Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

1 57 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 58 különösen amikor megismerték ennek a csábításnak a veszélyes méreteit. Erről különben maga Suzberger — a tényeket ismertetve — így ír: „A tudósok emigrációjának üteme Angliában egy évtized alatt megháromszorozódott. Anglia élenjáró fiatal tudósai közül sokan, nyolc közül heten távoznak és legalább 50 százalékuk az Egyesült Államokba." Félelmes adatok ezek Anglia számára és a nemes lord, Hailsham, nem is takarékoskodott a becsmérlő jelzőkkel, amikor az amerikai csábítás módszereit ismertette. Emlékezünk még arra, amikor az ellenforradalom után a/ New York Herald Tribune dollárokban számította ki a megzavarodott, disszidált magyar mérnökök, orvosok, tanárok dollárértékét, mint valami embervásáron a rabszolgakaravánok idejében. Nos, Suzberger úr most sem talál más érveket Anglia vigasztalására. A folyamatot a következőképpen indokolja: „Amerikai szemszögből semmi okunk sincs a szégyenkezésre. Ha bármely ország magához akarja vonzani az emberi értelmet, akkor ennek legjobb módja, ha kedvező anyagi lehetőségeket nyújt. Hailshamnek boldognak kell lennie, hogy Anglia élvezi megnövekedett tudásunk előnyeit. Amennyiben Anglia értelmiségének erősödését akarja, nem kell mást tennie, mint az eddiginél nagyobb anyagi előnyöket nyújtania értelmiségének." Tisztelt Országgyűlés! A mi értelmiségünk az ilyen magyarázatot, az ilyen választ félretenné. Nemcsak azért, mert egyre többen térnek haza a megtévedtek közül. A mi értelmiségünk tudja, hogy nemcsak anyagi előnyöket kap a szocialista társadalomtól, és nem ez a lényeges egyedül. Hiszen kap azt is, és tudja, hogy életszínvonala, fizetése együtt nő a nép életszínvonalával, s nem nőhet jobban, nem nőhet sokkal fokozottabban; és nem türelmetlen a mi értelmiségünk ezért. Tudja, hogy a mi akadémiánknak egyetlenegy kutatóintézete sem volt a két világháború között, s ma 38 kutatóintézetünk és 17 tudományos kutatócsoportunk van. Nem volt komoly folyóirata a Magyar Tudományos Akadémiának, egy kis hitvány beszámolófüzete volt csak, és József Ferenc főherceg beláthatatlan számú vadásznaplóját és első világháborús emlékezéseit adta ki, semmi egyebet. A felszabadulás után pedig, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának a könyvkiadásáról, hogy több nyelven jelenteti meg tudományos műveinket, ne beszéljek, és ne beszéljek az egyes tudományszakok magyar nyelvű folyóiratairól, de hadd említsem meg, csak 30 olyan folyóiratunk van, 30 olyan Actánk, amelyben négy nyelven ismertetjük az egész világ előtt a magyar tudomány eredményeit s a magyar tudomány különböző iskoláit, az úgynevezett magyar iskolákat — így hívják ma már az akadémiánk munkássága, publikációi után, az egész világon tisztelik és elismerik. De mást is tud a mi értelmiségünk. Az anyagiak mellett és a kutatási lehetőségek egyre szélesebb biztosítása mellett mást is tud. Csak megemlítem, egészen röviden, hogy mi természetesen tudjuk, hiszen a mi szocialista világunk mondja ki, hogy a tudomány közvetlen termelőerővé vált, tudjuk, hogy egyre többet kell is igényelnünk, éppen a tudomány ilyen funkciója következtében, a tudományos kutatások érdekében. De mindemellett elsősorban azt tudja ma már a mi értelmiségünk, hogy nemcsak az anyagi javakban osztozik, hanem minden anyagi, minden társadalmi, minden politikai felelősségünkben és gondunkban is osztozik. Ma már az egész magyar értelmiség együtt érzi az országépítésnek a felelősségét és a gondját. Csak úgy, ha tréfaszóval felvetnénk, hogy az Elnöki Tanácsban hány doktor van: 9 doktor van a 21 elnöki tanácstag között, s ezek között régi és új doktorok, élemedett fővel doktori diplomát szerzett munkások s úgynevezett régi értelmiség van együtt, egyazon felelősséggel, egyazon gonddal az országépítés munkájában. Ma már velünk vívódik, töpreng és örül, ezért lesz szocialistává. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy éppen ezért a magyar értelmiség sok gondját hadd ajánljam a Parlament figyelmébe. Akár egyetemeink kollégiumairól, épülő vagy építendő kollégiumairól legyen szó, akár az egyetemi menzákra szánt forintokról, új egyetemi épületekről essék szó, vagy a vidéki pedagógusok lakásairól, gondjairól, a növekvő mérnökszükségletünkről, segítsen az Országgyűlés e gondok megoldásában, érezze a magyar értelmiség, hogy a szocialista népszuverenitás egyik legfőbb testülete, a mi parlamentünk, szívén viseli az ügyét. Megérdemli értelmiségünk ezt a szeretetet, megérdemli ezt a támogatást. Erre kívántam felhívni a költségvetési tárgyalás során a Parlament figyelmét, s mind Bács megyei képviselőtársaim, mind a magam nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom a költségvetést. (Taps.) ELNÖK: Gácsi Miklós képviselőtársunkat illeti a szó. GÁCSI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett 1963. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot áttanulmányoztam, jónak tartom, mert az alapvető gazdálkodási feladatok megoldásához szükséges feltételeket biztosítja az ipar számára is. Elhangzott a kormány nyilatkozata az ez évi tervvel, költségvetéssel kapcsolatban, ennek realizálása a munkásosztály és a gazdasági vezetők feladata az iparban, A kormány politikájával az üzemek dolgozói egyetértenek és mindent megtesznek a téli lemaradások behozásáért. A borsodi üzemek éves versenyt indítanak a téli lemaradások behozására minden vonatkozásban, és ez a legnagyobb politikai egyetértést tükrözi. Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint ez a politikai erő az ez évi költségvetés legfontosabb tartaléka. A kormány beszámolója és Tímár elvtárs expozéja nyomatékosan aláhúzta és kiemelte a műszaki fejlesztés jelentőségét, a minőség javítását és a. beruházási tevékenység fontosságát. A második ötéves terv elmúlt két évében, helyes gazdaságpolitikánk alapján, az ipari termelés összvolumenjének növekedése, a gazdaságosság javulása mellett, véleményem szerint a műszaki fejlesztésben meglevő lehetőségeinket nem használtuk ki eléggé.