Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

543 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 54é kedtem és nem is törekedhettem teljességre. Célom az volt, hogy az egészségügyi dolgozók él étés munkakörülményeinek, a kórházi, csecsemőotthoni, állami gyermekotthoni férőhelyhiánynak sürgős rendezésére felhívjam a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Az előterjesztett 1964. évi költségvetés alkalmas arra, hogy jól szolgálja ezeket a célkitűzéseket és maradéktalan, gazdaságos végrehajtásával újabb nagy lépést tehessünk előre. A költségvetést a magam részéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Hornung Mátyás képviselőtársunk. DR. HORNUNG MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés állattenyésztésre fordított hányadához szólva a költségvetést reálisnak és ezen túlmenően ösztönzőnek tartom. De mivel a végrehajtás során az elmúlt években több hiányosságot tapasztaltam, ez késztet felszólalásra. A második ötéves tervtörvény előírja, hogy a szarvasmarhalétszám megtartása mellett nö. vélni kell a tehénállományt. Ezzel egy időben fokozni kell a vágómarha hústermelést és a tejtermelést. Az elmúlt tervidőszak alatt a vágómarhatermelésre előirányzott feladatot teljesítettük, de a szarvasmarha összlétszáma és ezen belül különösen a tehénlétszám csökkent, annak ellenére, hogy az ország majd minden megyéjében — így Szabolcs megyében is — a szocialista nagyüzemek szarvasmarha- és tehénállománya számszerűleg nőtt. A létszámcsökkenés és különösen a tehénlétszám csökkenése elsősorban a háztáji állományban következett be. A tehénállománynak körülbelül 60 százaléka még ma is háztáji tulajdonban van, éppen ezért különösen elítélendőnek tartom azokat a szórványos megnyilatkozásokat, amelyek a háztáji gazdálkodás és ezen belül a háztáji állattenyésztés elsorvasztását tartják időszerűnek. Ez ellenkezik gazdasági érdekeinkkel. A szarvasmarhatenyésztés érdekében a kormány minden intézkedést megtett, évről évre javítja a tenyésztési feltételeket és fejleszti az állategészségügyet. Mindenki ismeri a 3004-es és az ezt kiegészítő rendeleteket. Különösen nàgy jelentőségű a 3004/6-os rendelet, amely igen nagy lehetőségeket biztosít a mezőgazdaság minden vonalán és igen nagy kedvezményeket nyújt a termelőszövetkezetek állattenyésztése terén is. Nem feledkeztek meg a rendeletek a háztáji állományról sem. Állategészségügyi vonalon hasonló a helyzet. Szabolcs megyében a múltban összesen 17 hatósági és 14 körzeti vagy magánállatorvos működött. Ezzel szemben ma csak hatósági vonalon 89 állatorvos van ugyanazon a területen, s ebbe nincsenek beleszámítva az egyéb helyeken szolgálatot teljesítő állatorvosok. Az állategészségügyi szolgáltatás terén is jelentős segítséget nyújt a költségvetés a termelőszövetkezetek ingyenes állategészségügyi ellátása és egyes, térítés nélkül adott oltóanyagok révén. Itt az Országgyűlés színe előtt jelentem ki, hogy Magyarország történetében nem volt még olyan időszak és olyan költségvetés, amely annyit áldozott volna az állattenyésztés és az állategészségügy fejlesztésére, mint a Magyar Népköztársaság költségvetése. Tisztelt Országgyűlés! A szarvasmarha-létszám alakulásában az elmúlt években előfordult betegségeknek lényeges szerepük nem volt. A felnőtt, állatok betegségei közül legnagyobb jelentőséggel a szarvasmarha gümőkór bír, gazdasági és közegészségügyi szempontból egyaránt. A költségvetés erről sem feledkezett meg és igen nagy összegeket folyósít a gümőkór mentesítésére. Kártalanítást kapnak a mentesítést vállaló termelőszövetkezetek is. Csak ez utóbbinak költségeire az idei esztendőben több mint 3 millió forintot tervezett és kap Szabolcs megye. Tisztelt Országgyűlés! Az említett sokoldalú állami támogatás ellenére szarvasmarha-tenyésztésünk több intézkedést igényel, mivel a létszámcsökkenés oka elsősorban gazdasági természetű: a takarmányhiány főképp háztáji vonalon, a férőhely-hiány a szocialista üzemekben és a bizonyos szempontokból tervszerűtlen felvásárlás. Az említett tényezők közül a szarvasmarha gümőkórral és a felvásárlással szeretnék még pár mondatban foglalkozni. 1962—1963 telén az egész megyében elvégeztük a minden házra kiterjedő szűrővizsgálatokat és egyben osztályoztuk az állatokat tenyészértékük alapján is. Ha ennek az átfogó vizsgálatnak az eredményét összehasonlítjuk a korábban végzett részleges vizsgálatok eredményével, kitűnik, hogy az 1958-ban megkezdődött munka eredményeként a tuberkulin-pozitív egyedek száma körülbelül 10 százalékkal csökkent. A megye az elsők között áll a beteg állatok felkutatásában, ezáltal sikerült a fertőzési források számát is Csökkenteni. Ennek ellenére a megyében a szarvasmarhaállománynak több mint 10 százaléka fertőzött és hasonló a helyzet országos szinten is. Közegészségügyi, állategészségügyi és népgazdasági érdekeink parancsolóan előírják, hogy a legközelebbi pár év alatt ezen a téren is lényeges eredményt érjünk el. Dánia, Hollandia, Svájc és még pár ország 10—12 év alatt elérte, hogy 1963-ban szarvasmarhaállományának 99 százaléka mentes volt a gümőkóros fertőzöttségtől. Megközelítő eredményt hasonló időszak alatt mi is el tudunk érni, ha a gümőkórirtást összehangoljuk a felvásárlással. Szabolcs megyében 1963-ban több -mint 34 000 darab szarvasmarha került felvásárlásra az állatforgalmi vállalaton keresztül. A felvásárolt és levágásra került szarvasmarhák közül 73 százalék volt a negatív, gümőkórtól mentes állat és 54 százalék nő-ivarú. Azokba a nyugati államokba, ahová csak negatív egyedeket fogadnak be, megyénkből a felvásárolt negatív állatok körülbelül 12 százaléka került, amely bőven fedezhető lett volna a felvásárlásra és levágásra került leszerződött bikákból is. Az említett adatokból egészen óvatos becslés alapján is nyilvánvaló, hogy egyrészt a felvásárlásra és levágásra került nő-ivarú szarvasmarhák körülbelül 30 százaléka továbbtenyésztésre alkalmas egyed volt, másrészt, hogy ezeknek a levágásra került nő-ivarú, tenyésztésre alkalmas állatoknak nagyrésze gümőkórtól men/