Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

639 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 640 Tisztelt Országgyűlés! A korszerű szervezés és gazdálkodás érdekében javasolom, hogy a törvény végrehajtási utasítása nagyobb önálló• ságot adjon a posta megyei és alsóbb szerveinek. Javasolom a végrehajtási utasításban rögzíteni távközlő szolgáltatásunk minél előbb történő javítását. A távbeszélő központoknak rá kell térniük az elektronikus berendezések alkalmazására. Nemzetközileg elismert híradástechnikai iparunknak véleményem szerint gondoskodni kellene a hazai hírközlési igények kielégítéséről. Elvtársak! Időszerű lenne meghatározni az összeköttetéseknél használt távvezetékek és kábelhálózat közötti reális és helyes arányt. Mielőbb rá kellene térni a műszakilag, de gazdaságilag is jobb kábelhálózatra. Az előfizetői távválasztás szükségessé teszi a csillagrendszerű hálózati forma kialakítását. Ügy tudom, hogy ezen már dolgoznak az illetékes elvtársak. Ha, ez így igaz, akkor az a kérésem az illetékesekhez, hogy kicsit gyorsabban dolgozzanak. Mezőgazdaságunk fejlődése és a szocialista falu egyre fokozódó távbeszélő igényei, amelyek — ahogyan a törvényjavaslat is kimondja — egybeesnek a dolgozó nép kulturális és jóléti szükségleteinek kielégítésével, komoly gondot okoznak a magyar postának. A csillagrendszerű hálózat 100 kilométeres körzetben simán lebonyolítaná a forgalmat és egyben megoldódnék az a régi problémánk is, hogy délután 4 órától a falu nincs összeköttetésben a járási, illetőleg megyei székhelyekkel. A miniszter elvtárs előadói beszédében elmondta, hogy a nemzetközi hírközlési kapcsolatunk érdekében rendkívül fontos mikrohullámú összeköttetésünket mielőbb kiépítjük a ^ külszolgálattal, a baráti és szomszédos országokkal. Én azonban úgy gondolom, hogy ezeknek a berendezéseknek megfelelő kiépítése után ezt a távbeszélő rendszert a belforgalomban is hasznosítani tudnánk. A miniszter elvtárs arra is utalt beszédében, hogy a távírószolgáltatás tekintetében világszínvonalon állunk. Ügy látom, vannak még problémák e téren. Tudomásom szerint még elavult morse-jeles jelírógép is bonyolít le forgalmat. Szükséges lenne mielőbb kiépíteni a korszerű telex-hálózatot, mert nálunk Magyarországon 20 000 főre. jut egy telex-berendezés és ha a szomszéd orságokat, akár Csehszlovákiát, akár a Német Demokratikus Köztársaságot vagy Ausztriát nézzük, azt látjuk, hogy szomszédaink jóval előttünk vannak. Tisztelt Országgyűlés! A napirenden szereplő törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is jónak, helyesnek és reálisnak tartom. Ezért a javaslatot elfogadom. A postai dolgozók is nagy megelégedéssel fogadják. Az a kérésünk, hogy a végrehajtási utasításban se sikkadjon el a törvényjavaslat mindenki számára világos és érthető lényege. Köszönöm a türelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Galló Ernő képviselőtársunk. GALLÓ ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Ha a hírlapkézbesítés és terjesztés a postán kizárólagosan technikai jellegű feladat, szállítási problé- I ma lenne, nem tartottam volna szükségesnek, hogy hozzászóljak az előttem fekvő törvényjavaslathoz. Mivel azonban nagyon egyetértek a törvényjavaslat indokolásának azzal a részével, amely megállapítja, hogy a hírlapterjesztés lényeges politikai tevékenység és így a postára, a postai szervekre jelentős feladatokat ró, szükségesnek tartom, hogy néhány kérdéssel foglalkozzam az országgyűlés előtt a hírlapterjesztést illetően. Azt hiszem mindannyian egyetértünk abban, különösen azok, akik a sajtó problémáival foglalkoznak, vagy ahhoz közel állnak — író, újságíró elvtársak itt az országgyűlésben és az országgyűlésen kívül —, hogy az újságot nemcsak szerkeszteni, nemcsak írni kell, nemcsak kinyomni, kiadni kell, hanem terjeszteni is, mégpedig jól kell terjeszteni. Ezen van a hangsúly. Jól kell terjeszteni, mert azt hiszem nem mondok ezzel valami különösebben nagyot és bizonyára egyetértenek velem az országgyűlés tagjai abban, hogy a szellemi offenzívának, a szocialista , tudat kialakításának egyik legfontosabb, legmaradandóbb, ha nem leghatásosabb eszköze a nyomtatott betű, amely a könyvek, újságok, folyóiratok millióin és merem állítani, lassan milliárdjain keresztül jut el az olvasóhoz. Ezért tartom szükségesnek ezzel a témával foglalkozni, mert régi megállapítás, hogy a leg, jobb politikai munka is hatástalan, ha nem jut el az érdekeltekhez, vagy nem akkor jut el hozzájuk, amikor a legmegfelelőbb hatást tudja elérni. Tizenhárom évvel ezelőtt, 1951-ben vette át a posta a korábban magán lapterjesztő vállalatok és lapbizományosok által végzett sajtöterjesztés munkáját. Ha a fejlődést érzékeltetni kívánom, akkor ezt két számmal tudom bemutatni. Az egyik az, hogy 1951-ben, amikor a posta átvette a sajtóterjesztést, egy hónapban körülbelül 30—32 millió újságot, folyóiratot'juttatott el az olvasókhoz, illetőleg árusítás útján a vásárlókhoz, akik természetesen ugyancsak olvasók. Az 195l-es 30—32 millió példánnyal szemben ma a posta 70—72 millió újságot terjeszt havonta. Ez egymagában véve érzékelteti a magyar sajtó hatalmas fejlődését, az iránta megnyilvánuló' érdeklődés rohamos növekedését ez alatt a 13 esztedő alatt. Csak úgy zárójelben jegyzem meg: annak, hogy ez nem több, nem a sajtóban dolgozók és nem is az olvasók az okai. Önök mindannyian nagyon jól tudják, hogy papirosnehézségeink vannak és csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a papiros ér. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lesz évenként további fejlődés, mint ahogyan az eddig eltelt esztendők alatt is állandóan fejlődött a sajtótermékek mennyisége és nyilvánvaló, hogy ez az elkövetkező időkben is be fog következni. Azt is meg kell mondanom, hogy a terjesztés átvétele, amely a posta részére, mint minden új feladat, kezdetben bizonyos nehézségekkel járt, nem egyszerűen csak mennyiségi többletet jelent, hanem igen komoly minőségi fejlődést is. 1951 előtt az előbb említett lapterjesztő vállalatok és bizományosok csak az ország egy részében, a városokban és nagyobb községekben terjesztették az újságot. 1500 olyan község volt az országban, ahol a sajtóterjesztés teljesen is-