Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

811 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 812 tasztrális holdankint mintegy 3800—5000 forint érték fordítandó termőtalajaink védelmére, feljavítására. A ráfordított beruházás évi 900—1100 Ft terméstöbbletet hoz kh-ként. Ha tehát ilyen nagy fontosságú kérdésről beszélünk, akkor azt mondjuk, minden további nélkül hozzá kell fognunk. Igen, de ilyen kicsi megye vonatkozásában is majdnem félmilliárdra tehető az az összeg, amelyre szükség lenne. Éppen ezért rendkívül szükségesnek tartom a fontossági sorrend felállítását. Erre vízügyi szerveink figyelmét is felhívom. Elsősorban a megelőző védekezést tartom az egyik legfontosabb kérdésnek, éppen azzal a károsodással kapcsolatban, amit megyénkben, konkréten a Duna-parti községekben, Bölcskén, Madocsán az 1956-os jeges árvíz okozott. A két község megvédéséhez, a földmunka-ráfordításhoz mintegy 25 millió forintos beruházásra lenne szükség. Jelenleg vitatott kérdés, hogy a Duna-szakasznak ez a védelmi vonala hova tartozik, a vízügyi főhatósághoz, vagy tanácsi kezelésbe. Jelenleg még tanácsi kezelésben van, de képtelenség, hogy ezt a ráfordítást tanácsi kezelésből :meg tudjuk oldani. Éppen ezért az a kérésünk, hogy a vízügyi hatóságaink vizsgálják meg ezt a részt és a szóban forgó Duna-menti szakaszt is vegyék állami kezelésbe. Az 1958-os jeges árvíz ezen a területen igen nagy károkat okozott. Nem foglalkozom azzal, hogy ennek milyen forintkihatása volt, de az biztos, hogy az árvíz 25 millió forintnál több kárt okozott. És ez csak egy eset. Ezen a szakaszon már történt védekezés a jelenlegi és az előző munkálatok során. Feltétlenül szükségesnek tartom a megelőző munkálatok további folytatását. Nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok — amit egyébként a törvény is biztosít — a helyi kezdeményezésnek, az összefogásnak az érdekeltségi területeken. Nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok ennek, még pedig azért, mert az egyes gazdaságok, termelőszövetkezetek •és állami gazdaságok külön-külön nem tudják megoldani a saját területük védelmét. Ezért van igen nagy fontossága a vízgazdálkodási társulatoknak. Községünkben, Tamásiban, a Koppány völgyében megalakítottunk egy vízgazdálkodási társulatot, amelynek működési területén eddig 4864 katasztrális hold lecsapolási területből 4218 hold már lecsapolásra került. Az eddigi munkák bizonyítják, hogy ennek az összefogásnak igenis van jövője. A Tolna megyei tanács végrehajtó "bizottságának kezdeményezése igen helyes, hogy az egész megyére javasolja vízgazdálkodási területi társulások szervezését, részben a helyi anyagok, helyi munkaerők, gépek és eszközök bevonásával, természetesen az állami támogatás mellett, aminek igen nagy jelentősége van. A völgyvonulatokban ugyanezen idő alatt e társulás működése területén 341 katasztrális holdon úgynevezett halastavakat, vagy víztárolókat — mindegy, hogy minek nevezzük' — létesítettünk. A miniszter elvtárs referátumában megemlítette ezt. Mit is jelent ez? Elsősorban védekezést. A lerohanó vizeket fogja fel ez a .•gát, amely egyben védőgátat is jelent. Másodsorban vízfogási lehetőséget, tárolási lehetőséget jelent, olyan ínséges időszakra, amikor öntözni kellene, tehát az öntözési lehetőséghez biztosít vizet. Harmadsorban: népgazdaságunk szempontjából sem közömbös, de a közvetlen gazdaság szempontjából sem, hogy még halat is lehet tenyészteni benne. Ezeknek a halastavaknak a létesítéséhez hatmillió forintos beruházást használtunk fel. Csak egyetlen szempont, a halászat figyelembevételével, nem beszélve az előző két fontos kérdésről, 2,6 év alatt térül meg ez a beruházás. A Koppány völgyében 1380 000 köbméter földet mozgattunk meg ez alatt az idő alatt, 23 millió forintos beruházással. Ugyanakkor szemben áll vele az, hogy egy jó, kedvező év alatt rendbe tudjuk tenni ezt a vögyvonulatot. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Tolna megye speciális helyzetét figyelembe véve felhívom a tisztelt Képviselőház figyelmét Szekszárd helyzetére. A sajtó is foglalkozott vele, hogy milyen katasztrofális helyzetbe került Szekszárd egy nagy nyári zápor alkalmából. Nemcsak azzal, hogy elöntötte a víz Szekszárd utcáit, felszaggatta az úttestet, az útburkolatot, hanem, ami még ennél is súlyosabb, tönkretette vagy tönkreteszi, ha a jövőben nem védekezünk kellőképpen, a nagy horderejű, és azt hiszem egyáltalában nem közömbös szekszárdi borvidéket. A végrehajtó bizottság felmérése szerint, ha nem történik megfelelő, hathatós intézkedés, akkor 20—30 év múlva szekszárdi borvidék csak volt, tehát megszűnik. Feltétlenül szükségesnek és fontosnak tartom első helyre tenni ennek a területnek a rendezését. Egy másik kérdés, ami szintén speciális helyzetünkre vonatkozik, a tamási járás gyönki körzetének helyzete. Szerencsétlenségünkre a gyönki járás, illetve körzet a megyében első helyre került, sőt országosan is az eróziós károk vonatkozásában. Éppen ezért a vízügyi hatóságok felé az a kérése Tolna megyének, hogy úgy, mint más területeken ezt már lehetővé tették, — természetesen figyelembe véve a helyi kezdeményezéseket és lehetőségeket — kiemelt körzetté kellene minősíteni ezeket a területeket. Hangsúlyozni kívánom, hogy e területeket meg kell védeni a talajerózió rombolásától, mert komoly károsodás áll be. Kedves Elvsársak! Mindezeket biztosítva látom az előttünk levő és előterjesztett törvényjavaslatban, és éppen ezért azt a magam nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Babies Antal képviselőtársunkat illeti a szó. DR. BABICS ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kell kérnem az igen tisztelt Országgyűléstől, hogy felszólalásomban ugyanazokat a problémákat elemzem, amelyekről Törő Imre képviselőtársam beszélt. Igyekezni fogok azonban néhány újabb adatot is elmondani azért, hogy ne váljak unalmassá az ő felszólalása után. A vízügyről szóló törvényjavaslat olyan időben kerül az Országgyűlés elé, amikor — ahogy hallottuk — a vízgazdálkodás fejlesztése napirenden van. Napirenden van azért, mert a rendkívül vízigényes új iparágak, vegyipari művek,