Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-8
571 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 572 házási építkezés terén. Tekintettel az építőipar ismert munkaerő helyzetére, semmi esetre sem szabad év közben új feladatokkal növelnünk a beruházásokat, mert ez szétforgácsolásra, a munka hatásfokának csökkentésére vezetne. A helyzet arra kötelez, hogy a tervben és a költségvetésben szereplő összegeket fegyelmezetten betartsuk, felső határnak tekintsük. Kivételt képeznek természetesen a meghatározott célra előirányzott tartalékok, mint például az említett ipartelepítési tartalék. A költségvetés vitájában több javaslat hangzott el megvizsgálandó, mérlegelendő, terveinkben eddig nem szereplő fejlesztési célokkal kapcsolatban. A javaslatokat egyenként most nem vizsgálva — hiszen erre később úgyis sor kerül —, de összességüket áttekintve megítélésem szerint jelentős többségük csak a harmadik ötéves tervünk keretei között, annak anyagi lehetőségeivel összevetve kerülhet majd megvizsgálásra. Beruházásaink, építkezéseink helyzete elkerülhetetlenné teszi ezt a megállapítást. A mostani ülésszakon is szóba került beruházásaink szétforgácsolásának kérdése, a koncentrált tevékenység hiánya, koncentráláson ezúttal a beruházás kivitelezésének koncentrálását, az építési idő lerövidítését értve. A probléma lényege az, hogy nem tudtuk még elérni, hogy csak olyan számú építkezés folyjék, amelynél biztosított a műszakilag lehetséges legkedvezőbb kivitelezési idő. Ennek előfeltétele nyilvánvalóan az, hogy csak akkor szabad új építkezést megindítani, hogyha más építkezések befejezésével a szükséges létszám és géppark felszabadul. Ami az 1964-es tervberuházások helyzetét illeti, erős koncentrálást irányoztunk elő a nagyobb, úgynevezett limiten felüli beruházásoknál. Ez évben a limiten felüli beruházásokra fordított teljes összeg 90--százaléka a már folyamatban levők folytatását szolgálja, és csak 10 százalék erejéig indítunk új építkezéseket. A nehézség főleg a kisebb, a limiten aluli és az úgynevezett célcsoportos beruházásoknál mutatkozik, különösen ezen a téren nem kielégítő a koncentráltság, sok az egyidőben nyitott építési munkahelyek száma. Tovább mélyítette ezt a problémát az építőiparban a közelmúltban jelentkezett munkaerőhiány. Tervezet készül a kérdés szervezett megoldására, olyan intézkedések előkészítésére, amelyek egyarárít rendezik a tennivalókat egyrészt e tekintetben, másrészt a beruházók és kivitelezők munkájában. Tisztelt Országgyűlés! Tervünk és költségvetésünk 1964-ben is biztosítja ötéves tervtörvényünk realizálását, a szocializmus építése ügyének újabb sikereit, gazdaságpolitikánk helyességét a gyakorlat útján igazolja. A fejlődés több tekintetben újszerű, és nem könnyű feladatokat állít elénk, az ésszerű, de szigorú takarékosság követelményeit, a gazdálkodás és a'termelés minden területén. A terv és a költségvetés feladatai nehezek, de reálisak, a feltételek adottak, munkánkon múlik, hogy az év elteltével hogyan tudunk majd számot adni az elért eredményekről. (Taps.) ELNÖK: Lakatos András képviselőtársunkat illeti a szó. LAKATOS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1964. évi költségvetési törvényjavaslatnak igen örvendetes az ,a tétele, mely szerint a népgazdasági beruházásokra szánt 46 milliárd forintból 10,5 milliárd forint jut a mezőgazdaságnak, így az előző évi 19 százalékos részesedése a mezőgazdasági beruházásoknak fí3 százalékra emelkedett. Ugyanígy növekvő feladatot jelentenek és egyúttal a feladatok gyorsabb ütemű megoldását célozzák azon intézkedések is, melyek alapján a mezőgazdaság állami szektora 5,3 milliárd forint beruházásokat eszközölhet, mely több mint 1 milliárddal magasabb az előző évinél. Ügy gondolom, hogy a beruházási összeg emelkedése rendkívül fontos a mezőgazdasági üzemek számára. Bizonyára ebből az összegből megfelelő arányok szerint a szőlő- és gyümölcstelepítések járulékos beruházásainak igényei is részbeni kielégítést nyerhetnek. Mivel ezek megvalósítása az előbbi két termesztési ágban a termelés és a jövedelmezőség, de egyaránt a fogyasztás nézőpontjából is nélkülözhetetlen, engedjék meg, hogy hozzászólásomban erről a kérdésről beszéljek. Jóllehet több képviselőtársam ezt a témát már érintette, de a helyzet súlyossága erre késztet. A költségvetési törvény javas-, lat az export fokozását írja elő, amely elválaszthatatlanul összefügg a minőségi követelményekkel. Természetes ugyanakkor, hogy a belföldi fogyasztásban is a minőségi kívánalmak mindinkább magasabbak lesznek. A gyümölcs- és szőlőtermesztésben is az említett tényezők következtében az üzemek kompletté tétele, vagyis járulékos beruházásainak megvalósítása nélkül a telepítések eredményei nem realizálhatók. A szőlő- és gyümölcstermesztő üzemek egyaránt mind erőteljesebben igénylik a feldolgozó és tárolóteret termeivényeik számára, melynek korszerű és gazdaságos megoldása különösen a szőlőtermesztés esetén költséges és nagy feladatot jelent. Mi a szőlőtermesztésben dolgozók tisztában vagyunk azzal, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, nem tartalmazhatja ezen üzemi igények kielégítését, legfeljebb csak kis részben, hiszen nagyobb részt ezek a harmadik 5 éves tervben vannak előirányozva. Azonban már az elmúlt évben is több szőlőtermesztő állami gazdaságban, így nálunk, a Balatonbogiári Á. G.-ban is olyan nehézségekkel álltunk szemben — a nagy termések következtében —, melyek károsodás nélkül nem voltak megoldhatók. Hiszen ma már több állami gazdasági szőlőtermesztő üzem — éppen az előző évek gazdaságpolitikai ráhatása következtében — rátérve a modern nagyüzemi agrotechnikai módszerekre, olyan terméseredményt ért el, melyek egyes feldolgozó üzemek létesítésének megoldását az eredetileg kalkulált időpont előtt szükségessé teszik. Ezen tények ismeretében indokoltnak tartom annak felvetését, hogy a jelen költségvetésben szereplő nagyösszegű mezőgazdasági beruházások keretében a mielőbb létesítendő szőlőfeldolgozó üzemek terveinek elkészítése feltétlen megoldást nyerjen. Különösen pedig azért T
