Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

663 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 664 kirándulóhelyekkel. Megyénkben van a legtöbb gyógy- és üdülőhely, országosan is a legtöbb mű­emlék, és itt található hazánk első és legfonto­sabb tájvédelmi körzete, a Tihanyi-félsziget. Üdülő- és gyógyhelyeink Európa szerte ismere­tesek és egyre látogatottabbak. Képviselő csoportunk ülésein több alkalom­mal is foglalkozott az idegenforgalommal kap­csolatos megyei problémákkal, és ezekre az ülé-. sekre meghívtuk a Belkereskedelmi Miniszté­rium képviselőit is. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az utóbbi években megértéssel foglalkoz­tak problémáinkkal és nagy jelentőségű intéz­kedések történtek annak érdekében, hogy az évi közel kétmillió látogatót megfelelően el tud­juk látni szállással és élelemmel. Felépült a ti­hanyi hatemeletes szálló. Megtörtént vagy fo­lyamatban van több szálló és étterem korsze­rűsítése. Felépültek Keszthelyen és Tihanyban az idegenforgalom szempontjából jelentős mo­telek, Keszhelyen, Badacsonyban, Balatonfüre­den és Balatonalmádiban a kikötők melletti ba­zársorok, elsőrangú campingek és egyre több csoport részére jelölnek ki helyi tanácsaink sá­tortábor részére alkalmas területeket. Balaton­almádi és Balatonfüred a jelentésben is említett ABC-áruházakból is részesül. Sorolhatnám még a megvalósult létesítmé­nyeket vagy a megkezdett építkezéseket, a ter­veket. Sok a gondunk és a megoldásra váró fel­adatunk, mégis elsősorban köszönetünket fejez­zük ki azoknak, akik kiemelt gonddal foglalkoz­nak a Balatonpart problémáival és elismerésün­ket kell kifejeznünk a vendéglátó üzemek dol­gozóinak is, akik a fennálló, még egyelőre na­gyon szűk lehetőségek mellett is igyekeznek a vendégeket megfelelően kiszolgálni. Csak né­hány mondatot idézek megyei lapunk, június 23-i számából, amelyben a legutóbbi vasárnapi, a június 21-i forgalomról ír: „A nyár első va­sárnapján csaknem negyedmillió vendége volt a Balatonnak. Kilométeres autókaravánok a tó­parti utakon. A vendéglátó ipar és kereskedelem személyzete megfeszített erővel dolgozott. Az éttermekre, büfékre és különféle árusító egysé­gekre ritkán tapasztalt teher nehezedett." Pedig ez még csak a nyár első nagy forgalmú vasár­napja volt. Több mint 150 000 ember fürdött a tó vizében, de a tópart vendégeinek száma a ne­gyedmilliót megközelítette. Mindez a jelenlegi elszállásolási és közlekedési viszonyok között. Mindezt csak azért említettem, hogy lássuk, hogy megyénkben az egyre gyorsabban fejlődő idegenforgalom, azonkívül a már említett nagy­mértékű iparosodás nehéz próba elé állítja a ke­reskedelemben dolgozókat. A megye kereske­delmi hálózatában a kereső lakosság 5,3 száza­léka dolgozik, mintegy 10 000 dolgozó, akiknek 50 százaléka nő. A megye kiskereskedelmi for­galma 1955-ben 1,6 milliárd volt, 1964-ben a vár­ható forgalom éppen kétszerese, 3,2 milliárd fo­rint. A forgalom kétharmada az állami, egyhar­mada a szövetkezeti szektorban bonyolódik le. Ha a kereskedelmi forgalom növekedését ele­mezzük, el kell ismernünk, hogy a vásárlóerő növekedésével párhuzamosan nőtt, tehát a ke­reskedelem képes realizálni a megnövekedett vásárlóerőt. Ezt biztosítja a rendelkezésre bo­csátott árualap-hozzájárulás, a bolthálózat fejlő­dése, a kereskedelem jó szervezettsége, rugal­massága, és el kell ismernünk a kereskedelem­ben dolgozók szakértelmét, lelkes, felelősségtel­jes munkáját, amellyel nemegyszer pótolnia kell az elmaradó technikai feltételeket. Igazságtala­nok lennénk, ha nem beszélnénk azokról a je­lentős erőfeszítésekről, amelyek a technikai fel­tételek biztosítása érdekében is történtek. A ren­delkezésemre bocsátott adatok szerint 1952 óta az állami boltok száma 505-ről 688-ra, a szövet­kezeti boltok száma 369-ről 741-re emelkedett. A számszerű fejlesztés minőségi fejlődést is je­lent, mert a szakosított egységek aránya ez idő alatt 53 százalékról 73 százalékra emelkedett. Külön elismerésünket kell kifejeznünk a földművesszövetkezeteknek a falu szocialista ke­reskedelmének kiépítésében végzett eredményes munkájukért. Erről Tausz elvtárs jelentésében részletesen is beszélt. A kereskedelem dolgozóinak munkáját di­cséri az a tény is, hogy az egyre növekvő for­galmat viszonylag kis alapterületű boltokban bonyolítják le. A bolti kereskedelmi forgalom például az 1957—1960-as időszakban 60 száza­lékkal, a készletek értéke 55 százalékkal nőtt, a boltok száma pedig ez alatt az idő alatt csak 24 százalékkal. A boltok alapterülete kicsi, az or­szágos átlag alatt maradt, a megyei átlag mind­össze 33 négyzetméter. A raktárhelyiség aránya is elmarad az országos átlag mögött, a megyei átlag csak 26 négyzetméter. Ugyanakkor a for­galom az országos átlag felett van, például Veszprémben az egy lakosra jutó forgalom 14 000 forint, Pápán és Keszthelyen 13 000 forint. E mutatókkal az ország városai közül Veszprém a negyedik, Pápa a hatodik helyet foglalja el. Az említett mutatók mögött el kell még képzelnünk a csúcsforgalomban jelentkező zsú­foltságot is. Jó dolog, helyes, ha a helyi tanács állapítja meg a nyitvatartási időt, de ennek bi­zonyos gátat szabnak a munkaügyi rendelkezé­sek. Helyes lenne, ha e mutatók ismeretében le­hetőség nyílnék az árusítás többműszakos meg­szervezésére több üzletben. Ezt igénylik a dol­gozó nők azért is, mert munkaidő után — külö­nösen, ha előbb gyereket kell óvodából, bölcső­déből hazavinniük — már nem tudnak vásárolni, mert 5—6 órakor bezárnak a boltok, kivéve né­hány élelmiszerüzletet. A bolthálózat fejlesztésére megyénkben a Belkereskedelmi Minisztérium a hároméves tervben 65 millió forintot fordít, ebből a ta­nácsi kereskedelem 13 millió forintot, a földmű­vesszövetkezetek 10 millió forintot fordítanak beruházásra. Az új létesítmények közül a legje­lentősebb a jelentésben is említett 6 millió forin­tos költséggel épülő veszprémi áruház. Az ellá­tatlan lakóterületek igényeinek fokozottabb ki­elégítése érdekében tovább folytatják, a perem­boltrendszer kiépítését megyénkben is. Ebben az évben Ajkán, Várpalotán, Veszprémben, Uzsabányán létesül perembolt. A Belkereskedelmi Minisztérium gondosko­dásának köszönhetjük, hogy élelmiszer-, tej-, húsboltjaink ' 76 százaléka elektromos hűtőszek­rénnyel, 9 százaléka mélyhűtő berendezéssel, 23 százaléka jégszekrénnyel van ellátva. A kiske­reskedelmi hálózat fejlesztése mellett szólni kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom