjavaslat II. fejezet 3., 4. és 5. szakaszához kapcsolódva a vég­rehajtási utasítás rögzítse le a következőket: A természetes lefolyási és áramlási irány­nak — a népgazdaság érdekéből — tehát nem önkényesen történő megváltoztatása esetén a ki­vitelezési tervek elkészítését előzzék meg a vár­ható kihatásokat feltáró hidrogeológiai vizsgá­latok. ' Előzzék meg azok a tanulmánytervek, amelyek a víz nélkül maradó területek vízellá­tásának megoldását, a kitermelt víz felhaszná­lásának és elvezetésének módját, eszközeit meg­határozzák. Másodszor: a lefolyási és áramlási irányt megváltoztató munkálatokat előzze meg azok­nak a vízügyi létesítményeknek az elkészítése, amelyek a települések kommunális és ipari víz­ellátásának folyamatosságát biztosítják. Végül harmadszor: a végrehajtási rendelet rögzítse le, hogy az egyes patakok vizének csök­kenése vagy eltűnése következtében előálló több­letköltségeket, illetve a hasznosíthatatlanná vált öntözőtelepek költségeit vagy az ipar viselje, vagy esetleg e célra elkülönített összegekből az állam fedezze. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőcsoportunk véleménye szerint is, ahogy az előttem hozzá­szólók ezt már hangsúlyozták, a törvényjavas­lat másik nagyon fontos vonása az, hogy köz­ponti kérdésként állítja előtérbe a vizek minő­ségének védelmét. Veszprém megyében a mezőgazdaságot és helyenként az ivóvíz-ellátást is, főleg Várpalota, Ajka és részben Pápa város üzemeinek szeny­nyező hatása érinti érzékenyen. A fűzfői és péti ipartelepek szennyvizei a Séd, és ahogy erről dr. Törő képviselőtársam be­szélt, a Sió-Nádor-csatorna vizének szennye­zésével nemcsak Pécs város ivóvíz-ellátásában, hanem Veszprém, Fejér és Tolna megyében is gondot okoznak a víz mezőgazdasági hasznosí­tásában. A fűzfői gyár emellett komolyan veszélyez­teti a környező települések ivóvíz-ellátását is. Tudomásunk szerint jelenleg Peremarton vízel­látása van leginkább veszélyeztetve. Megjegy­zem; hogy a fűzfői üzemek nemcsak a vizet, ha­nem a levegőt is károsan szennyezik. E kérdés­ben képviselőcsoportunk részéről korábban in­terpelláció hangzott el, lényeges intézkedés azonban azóta sem történt. A törvényjavaslat részletes indokolása utal a szennyvíz-öntözésre. Nagy jelentőségű lenne ebből a szempontból, ha a péti nitrogén ammó­niát tartalmazó vízből az élőlényekre káros egyéb szennyeződéseket eltávolítanák, mert így a környező termelőszövetkeztek a talaj nitrogén­ellátását is megoldó öntözővízhez juthatnának. Ajka térségében az urkuti mangánbánya és az Ajkai Timföldgyár által a Torna-patakba ve­zetett és ezen keresztül a Marcal folyó -vizét is károsító szennyvizek gátolják leginkább a víz további hasznosítását. Felmérések szerint a Mar­cal vizével hétezer katasztrális hold mezőgazda­sági terület volna öntözhető. Az OMMI szakvé­leménye szerint azonban a víz rendszeres öntö­zésre nem alkalmas, mert az Ajkai Timföldgyár lúgos szennyvize a termőtalajt elszikesíti, a man­gántartalmú szennyvíz pedig esőztető öntözés, vagy árvizek esetén a levelekre kerülve a nö­vények légzését gátolja. Fokozza e szennyvizek kártételét az, hogy az említett vízfolyások medrének eliszaposításával csökkentik a meder befogadóképességét, s ezál­tal növelik az árvizek és az elöntés veszélyét, ami egyedül a pápai járásban évi 7—8 millió forint értékű kárt okoz a növénytermesztésben. A víz szennyeződéstől való megtisztítása az említett károk megszüntetése mellett komoly népgazdasági jelentőséggel is bírna azért, mert az ülepítés során nyert mangántartalmú iszapot megfelelő eljárással a mangánban szegény láp és egyes homoktalajok nyom elemtrágyázására lehetne felhasználni. A törvényjavaslat az üzemekkel kapcsolat­ban szennyvíz-bírság fizetését írja elő, s az üze­mek emellett az okozott károkat is kötelesek megtéríteni. Mi e rendelkezést ugyan szükségesnek tart­juk, de egyetértünk azokkal a képviselőtársaink­kal, akik arról beszéltek, hogy ezeknek a sok­szor egyébként jelentős összegeknek a kifizetése, valamint a kártérítéssel kapcsolatban esetenként végeláthatatlanul elhúzódó perek — bár mind a két félnek sok bosszúságot okoznak — nem je­lentik a probléma érdemi megoldását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom