Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

S41 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 542 pedagógusnak ment el, ezzel is csökkentve az amúgy is igen alacsony védőnői létszámot. Meg kell mondanom — tisztelt Országgyűlés —, hogy a községekben az egészségügyi ellátásban a védőnőnek éppen olyan fontos szerepe van, mint a körzeti orvosnak. Véleményem szerint helyes lenne — a körzeti orvosok letelepedési segélyéhez hasonlóan — a védőnőket is letelepedési segélyben részesíteni. Helyes lenne felülvizsgálni ezenkívül a védőnők munkaruha-ellátását is. A mezőgazdaság szocializálása során a nők fokozottabb munkábaállása következett be. Ezáltal természetszerűen megnövekedtek a bölcsődei férőhely-igények is. Bölcsődei férőhelyeink száma falun és városon egyaránt kevés. A tanácsok igen fontos feladata, hogy a községfejlesztési alap terhére is biztosítsák bölcsődék létesítését. Heves megyében az elmúlt öt évben egészségügyi célokra a községfejlesztési alapból általában igen alacsony százalék jutott, s megyénkben az elmúlt öt évben egyetlen új bölcsőde sem létesült községfejlesztési alapból. 1962-ben a megyében egészségügyi célra 2,6 százalékát fordították a községfejlesztési alapnak, 1963-ban 2,8 százalékát. Ugyanakkor országosan is alacsony a községfejlesztési alapból egészségügyi célokra fordított összeg. 1961-ben ez 5,2 százalék, 1962-ben pedig 5,6 százalék volt. Igen helyes és hathatós intézkedést tett az Egészségügyi Minisztérium 1962-ben: új bölcsőde létesítése esetén férőhelyenként 20 000, átalakítás után létesülő bölcsőde esetén pedig férőhelyenként 10 000 forint állami támogatást nyújt az építési költségekhez. Biztosítja ezen kívül a tervezési és a felszerelési költségeket is. Véleményem szerint helyes lenne, ha a tanácsok fokozottabban igénybe vennék az ilyen formában nyújtott állami támogatást, és a termelőszövetkezetek is segítséget nyújtanának a bölcsődei férőhely-hiány megoldásához, egyrészt pénzügyi hozzájárulással, másrészt munkaerővel való segítségnyújtással, hiszen termelőszövetkezeteinknél is igen fontos kérdés a munkaerőhiány pótlása. Kétségtelen tény, hogy a tanácsoknak igen sok fontos feladatot kell megoldaniuk a községfejlesztési alap terhére. Mégis bízom abban, hogy a községi tanácsok az állami támogatást igénybevéve, a termelőszövetkezetekkel közösen, sok helyen meg tudják oldani a jelenleg mutatkozó bölcsődei férőhely-hiányt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1959 februári határozata feladatul tűzi ki a csecsemőhalálozás, tehát az egy éven aluliak halálozásának nagymérvű csökkentését. Ugyanebben az évben Heves megyében a csecsemőhalálozás 59 ezrelék volt, 1963-ban pedig orvosaink és védőnőink áldozatos munkája következtében ez az előzetes adatok szerint 42 ezrelékre csökkent. Más szóval ez azt jelenti, hogy 1963-ban ezer csecsemő közül 17-tel halt meg kevesebb, mint 1959-ben. De még mindig nagy út előtt állunk, s az előttünk álló feladatok megvalósításához a személyi feltételek mellett komoly dologi feltételek megteremtése is szükséges. Amíg országosan 1962-ben 5,5 csecsemő- és gyermekágy jutott tízezer lakosra, addig Heves megyében a csecsemő- és gyermekágyak száma tízezer lakosra számítva 3,4 volt. Eredményeink további javításához a csecsemő- és gyermekágyakon kívül feltétlenül szükséges a csecsemőotthoni férőhelyek számának növelése is. Korszerű csecsemőotthonok építése — a meglevők korszerűsítése mellett — lehetővé tenné sok-sok erre rászoruló kisgyermek elhelyezését, ha azt egészségügyi vagy szociális helyzetük szükségessé teszi. Legyen szabad itt megemlítenem, tisztelt Országgyűlés, az állami gondozott gyermekek elhelyezését is. Ezt a célt szolgálják a gyermekotthoni férőhelyek, számuk azonban igen kevés. A megoldás sürgető szükségességével mindnyájan tisztában vagyunk és feltétlenül tisztában is kell lennünk, hiszen a jövő nemzedék egy részének nevelése, szocialista emberré formálása éppen az állami gyermekotthonok kezébe van letéve, és nem mindegy az, hogy milyen körülmények között és milyen embereket nevelünk az otthonokban elhelyezett gyermekekből. A testi és szellemi fogyatékos gyermekek elhelyezése sincs biztosítva, a férőhelyhiány igen nagy. A testileg, szellemileg fogyatékos gyermek szinte megoldhatatlan nehézség elé állítja a családot, egyrészt az anya nem tudja gyermekét szakszerűen ellátni — másrészt mivel a gyermek állandó felügyeletet igényel, az anyát kivonja a termelésből. A férőhelyek szaporításának tehát nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági jelentősége is van. Végül hadd hívjam fel a figyelmet kórházaink egyre fokozódó nehézségére. Ez nemcsak a kórházakra, hanem egyéb egészségügyi intézményekre is vonatkozik. Ez pedig a szakmai gyakorlatra kötelezett orvosok és ápolónők elhelyezése. Kórházaink ágyszámszaporítása egyre csökkenti a szolgálati lakások és a szolgálati férőhelyek számát. És ez így van rendjén. A kórházak azonban az örvendetes módon egyre nagyobb számban szakmai gyakorlatra kötelezett orvosokat és ápolónőket meglevő épületeinkben elhelyezni nem tudják. Fiatal orvosaink és ápolónőink kénytelenek sokszor negyed-ötödmagukkal egy szobában lakni. Ilyen körülmények között a fiatal orvosok nem tudnak eleget tenni annak a feladatuknak, hogy állandóan tovább képezzék magukat, olvassanak, s ezek a lakásviszonyok nagymértékben nehezítik a fiatal ápolónők továbbtanulását is. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az állandó ügyeleti beosztás miatt, a szükséges pihenés feltételei sincsenek meg, érthetővé válik az a javaslatom, hogy a kórházak és egészségügyi intézmények mellett sürgősen orvosi és nővérszállásokat kell létesíteni. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalom építésének középpontjában az ember áll. Az emberről való gondoskodás hatja át a szocialista állam minden tevékenységét. Ez a szemlélet érvényesül akkor is, amikor az ember egészségét védő, a beteg ember egészségét visszaadó dolgozók számára megteremti a munka végzéséhez szükséges feltételeket. Az említett nehézségekkel kapcsolatban a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem tőre-