Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

809 Az Országgyűlés 12. ülése 1964 ELNÖK: Péti János képviselőtársunk kíván szólni. PÉTI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Az előttünk levő törvényjavaslat a vízügyről felöleli azt a nagyfontosságú kérdést, amely szoros összefüggésben van jelenlegi fejlődésünkkel úgy ipari, mint mezőgazdasági vonatkozásban; felöleli kulturális és egészségügyi vonatkozásban. A törvény jelentősége szerintem igen nagy abban a tekintetben, hogy ezeket a tényeket figyelembe veszi; figyelembe veszi a hazánkban beállott birtoklási, tulajdonjogi viszonyokat, figyelembe veszi azokat a körülményeket, amelyek az utóbbi évtizedekben hazánkban végbementek. A törvény jelentőségét méltatni éppen a törvényhozás házában azt hiszem nem kell, mert hiszen éppen ránk vonatkozik az a feladat, hogy a törvényjavaslatot törvényerőre emeljük. Az eddigi vízügyi törvény az 1800-as, majd pedig az 1913-as törvényre alapozott és az foglalta össze azokat a feladatokat, célkitűzéseket, árvízvédelmi feladatokat, amelyek a hazánk területén folyó vizekkel, azok felhasználásával kapcsolatosak voltak. Azt meg kell mondanom őszintén és örömmel, hogy ebben a vonatkozásban nem állunk teljesen egyedül, mert hiszen végeredményben szoros összefüggésben vagyunk — mint ahogy az előttem felszólaló is említette — a Duna Bizottság működésével lent és fent, a hazánkba befolyó vizek bizonyos vonatkozásban már kézben vannak. A vizek természetes haszna mellett a törvény intézkedést tesz a mesterséges hasznosítás vonatkozásában, tehát figyelembe veszi azt a szükségszerűséget, ami úgy mezőgazdasági, mint ipari vonatkozásban előttünk áll. Intézkedik a törvény a vizek felhasználásának elosztásáról, védelméről, s éppen ezért rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok neki. A vizek felhasználásának, s védelmük jelentőségének olyan részével kívánok foglalkozni, amely a mezőgazdaságra vonatkozik. Tudvalevő dolog az, hogy a mezőgazdaság vonatkozásában ugyanúgy, mint az ipar vonatkozásában, természetesen és magától érthetődően legfontosabb az emberi fogyasztás; egészséges víz biztosítása a falvainknak, városainknak, mezőgazdasági településeinknek. Ezen a téren igen komoly és sok tennivaló van, mert hiszen új telepek, új mezőgazdasági üzemek jöttek és jönnek létre. A mezőgazdasági települések, mezőgazdasági üzemek telepítésénél feltétlenül szükséges és elkerülhetetlen fontosságú dolog, hogy figyelembe vegyük a telepítéseknél, településeknél, majortelepítéseknél a víz biztosításának kérdését. Ezen a téren vannak hibák, hiányosságok, mert hiszen nem minden esetben vettük figyelembe egy-egy major telepítésénél azt, hogy lesz-e biztosítva kellő mennyiségben és minőségben jó víz, az emberi fogyasztás, majd pedig az állati fogyasztás számára. Tudvalevő dolog az, hogy élővilágunk elengedhetetlen szükségszerűsége, nélkülözhetetlensége a víz. Ahol nincs víz, ott nincs élet. Éppen november 19-én, csütörtökön 810 ezért feltétlenül figyelembe kell ezt vennünk akkor, amikor mezőgazdasági üzemeinket megtervezzük, letelepítjük. Természetesen ez magától értetődően az ipar telepítésére is vonatkozik. A mezőgazdaság és az ipar anyagszükségletének egyik fő nyersanyagbázisa, nyersanyaga,, a víz, amely nélkül feldolgozást elképzelni bármi üzemben nemigen lehet. Természetesen ez szoros összefüggésben van az egészségvédelmünkkel, szociális, kulturális lehetőségeink biztosításával. De természetesen — és ez igen helyes a törvényben biztosított sorok között — a víz károsító hatásának ellensúlyozása lényeges kérdés és erről itt legelsősorban szintérr~mezőgazdasági vonatkozásban kívánnék szólani. Mit jelent az a mezőgazdaság vonatkozásában, ha nincs víz? Akkor magától értetődően, az előbb említettek szerint, nincs élet, nincs növényi élet, nincs takarmánytermelés, esetleg állati termékhozam növekedés, vagy egyáltalán állati termékhozam. Tehát ha természetesen nem jelentkezik esővíz, vagy más egyéb csapadékvíz formájában a víz, akkor mesterséges úton kell biztosítanunk azt, hogy rendelkezésünkre álljon. A károsító hatása legelsősorban ott jelentkezik, amikor szükség volna rá és nincs, tehát nincs csapadék, nincs lehetőség arra, hogy mesterséges úton biztosítva legyen. A másik károsító hatása — és ez semmivel sem kisebb, sőt talán még valamivel erőteljesebben jelentkezik — az, amikor a talaj lemosódása, tehát erózió előidézése formájában jelentkezik, vagy pedig pangó vizek formájában eliszaposítja, elsásítja a területet, tehát hasznavehetetlenné teszi. A talajerózió rendkívül káros hatással van mezőgazdaságunk termelésére, speciálisan nézve Tolna megye viszonylatában. De ugyancsak ez vonatkozik az ország több mezőgazdasági területére is. A talaj lemosódásának igen nagy káros hatása két vonatkozásban jelentkezik. Az egyik az, hogy elhordja a termőtalajt a területről, a másik pedig az, hogy az elhordott talajszemcsék eliszaposítják azokat a csatornákat, vízlevezető árkokat, amelyek egyébként arra lennének hivatottak, hogy a felesleges vizet elszállítsák. Tolna megye jellegzetességéből kifolyólag éppen ezért nagy fontosságú a törvényjavaslat, mert hiszen mintegy félmillió — 504 600 — katasztrális hold olyan területe van megyénknek, amely vízgyűjtő vonulatokban terül el és ezen belül 12 százalék feletti a lejtő, mintegy 85 000 katasztrális hold. A 12 százalékon felüli lejtős területek már feltétlenül ki vannak téve annak, hogy lemosódás, tehát erózió álljon be. A Tolna megyei végrehajtó bizottság elkészítette Tolna megyének a védelmi talaj javítási tervét, amely 1980-ig szól. Igen komoly, nagy fontosságú, nagy gonddal elkészített tervjavaslat ez a megyére vonatkozólag, mert hiszen az előbb említett több mint félmillió katasztrális hold, s azon belül az említett 85 000 katasztrális hold területnek a megvédéséről, megóvásáról, termésben tartásáról, sőt fokozottabb termésben való biztosításáról van szó. Ahhoz, hogy ezt a tervet végrehajthassuk, viszont nagyon, de nagyon komoly anyagi és társadalmi összefogásra van szükség. Előzetes számításaink szerint ka-