Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

641 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 642 meretlen fogalom volt — addig ma az ország legtávolabbi helyére is eljut a nyomtatott betű, az újság, a folyóirat, a különböző szaklapok. Persze ez folyik a posta szervezetéből is. Minőségi fejlődés történt abban az értelemben is, hogy az előbb említett havi 70 millió példány sajtótermékből 50 millió önkéntes előfizetés révén jut el az olvasóhoz, 20 milliót pedig árusítás útján terjeszt a posta szerte az országban. Tehát havonta 50 millió példány képviseli ebben az országban a rendszeres, állandó újságolvasást. Nem kis szám ez és hallatlan nagy fejlődésről tanúskodik, különösen, ha most több számot idéznék, mondjuk a múltból, a felszabadulás előtti vagy az ellenforradalom előtti időkből. Meg kell állapítanom, és ezt mint a sajtóhoz már több mint ötven éve közelálló valaki mondom — de a többi nagy kiadó vállalatok vezetőivel való beszélgetés során is kialakult az a vélemény —, hogy a posta jól, eredményesen látja el feladatát. Teljesen egyetértek a miniszter elvtársnak azzal a megállapításával, amelyet ugyan nem a hírlapterjesztéssel kapcsolatosan mondott, hanem általában a postai szolgáltatásokra vonatkozóan tett, hogy ezt az eredményt elsősorban és legfőképpen a postai dolgozók jó munkája hozta magával, amiért feltétlenül elismerést és dicséretet érdemelnek. Említettem, hogy a sajtó vonalán, mint ahogyan eddig is, a továbbiakban is fejlődésre számíthatunk. Mind több és több sajtótermék jelenik majd meg az országban és erre nyilván a postának is fel kell készülnie. Ezért szükségesnek tartom egy-két olyan kérdéssel foglalkozni, ami most is bizonyos gyenge oldala általában a terjesztésnek. Gondolok itt elsősorban a falu újsággal való ellátottságára. A 70 millió újságból körülbelül a következő a falvak ellátottsága. A múlt esztendő december végi statisztikai kimu-tatások szerint az országban kereken 3 300 000 család élt. Valamivel kevesebb, kereken ennyi. Abban az időben az országban napilap — hangsúlyozom, csak napilap — több mint 1 800 000 példányban jelent meg naponta. A statisztikai kimutatás arról tanúskodik, hogy minden száz család közül ebben az országban 54-hez eljutott valamilyen napilap. Persze ez a továbbiak során még növekedni fog. Ha azonban megnézem, hogy ez az országos 54-es átlag hogyan "oszlik meg, akkor meg kell állapítanom, hogy itt még van tennivalója a postának, a kiadóvállalatoknak, a társadalmi, a párt-, a tömegszervezeteknek, mert ezen belül a városokban minden száz család közül 74-ben, a falun viszont minden száz család közül csak 40-ben van napilap. Ha tovább bontom ezt a negyvenet — és éppen ezért mondom, hogy igenis van lehetőség ennek fejlesztésére — akkor anélkül, hogy most megyéket akarnék megnevezni, meg kell állapítanom, van megye, ahol a falvakban száz család közül csak 24 családban van napilap és van megye, ahol száz közül 67 családra jut napilap. Igaz, hogy a területi adottságok, a megye lakosainak, a falvak lakóinak összetétele meghatároz bizonyos differenciát az egyes falvak között, azonban az ilyen természetű különbségen, hogy egyes megyék falvaiban minden száz család közül 24, más megyékben minden 100 család közül 67 jut napilaphoz, feltétlenül változtatni kell. Azt kérem a miniszter elvtárstól és a postai szervektől, hogy a falu lappal való jó ellátottsága érdekében, ami még a mai szűkös papírkörülmények között is biztosítható, tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A másik dolog, amivel kapcsolatban szeretném a posta vezetőinek és a miniszter elvtársnak a figyelmét felhívni, a szaklapok fontossága. Sokféle szaklap jelenik meg ebben az országban. Nem merném azonban állítani — és a kiadóvállalatoknak is ez a véleménye —, hogy minden szaklap azokhoz az olvasókhoz jut el, akiket a szaklap témája feltétlenül érdekel, akik számára ezek a szaklapok íródnak. Nagyon jól tudom, hogy a posta a maga szervezetével ezt a problémát megoldani nem tudja. Feltétlenül szükséges a különböző minisztériumok, főhatóságok és egyéb szerveik segítsége, hogy ezek a szaklapok, ha már a drága papirosra kinyomtatják őket, valóban el is jussanak azokhoz az olvasókhoz, akik számára készülnek. Érthető, hogy a 70 milliós havi mennyiség miatt mind a szerkesztőségekhez, mind a kiadó vállalatokhoz és a postához érkeznek bizonyos panaszok a kézbesítéssel kapcsolatban. Nem akarom felsorolni a reklamációk természetét, de.a 70 millióhoz viszonyítva ez elenyészően csekély. Ami van, az is nagyrészt abból adódik, hogy a postának a hírlapterjesztéssel kapcsolatos felkészültsége, anyagi és személyi lehetőségei nem olyan méretűek, amilyenre feltétlenül szükség lenne. Arra gondolok, hogy például egyes falvakban "a lapterjesztés bővítése egyszerűen azon múlik, hogy nincs kihordó, aki a felszaporodott mennyiségű lapot példányszámban és súlyban eljuttatná az olvasókhoz. Gondolok arra is, hogy a posta még ma is azokkal a kezdetleges eszközökkel expediálja, csomagolja az újságokat, mint 50 évvel ezelőtt. A miniszter elvtárs utalt arra, hogy a technikai fejlődés során munkaerők szabadulnak fel. Itt is felszabadulna jelentős számú munkaerő, ha az expediálást, a szállítást, rakodást a jelenleginél jobban gépesítenék. Feltétlenül gondolni kell arra, hogy szépülő, fejlődő városainkból mind jobban eltűnjenek a nem odavaló újságárus bódék, amelyek ezeket a városokat valósággal elcsúfítják. Újságárus pavilonokat, üzleteket kellene erre a célra felállítani, illetve berendezni. Kérem a tanácsokat, hogy amikor új lakótelepeket terveznek, az,üzlethálózat megszervezésénél, megtervezésénél gondoljanak arra, hogy újságot is árusítanak ebben az országban, vagy abban a városban, azon a lakótelepen. Ez természetesen mind elég komoly anyagi előfeltételeket igényel, mégis arra kérem a miniszter elvtársat és Ajtai elvtársat, a Tervhivatal elnökét, gondoljanak arra, hogy már a jelenlegi körülmények között is igen nagy nehézségei vannak a postának a hírlapterjesztés technikai lebonyolításában és hogy a jövőben a felszaporodott feladatoknál ezek a nehézségek ne fokozódjanak. A szerkesztőségek, a kiadók és a nyomdák nevében megígérhetem a postának, hogy a jövőben is a legmesszebbmenő segítséget fogjuk nyújtani ahhoz, hogy a hírlapterjesztés munkája