Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

573 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 574 mert a példázott esetekben olyan üzemekről van szó, amelyek méreteikben és alkalmazandó technikájukban — éppen az exportérdekek és a belföldi piac minőségi követelményei miatt — nálunk eddig még nem létesített nagyságúak, és gyakran még nem ismert műszaki megoldásokkal dolgoznak. Ilyen üzemek létesítése felveti a modell üzemek létrehozásának szükségességét is. ugyanis ezen termesztési ág tekintetében fejlett országok technológiájának átvétele nagyon fontos volna, és úgy gondolom, hogy emiatt különösen indokolt most már a kiviteli tervezések sürgős megindítása. Ugyanakkor már most helyes volna biztosítani azt a lehetőséget, hogy 1965-re az ilyen üzemek létesítésére az első beruházási keretek rendelkezésre álljanak. Bizonyára a téma felvetésekor ez nem látszik mindjárt különösebb jelentőségűnek, de ha meggondoljuk, hogy országosan közel 30 állami gazdasági szőlőtermesztő üzemről van szó, és ezzel együtt több mint egymillió hektoliter többlet bortermésről, mely 90 százalékában export minőséget képvisel — akkor láthatjuk, hogy pár év múlva évenként közel egymilliárd forint értékű megtermelt termék feldolgozási problémája lesz ez. Tisztelt Országgyűlés! A szőlő- és gyümölcstermesztés járulékos beruházásainak körében ezen ültetvények gépekkel való ellátása is fontos szükségszerűség. örvendetes módon növekedett a mezőgazdaság traktorberuházása és az 1964-es költségvetés beruházásainál biztosított 8700 traktorból úgy hiszem bőven jut a gyümölcsösöknek és szőlőknek is. Különösen juthat majd akkor, ha ezután ezen termesztési ágakhoz úgy biztosítják a traktorokat, hogy figyelembe veszik ezen kultúrák nagyobb gépigényét, amely egyrészt jelentkezik a talaj- és növényvédelmi munkákban, másrészt a többletszállítási munkákban. Ez- a többlet gépigény egyáltalán nem hanyagolható el, hiszen általában a szántóföldi kultúrák egységnyi területére fordított gépigénynek gyakran több mint kétszerese. Meggyőződésem, hogy mivel ma már a szőlő- és gyümölcstermesztés többségében nem igényel speciális traktorokat, hanem a mezőgazdasági növénytermesztésben használatos géptípusokhoz igazította termesztési körülményeit, a lehetőségek adva vannak arra, hogy az egységnyi területről nagyértékű termést betakarító kertészeti üzemeket is megfelelően gépesítsük. Amennyire a traktorok elosztásánál tapasztalható, úgy a növényvédelmi gépeknél is az a helyzet, hogy a szőlőés gyümölcstermesztés gépei nincsenek kellő mértékben figyelembe véve. Idei költségvetésünk beruházási része igen szép számmal bizto-, sít traktoros-permetező gépeket a mezőgazdaságnak, mégis fennáll, megítélésem szerint annak a veszélye, hogy megfelelő permetezőgépek hiányában sok helyen károk származnak a növényvédelem nem megfelelő végrehajtásából, ráadásul olyan termeivényekben, amelyeknél ebből kifolyólag nemcsak terméskiesés fenyeget, hanem olyan minőségromlás is, ami a megtermelt, de növényvédelmi szempontból kifogásolt árut alkalmatlanná teszi arra, hogy exportra kerüljön, és a népgazdaság devizát kapjon érte. A növényvédelmi problémák azonban, amelyek a szőlő- és gyümölcstermesztésben a legfontosabb tényezők, egyéb járulékos beruházási igényeket is támasztanak az üzemekben, különösen pedig olyan megyében, mint Somogy megye, amely egyáltalán nem dicsekedhetik bő vizű forrásokkal, vagy akár a csőkutas lehetőségekkel sem. De a gyümölcstelepítések mellé létesítendő kutaknak rendszerint nincs pénzügyi akadályuk, hanem a kivitelező kapacitás hiánya miatt nem valósulnak meg időre. Ugyanakkor Somogy megyében ugyanilyen okokból a községi kutak építésénél is erősen jelentkezik a kapacitás hiánya. Tisztelt Országgyűlés! Ezek voltak azok a kérdések, amelyeket az 1964. évi költségvetési törvényjavaslat tárgyalásakor szóvá akartam tenni, mert a szőlő- és gyümölcstermesztés és az itt ránk váró ez évi feladatok nagysága felveti a járulékos beruházások szükségességét és ez biztosíthatja, hogy az a hatalmas összeg, amelyet a kormányzat e termesztési ág fejlesztésére ad, olyan hatványozottan térüljön vissza, hogy ezzel az egész népgazdaság tovább erősödhessék. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Jakab Sándor képviselőtársunk. JAKAB SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselő elvtársak! Az 1964. évi költségvetés írásos indokolásában, a költségvetési bizottság szóbeli előterjesztésében, a felszólalásokban sok szó esett már a munkaerőről. Az indokolással és a felszólalásokkal egyetértek, mégis amikor néhány go,ndolatot szentelek e kérdésnek, azért teszem, mert a munkaerő-kérdés jelentősége a jövőben csak fokozódni fog. Amikor itt általános és helyes szempontokat mondunk, soha se feledkezzünk meg egy dologról, hogy élő, cselekvő emberekről van szó, akik most dolgoznak, vagy dolgozni szeretnének, mindmegannyian külön-külön gonddal, elképzeléssel, céllal. Még egyszer hangsúlyozom, egyetértek az itt felszólalt elvtársakkal, de ha azt akarjuk, hogy a munkaerőhelyzetben változás legyen, szerintem az első és legfontosabb feladat, szakítsunk azzal a meglevő, sok esetben helytelen nézettel, szemlélettel, amely e téren is a korábbi gyakorlatból vagy helyzetből táplálkozik. Pontosan arra gondolok — ha frázisnak hallatszik is — itt is más módon kell dolgozni, új utakat, új módszereket kell keresni, hogy megtegyük azokat a lépéseket, amelyek a feladat elvégzéséhez szükségesek. Irányító szerveink sem alkalmazhatják azt a módszert, hogy a terv ekkora emeléséhez adott ennyi és ennyi embert. Hiába van neki ilyen szándéka, egyszerűen nem lesz vagy nincs annyi munkaerő, hogy az emelt terv végrehajtását munkaerővel biztosítsa. Másrészt szakítaniuk kell gazdasági vezetőinknek azzal a gyakqrlattal vagy rossz szokással: nyomjuk meg emberek, verjünk rá emberek, mert ezt kívánja a terv teljesítése. Ha mi így akarunk a jövőben dolgozni, ez édeskevés lesz. így nem tudjuk a termelékenységet olyan