Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-10
637 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 638 megvalósítását magas szinten történő iránymutató példamutatással. Az elmondottak alapján az a javaslatom, hogy először: a törvényjavaslat az állampolgárok jogainak érvényesítéséről szóló kitételekben határozottabban foglaljon állást az állampolgárok jogai mellett is. Nevezetesen a 17. paragrafus 3. és 5. pontja. Másodszor: a helyes és szabatos fogalmazás kérdését szükségesnek vélem felvetni a tárcarendeletek és végrehajtási utasítások megfogalmazásánál is. Javaslom továbbá, hogy a törvény és az indokolás szövegezésében is mindig érvényesüljön a magyar nyelv mindenre alkalmas kifejezésmódja. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, a kifogásolt részek átszövegezését javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Klujber László képviselőtársunk. KLUJBER LÁ SZLÓ : Tisztelt Országgyűlés! A postáról és a távközlésről szóló törvényjavaslat időszerűségét és szükségességét úgy a törvényjavaslat indokolása, mint előadói beszédében Csanádi miniszter elvtárs, vagy az ipari bizottság elnöke, Bondor József képviselőtársam részletesen kifejtették. A törvényjavaslat véleményem szerint is nagy körültekintéssel készült és szocialista fejlődésünk szükségszerű követelménye. Ezt csak üdvözölni lehet, hiszen a már elavult törvény megalkotása óta a technikai forradalom előrehaladásával a távközlésben nálunk is helyet foglal a rádió, a televízió, a mikrohullámú távközlési rendszer. Köztudomású, hogy a posta és a távközlés — bonyolultságukkal együtt, egészükben — az ország vérkeringésének szerves részét képezik. A törvényjavaslathoz választókerületem, Fejér megye vonatkozásában jegyzem meg hozzáfűzni valóimat. A törvényjavaslat második szakaszához véleményem a következő: a távközlési igényeket a jelenlegi berendezésekkel szinte lehetetlen kielégíteni, lehetetlen ma már biztosítani. A távbeszélő központok túlterheltségét csak korszerűbb berendezések építésével lehet megszüntetni. A távbeszélő állomások számával kapcsolatos igényeket csak megközelítően tudjuk kielégíteni, vagy reméljük, hogy ki fogjuk tudni elégíteni. A törvényjavaslat 6. szakaszához a jelenlegi szervezeti fórmát felül kellene vizsgálni, s majd a végrehajtási utasításban korszerűsíteni. A jelenlegi állapot már szinte fék, s lassítja az ügyek intézését. Történetesen olyan gyakorlati példa van, hogy a műszakkal szorosan együttműködő távbeszélő kezelő szolgálat más irányítás alá tartozik. Vagy hogy megyénkből említsek példát; megyei székhelyünkön, Székesfehérváron a következő postaszervek működnek a Budapestvidéki Postaigazgatóság fennhatósága alatt: négy postahivatal, két műszaki fenntartási üzem és központi üzem, a helyi távbeszélő igazgatóság gócüzeme és az Országos Rádió Távíró Állomás. Ezek közül egy épületben van a megyei postahivatal, a helyközi távbeszélő igazgatóság gócüzeme, a Budapestvidéki Postaigazgatóság központos üzeme. Véleményem szerint ésszerű és kívánatos lenne a két utóbbit, s a postahivatalhoz tartozó távbeszélő kezelést közös irányítás. alá vonni. Ezek az intézmények most a végrehajtás területén egymás mellé vannak rendelve. Hogy a szolgáltatás e téren is közelebb kerüljön az élethez, a gyakorlathoz, az lenne kívánatos, hogy intézkedési joggal legalább egy felelős személy a pestvidéki igazgatóságtól a megyei székhelyen legyen, s így közvetlenül intézkedhetne nemcsak a megyei székhelyen, hanem a járások és községek vonatkozásában is. A 7. szakaszhoz: a postai küldemények kézbesítésénél lehetővé kellene tenni a tértivevé^ nyes, aláírás nélküli postai kézbesítést is. Nagy fontosságú feladatnak látom a 24. paragrafus végrehajtási utasítását, illetve annak körültekintő megszerkesztését. A megyénkben működő postahivatalok 40, de talán 50 százaléka is korszerűtlen, elavult. Azt hiszem, más megyékben sem jobb a helyzet ezen a téren. Elhelyezésük és belső létesítményeik tekintetében már nem felelnek meg a követelményeknek. A megyeszékhelyen működő műszaki szervek elhelyezése sem korszerű. Szétszórtan helyezkednek el a városban, raktáraik sem megfelelőek, nagyértékú berendezéseik és anyagaik tárolása is korszerűtlen. A 24. szakasz 2. pontja kimondja: ha a beruházási program postai és távközlési létesítményt is előirányoz, akkor azt járulékos beruházásként kell figyelembe venni és részére a kommunális létesítményekhez hasonlóan megfelelő elhelyezést kell biztosítani. E szakasz végrehajtási utasításához a következőket javasolom: amennyiben a beruházási program postai és távközlési létesítményt nem irányoz elő, annak mellőzését megfelelően indokolni kell. Ilyen mulasztás miatt vannak olyan példák, amelyeket Bondor képviselőtársam elmondott, hogy megépül a korszerű üzem, s nincs telefon, vagy a móri korszerű gimnázium telefon nélkül. Javaslom továbbá, hogy a postai létesítményekhez a hitelbiztosítást központosán kezeljék. Ugyanis a járulékos beruházási szó széles gyűjtőfogalom, amelyből az esetek többségében a postai szükségletek ki szoktak maradni. Ezt azzal indokolom meg, hogy a helyi hálózat bővítése és gépesítése nagyon sürgős, szinte égető feladat. Sürget bennünket egyrészt az, hogy az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése során a mind jobban növekvő közületi igényekkel valahogy lépést kell tartanunk; másrészt pedig a gyorsabb és megbízhatóbb összeköttetés céljából — a szolgálat minőségét megjavítva is — a nem gazdaságos hálózatokat fokozatosan fel kell számolni. Az eddigi postai beruházási előirányzatokat ilyen tekintetben felül kell vizsgálni. Népgazdaságunk gyors fejlődése következtében ugyanis külön hálózatok jöttek létre. A távbeszélő hálózat bizonyos fokig szétaprózódott és ez a további fenntartás szempontjából káros népgazdaságunkra. Ennek a legjobb, elintézési módja az lenne, ha a posta nem járulékos beruházásából, hanem központi anyagi alapjából tudná fedezni a speciális helyzeténél fogva ráháruló feladatokat.
