Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

653 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 654 Sok még a teendő a minőség javítása terén is. Jelentős eredmény lenne már az is, ha mindenki a munkahelyén, ahol a fogyasztási cikkeket gyártják, mint jövőbeni vásárló törekedne a minőségi előírások betartására. A belkereskedelemre is fokozott felelősség hárul a minőség ellenőrzése terén, az áruk átvételénél. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyobb rugalmasságot és mozgékonyságot biztosított a belkereskedelem számára az elmúlt 3 évben végrehajtott néhány árintézkedés, mint a babkávé, csokoládé és más import élelmiszerek árleszállítása, a sör és a cigaretta áremelése, majd később néhány tartós fogyasztási cikk, egyes ruházati cikkek és festékáruk árleszállítása. Ezek együttesen 6—700 millió forint megtakarítást jelentettek a lakosság számára, de előnyük főleg abban rejlett, hogy kedvező irányban befolyásolták a lakosság keresletének alakulását. Három év alatt a belkereskedelem hitelre 3,3 milliárd forint értékű tartós fogyasztási cikket adott el. Ezzel csaknem 800 000 család vásárolt különféle nagy értékű cikkeket, jórészben olyanok, akiknek anyagi körülményei ezt esetleg csak a következő években tették volna lehetővé. A hitelre való eladás egyben elősegítette olyan áruk termelésének fejlesztését, amelyben a fizetőképes kereslet egyébként lassabban fejlődött volna. A kereskedelmi tevékenység rugalmasabb voltát segítette elő az idényvégi kiárusítások és leértékelések rendszerének alkalmazása. A három év alatt az idény végi kiárusításokon majdnem 2 milliárd forint értékű idénycikket adtak el, körülbelül 30 százalékkal alacsonyabb áron. A lakosság számára kedvezőnek bizonyult -— ha az idény végén is — egyes ruházati cikkeket olcsóbban vásárolhatott meg. Ugyanakkor a kereskedelemben szükségtelenné vált az idény végén megmaradó készletek tárolása a következő szezonig, s ezzel csökkent a selejteződési veszély is. Három év alatt mintegy 5 milliárd forint értékű készletet értékeltek le 25—30 százalékkal, divatjamúlás vagy más okok miatt. Ezzel lehetővé vált a kereskedelmi készletek friss, keresett árukkal való feltöltése, a lakosság pedig olcsóbban jutott hozzá egyébként még használható cikkekhez. A korábbi években a lakosság ellátása nem volt kielégítő apróbb háztartási és más közszükségleti cikkekből. Ezeket a nagyüzemek főleg érdekeltségi okok miatt riem gyártották. A termelői árak rendezésével elsősorban a helyiiparban sikerült több száz ilyen apró cikk gyártását megoldani, de sajnos még mindig vannak olyan kisebb cikkek, amelyeknek gyártása nincs rendezve. Három év alatt az állami és a szövetkezeti kereskedelem több mint 1 milliárd forintot fordított üzletek, áruházak, szállodák, éttermek, valamint más kereskedelmi létesítmények építésére, bővítésére. így az öt évre tervezett 2700 kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletből három év alatt már 1900 megvalósult, s az egész időszakra előirányzott 1450 szállodai szoba már erre az idényre elkészült. Az utóbbi években a kiskereskedelmi és vendéglátóüzletek száma évenként 6—700, mégpedig zömében korszerű, kulturált vásárlási körülményeket biztosító egységgel bővült. Ebben és a következő évben készül " el az ózdi, a csepeli, a veszprémi- és a szegedi áruház. Korszerű áruházakat létesített a szövetkezeti kereskedelem Karcagon, Nagykőrösön, Bicskén, Berettyóújfalun, Pétervásáron és még számos más helyen, Csak az elmúlt másfél évben modern üzlethálózat épült ki az új lakótelepeken, így például Budapesten az Üllői úton, a Lágymányoson, Csepelen, az Arpádhíd pesti hídfőjénél, valamint vidéken Szigetszentmiklóson, Vácott, Veszprém, Borsod, Békés, Baranya, Hajdú megyékben. Még mindig előfordul, hogy az üzletek nem készülnek el a lakóteleppel egyidejűleg, vagy az építő szervek az üzletek létesítésére vonatkozó előírásokat nem teljesítik. Nincs kielégítően megoldva a családi házas, magánerőből épülő lakótelepek üzletekkel való ellátása. A jelentős fejlődés mellett okkal kifogásolható egyes keres-' kedelmi létesítmények nem kellően megfontolt átalakítása, s a kivitelezésben a takarékosság figyelmen kívül hagyása. Bár az ilyen jelenségek száma csökkent, mégis a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a jobb előkészítésre, a takarékos kivitelezésre és a beruházási alapok hatékonyabb felhasználására. A kiskereskedelmi és a vendéglátó üzletek kirakataikkal, árukínálatukkal, fényreklámjaikkal színesebbé teszik a városok főútvonalait, s a korszerű városkép kialakításának fontos eszközei. A fejlődő falusi életnek ugyancsak vonzó színfoltjai a modern üzletek. Már eddig is jelentős előrehaladás történt a lakókörzetekben, a peremkerületekben, a községekben a lakosság üzletekkel való ellátottságának javításában. Ezekben az években mintegy 350—400 üzlet létesült olyan helyeken, ahol korábban a lakosságnak úgyszólván semmilyen vásárlási lehetősége nem volt. A városokban továbbfejlesztjük az áruházi kereskedelmet, amely a kiskereskedelem korszerű nagyüzemi formája. Az áruházak a leggazdaságosabban működő kereskedelmi szervezetek. Napjainkban a boltok 45 százaléka egyszemélyes, további 35 százaléka két-három személyes. Ezek a kis üzletek, noha a kereskedelmi forgalom jelentős részét bonyolítják le, egyre kevésbé alkalmasak a növekvő feladatok megoldására, zsúfoltak, viszonylag kis és csak kevéssé választékos a készletük, a vevőknek sokat kell várakozniuk a kiszolgálásra. Ezért az új üzletek létesítésénél, a meglevők korszerűsítésénél az irányelv a nagyméretű boltok kialakítása. Ezekben lehet alkalmazni az új kiszolgálási formákat, kulturált körülmények között lehet árusítani. Ehhez azonban többek között arra van szükség, hogy a helyi szervek a korábban kereskedelmi célokat szolgáló helyiségeket visszaadják a kiskereskedelemnek és a vendéglátóiparnak, az újonnan létesül ők et pedig elsősorban a kereskedelem rendelkezésére bocsássák. Ezzel szolgálják legjobban a lakosság érdekeit. Az új kiszolgálási formák közül mind a kiskereskedelemben, mind a vendéglátásban polgárjogot nyert az önkiszolgálás. Jelenleg több mint 3000 bolt, étterem, büfé és cukrászda működik