Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

565 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 566 te csak ezen a területen kutak felújítására és építésére, aminek gyakorlati eredménye nincsen. A közelmúlt években épült tiszakarádi, cigándi új fúrott kutak úgyszólván nem is voltak üzembe helyezve, mert a nyugalmi vízszint beállta után a víz ihatatlanná vált, vagy teljesen eltűnt. Ezekben és még két másik ilyen kútban darabonként körülbelül 200 000 forint fekszik haszontalanul. Ricse község a' tervezett törpevízműhöz építette meg az új kutat 300 000 forint költséggel 1963 tavaszán. A kút azóta is rozsdásodik, senki sem használja, mert annak van a legrosszabb vize. A tanácsok szidják a vállalatokat, ezek viszont a tanácsot, amint ez már lenni szokott, pedig egyik sem tehet róla. A Bodrogköz talaja geodéziailag üledékes szerves talaj éppen a bevezetőmben elmondott okok miatt, s itt jó ivóvizet találni igen körülményes. De hogy meddig tart ez a talaj, még nem sikerült megállapítani, mivel az új fúrások 70—80 méter mélyen befejeződnek és senki sem meri vállalni a felelősséget, hogy a további fúrás esetén a víz minősége javulni fog. A fúrás métere pedig körülbelül 1500 forintba kerül. Tisztelt Országgyűlés! A Bodrogközben állítólag készültek már hidrogeológiai térképek és feltárások, de erről sem a járás szerveinek, sem a fúrásokat végző vállalatoknak nincs tudomásuk. Az lenne a szerény véleményem, hogy mivel ebben az évben is körülbelül három új kút fúrására kerül sor, sürgősen el kellene végezni a fent említett vizsgálatokat. Kutatófúrásokat kellene végezni s rögzíteni az altalaj szerkezetét, összetételét. Legalább községi viszonylatban meg kellene adni azt a mélységi határt, vagy intervallumot, amelyben jó minőségű ivóvíz találásara remény van, hogy elkerüljük a találomra való fúrást, amely csak pénzbe kerül és haszna nincs. Nem lehetetlen, hogy a kutak fúrása közben artézi vizet találnak, vagy melegforrást, mint például a közelben levő Sárospatakon, vagy kiderül, hogy mélyfúrás útján nem lehetséges megfelelő ivóvizet találni. Ebben az esetben foglalkozni kell azzal a gondolattal, illetve lehetőséggel, hogy legalább a nagyobb községekben, amelyek 3 Tisza mellett fekszenek, a vízellátást törpevízművel, a Tisza vizének derítése és felhasználása útján oldjuk meg. Mindehhez persze komoly kutatások és gazdaságossági számítások kellenek, aminek lebonyolítása pénzügyileg meghaladja nemcsak járásunk, hanem megyénk erejét is. Mivel ennek a problémának a megoldása társadalmi érdek is, az egészségügyi szempontokról nem is beszélve, kérem az itt élő szorgalmas és munkás emberek nevében kormányzatunkat, hogy a lehetőséghez képest méltányolják kérelmünket. Abban a reményben, hogy a közeljövőben fokozatosan megoldódik az ivóvízellátás kérdése, az 1964. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) . ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztjük. (Szünet 16,55—17,19. Elnök: POLYÁK\ JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik dr. Ajtai Miklós elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke. v DR AJTAI MIKLÓS, az Országos Tervhivatal elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy költségvetésünk tárgyalása kapcsán beszámoljak az Országgyűlésnek 1964. évi tervünkről, annak fő vonásairól. Törvényerőre emelt ötéves tervünkből, három esztendő eltelt, gazdasági eredményeit ismerjük, az idei év tervével együtt ma már négy évet áttekinthetünk. Ezért időszerű, hogy ez évi tervünk áttekintése mellett ötéves tervünk eddigi alakulásáról is áttekintést adjunk. Az öt év áttekintésének fő tartalma az a megállapítás, hogy gazdaságpolitikánk helyesnek bizonyult, népgazdaságunk a váratlanul jelentkező nehézségek mellett is egészségesen, az ötéves terv fő céljai szerint fejlődik. Erősödik népgazdaságunk szocialista jellege, arculata, új szocialista mezőgazdaságunk szilárdul, anyagi alapjai gyorsan szélesednek, szorgalmas, dolgozó parasztságunk munkájának eredményei egyre jobban kibontakoznak. Az 1964-es terv az ötéves terv fejlődési irányának egyértelmű folytatása a nemzeti jövedelem termelésében és elosztásában egyaránt, a termelés struktúrájának átalakítása az eredeti cé* lok szerint folytatódik. Éves tervünk •— mint ismeretes — az ipari termelés 7 százalékos növelését irányozza elő. Ez azt jelenti, hogy 1960-hoz képest 38 százalékos növekedést érünk el, ez valamelyest magasabb, mint ötéves tervünk eredeti előirányzata volt. Az éves tervben folytatódik az ipari termelés arányainak változása. így az átlagos 7 százaléknál gyorsabban nő a gépipar, 10—11 százalékkal — a villamosenergiaipar 10 százalékkal, a vegyipar 9 százalékkal és az építőanyagipar 15 százalékkal. A pénzügyminiszter elvtárs ismertette azokat a követelményeket, amelyek különösen indokolják ebben az évben az export fokozását. Éppen ezért a terv az ipari exportnak a terme-. lésnél nagyobb — 8 százalékos — növekedését irányozza elő. A fokozott exportfeladatok velejárója az, hogy különösen azoknak az iparágaknak és termékeknek a termelése nő leggyorsabban, amelyek jellegzetes és versenyképes exporttermékeink. Jellegzetes, példája ennek a komoly nemzetközi hírnevet kivívott gyógyszeriparunk. Az egyébként is gyors ütemben fejlődő vegyiparon belül egyre nő a gyógyszeripar súlya. Míg 1960-ban a gyógyszeripar a vegyipar termeléséből 17 százalékot képviselt, 1963-ban elérte a 25 százalékos részarányt és 1964-es tervünk a részarány további növelését irányozza elő. Mindezek a számszerű előirányzatok természetesen önmagukban nem garantálják, hogy a szükséges fejlődés, az export megkívánt növekedése bekövetkezik. Feltétele ennek tízezrek, százezrek, magyar munkások, mérnökök, kutatók, közgazdászok odaadó, hozzáértő, szorgalmas munkája és a munka színvonalas, hatékony szervezése, irányítása. A gyors előrehaladás feltétele, hogy megbirkózzunk azokkal az akadályokkal, nehézségekkel és hibákkal, amelyek ezt a fejlődést fékezik. íielyes, ha iparunk fejlődésében ismételten kiemeljük a műszaki fejlesztés jelentőségét, fontossá-