Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

55 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 56 a szocialista, a kommunista társadalmat építő nép útját választotta a maga számára, és e mellett a választása mellett napról napra igennel szavaz. A mi alternatívánk, ahogy 1958 is bizonyította, de még inkább a 63-as választás — egyetlen: ki szolgálja jobban hazánkban a szocializmus építését, a szocialista törvényességet, az egész épülő szocialista országot. Ez az alternatíva számunkra minden választáson és minden munkánkban. És vannak még gondjaink, vannak vitatkozók, sőt talán ellenséges partnereink, de mégis elmondhatjuk, hogy lényegében az egész nemzet, mint egy több szólamú és mégis tömör egységben válaszoló kórus mond igent mindarra, amit a párt és a kormányzat munkaként, célként elénk tűz. És ha nagyon gazdagodó, erősödő szocialista nemzeti egységről beszélhetünk hazánkban — ezt tanúsította számunkra az egész választási munka időszaka is —, engedjék meg, hogy másodjára néhány szót szóljak értelmiségünk helyzetéről is a szocialista nemzeti egység építésében. Emlékezünk azokra a sokszor keserű, sokszor meddő vitákra, amelyekben újra és újra felmerült az értelmiség léte, szerepe, állása hazánkban. Voltak viták, amelyek azt firtatták, hogy az értelmiség egyedül jogosult egy modern társadalomban a vezetésre, az értelmiség rangjának elhanyatlását siratták. Mások egészében reakciósnak szerették volna nevezni az értelmiséget. Megint mások különböztettek a régi és az új értelmiség között értékben, rangban, lehetőségekben. Sok vitában hangzott el sok igaz szempont, igaz érv, vád és tapasztalás is. Ma már az ilyen típusú vitáknak szinte semmi értelme nincs. Van és lesz még vitánk az értelmiség funkciójáról, az értelmiség gondjairól és különösen és mindenekelőtt azokról az alkotásokról, amelyeket értelmiségünk teremt. Meg kell vitatni azoknak ideológiai tartalmát, értékét, irányát és erről kemény, tiszta, világos szóval kell mindegyre vitatkoznunk. Ez a vita azonban már merőben más, mint a régebbi volt, mert nem vitatja azt, hogy ez az értelmiség lényege szerint, egészében idetartozik, része a szocializmust építő országnak és nem különül el tőle, a munkás-paraszt szövetség fundamentális egységében a maga helyét megtalálta. Ha a Hazafias Népfront munkájában — hiszen arról kell beszélnem, ami része mindennapi feladatomnak —, mondom, ha a Hazafias Népfront mindennapi munkájában figyelőre vesszük, hogy értelmiségünk hogyan vállal részt szinte minden pillanatában a szocialista Magyarország építésében, valóban megindító példák sorozatával találkozunk. Nem akarok én itt a részletekbe menni, de hadd mutassak rá azokra az orvosi szűrőbrigádokra, amelyeknek tagjai nem is egy megyében szabad idejükben tbc-szűrővizsgálatokat, fogászati vizsgálatokat rendeznek az egész megye lakossága számára. A nyugdíjas mezőgazdasági szakemberek Veszprémből indították el a példáját annak, hogy az ilyen nyugdíjas mezőgazdák hogyan segíthetnek a tsz mindennapi gondjaiban, kis gondokban éppen úgy, mint elvi természetű nagy feladatokban. Technikusok, mérnökök fogtak össze több ezren az országban, hogy a bekötő utak építésével, mezőgazdasági épületek tervezésével, típusterveinek elkészítésével, a községfejlesztés húszéves távlati terveinek a kidolgozásával közel 3100 községben elkészítsék a húszéves fejlesztési terv első megfogalmazását. Tudjuk, sok esetben még bizonytalan, sok esetben még vágyakon és naiv elképzeléseken alapul ez a terv, ugyanakkor mégis alapot ad mind a Tervhivatal, mind az Építésügyi Minisztérium, mind a szaktárcák számára, hogy elindulhassanak a precízebb, szakszerűbb tervek megvalósítása felé. Említhetném azt a 2000 jogászt, aki a termelőszövetkezeteknek szinte mindennap munkajogi kérdésekben, öregségi problémákban, a nyugdíjasok kérdésében és egy sor jogi, a mindennapi gazdasági munkával összefüggő kérdésekben ad tanácsot. És végül, de egyáltalán nem utoljára megemlíthetném pedagógusainkat, akik nem kis mértékben veszik ki részüket a Hazafias Népfront politikai, nevelő, tudatosító munkájából is. Ott vannak szinte reggeltől estig az ifjúság oktatásában éppen úgy, mint a felnőttek oktatásában, odaállnak a kihelyezett mezőgazdasági technikumokban a mezőgazdasági szakmunkások neveléséhez, a TIT-előadások ezreit vállalják, beláthatatlanul nagy feladatokat és terheket vállalnak magukra. Elmondhatom, hogy a pedagógusok minden tiszteletünket megérdemlik nagy munkájukkal. És amikor az új szocialista értelmiségről beszélünk, valóban nem feledkezhetünk el az olyan személyi példákról, amikor egy nagy nevű akadémikusunk vállalja, hogy munkatársaival egy egész megye számára kidolgozza a gépesítés maximális, optimális tervét, egy olyan mintatervet, amelyet alkalmazni lehet más megyékben is, vagy amikor az Agrártudományi Egyetem vezetői, professzorai elhanyatlott termelőszövetkezetek rendbehozását vállalják társadalmi munkában és nagyobb tájegységek számára dolgoznak ki mintaterveket. Vagy említhetném az építészprofesszorokat, akik Sárospataktól Kiskőrösig, Tázlárig járják az országot szabad idejükben, hogy építési terveket készítsenek, hallgatóiknak diplomadolgozatként adják a szocialista falu felépítésének nem is egy gondját. Vagy említhetném világhírű hidrológusunkat, aki a nemzetközi konferenciák szünetében faluinkat járja, hogy társadalmi munkában segítsen a belvizek garázdálkodásainak megfékezésében stb., stb. Beláthatatlan a példák sora, amelyek azt bizonyítják, hogy értelmiségünk már egészében igent mondott a szocialista ország teljes felépítésére. Nem is látja más értelmét élete munkájának, ebben leli örömét, ez a munka adja meg léte igazi indokolását és célját. Nemrégiben, ennek a hónapnak az elején, pontosan március 2-án megjelent egy neves amerikai politikai újságírónak, Suzbergernek a New York Times-ban: „Előnyünk a tehetségek megnyerésénél" című cikke. Ebben a cikkében Suzberger válaszol Lord Hailsham-nek és az egész felzúdult angol parlamentnek arra a vádra, hogy Amerika tehetségeket lop — ahogy mondották —, agyvelőket lop Angliától. Az angol konzervatív párti képviselők is felháborodtak, amikor megtudták ebből az előadásból, hogy hogyan és milyen módszerekkel csábítják el az amerikaiak rendre a fiatal, tehetséges angol kutatókat, és