Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

821 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 822 Ennek oka egyrészt az, hogy a legtöbb üzemnél a kifizetésre kerülő Összegek az üzem termelési értékéhez viszonyítva elenyészők. Nem jelentkeznek számottevően a termékek önköltségében és főképp nincsenek arányban azokkal a beruházási költségekkel, amelyek az adott üzem gazdálkodási eredményét fizikai, vagy még inkább kémiai derítő berendezés megépítése esetében terhelnék. A mezőgazdaság számára az jelent gondot, hogy az esetek többségében a kifizetésre kerülő kártérítési összegek az okozott kárnak csak egy részét pótolják. De ha a teljes érték kerül is kifizetésre, a népgazdaság számára előállt terméskiesés mindenképpen veszteséget jelent. Még számottevőbb a népgazdasági kár azáltal, hogy évről évre elmaradnak azok a többlettermés mennyiségek, amelyek a szennyezés miatt hasznosítatlanul elfolyó víz öntözővízként való felhasználása esetén előállíthatók volnának. Az üzemek által befizetett szennyvíz-díjak és bírságok az OVF által képzett vízügyi alapba kerülnek. Komoly hátrány, hogy az így összegyűlt pénz nincs tervesítve és ez az oka például annak, hogy az OVF által Pápa város üzemei szennyvizének az új városi derítőbe való bevezetésére rendelkezésre bocsátott négy és félmillió forint, amely egyébként teljes megoldást jelentene, nem használható fel, mert nincs mögötte sem anyag, sem kivitelezői kapacitás. Az említett problémák miatt — bár tudjuk, hogy államunk jelentős összegeket fordít a szennyvizek okozta károk elhárítására — mégis azt javasoljuk, hogy készüljön megyénként és üzemenként a fontossági sorrendnek megfelelő határidős beütemezés a szükséges szennyvíztisztító berendezések megépítésére. Javasoljuk, hogy történjenek határozottabb intézkedések az 1/1963. évi GB határozat maradéktalan végrehajtására, amely az ipari vizek fokozott visszaforgatásáról, a víz különböző munkafolyamatokban való ismételt felhasználásáról, a kevesebb friss vizet igénylő gyártási eljárások alkalmazásáról, egyszóval a takarékosabb üzemi vízfelhasználásról intézkedik. Ez a vizek menynyiségi és minőségi védelmét leszögező elv érvényesítése mellett az üzemek számára is jelentős megtakarítást eredményezne. Azt kérjük továbbá, hogy a lehetőségek keretein belül, de történjenek komolyabb erőfeszítések abból a célból, hogy az említett gondok megszüntetését biztosító tennivalókat elsőrendű feladatként kezeljék az ipari beruházások tervezésénél. Kedves képviselő elvtársak! Országosan és ezen belül megyénk vonatkozásában is jelentősek a törvényjavaslatnak és az indokolásnak azok a rendelkezései, megállapításai, amelyek szerint a vízgazdálkodásnak továbbra is alapvető fontosságú feladatai közé tartozik a vizek kártételei elleni védekezés és az öntözés fejlesztése. Pártunk és kormányunk' támogatásának eredményeképpen megyénk lehetőségeihez mérten jelentős az a fejlődés, amelyről számot adhatunk e komplex feladat megvalósításával kapcsolatban. A Földművelésügyi Minisztérium által a megyei tanács részére biztosított összegekből a második ötéves tervben 20 000 katasztrális hold vízrendezése valósul meg 45 millió forintos költséggel, az öntözhető terület pedig 1965 végére eléri a 15 000 katasztrális holdat. Elgondolásaink szerint a harmadik ötéves tervben — és ehhez kérjük az illetékes szervek hathatós támogatását — további 56 000 hold vízrendezését és 25 000 katasztrális hol öntözését kell megvalósítani a megyében. A felsoroltakban nem szerepelnek azok az illetékes vízügyi szervek által végzett és végzendő munkálatok, amelyek közül a pápai járás, de a megye számára is egyik legjelentősebb feladat a Marcal vizének 43 millió forintos költséget igénylő szabályozása. Ez azonban bármennyire jelentős is, csak félmegoldás, a Marcal vízgyűjtőhöz tartozó patakok szabályozása nélkül. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az illetékes szervek tegyék lehetővé a Marcal vízgyűjtő teljes vízrendezésének a harmadik ötéves terv első felére történő előrehozását. Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyunk azzal, hogy az említett eredmények és célkitűzések országosan, például a jövőben megépülő Duna-Tisza csatornához, vagy a második tiszai vízlépcsőhöz viszonyítva nagyon szerények. Azonban a hasonló adottságú megyéket tekintve igenis jelentősek, és megvalósításuk megyénk mezőgazdasága számára a további fejlődés egyik fontos emelőjét, létkérését képezik. Veszprém megye, ahogy a kiadott tanulmány, összefoglalás is mutatja, a vízben szegény megyék közé tartozik. Ugyanakkor jelentős és gyorsan fejlődő iparunk van, amelynek vízigénye rohamosan nő. A megye mezőgazdaságának állatsűrűsége országosan a .második helyet foglalja el. Az állatállomány vízzel való ellátása mellett az öntözési lehetőségek maximális kihasználására van szükség ahhoz, hogy az évről évre súlyosan jelentkező takarmányhiányt a terméshozamok növelésével, ha nem is megszüntetni, de legalább enyhíteni tudjuk. Az állatállomány takarmánnyal való ellátásának megoldása egyik alapvető feltétele annak, hogy megyénk termelőszövetkezetei jelentősen növelni tudják az állam részére történő termény- és állatértékesítést, másrészt magasabb jövedelmet tudjanak biztosítani a becsületesen dolgozó szövetkezeti tagoknak. Veszprém megye dolgozói a vízügyről szóló törvényjavaslat törvényerőre emelésétől és végrehajtásától azt várják, hogy alapja lesz az ország és benne megyénk e téren jelentkező problémái megoldásának, a gyorsabb ütemű fejlődésnek, előrehaladásnak. Éppen ezért a Veszprém megyei képviselőcsoport nevében a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Németh Imre képviselőtársunk. NÉMETH IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A vízügyről szóló törvényjavaslat időszerűségét és szükségességét mind a törvényjavaslat indokolása, mind előttem szólott képviselőtársaim is már részletesen kifejtették. Mivel nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni az általános indokolást illetően, engedjék meg képviselőtársaim, hogy