Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

539 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 540 nak azonban olyan problémáink, amelyek ezek­nek a művelődési házaknak a működését aka­dályozzák. Többek között szeretném a Művelő­désügyi Minisztérium figyelmébe ajánlani, hogy ma már a falvakban is alapvető követelmény, hogy a művelődési otthonok mindenkor tisztán, jól fűtve és kivilágítva fogadják a látogatókat. Sajnos, jelenlegi körülményeink között ez nem valósítható meg teljesen, mert még olyan köz­ségekben is, mint a nyolcezer lakosú Ercsi, ahol egy kis színháznak beillő, nagyobbrészt társa­dalmi erővel épült művelődési ház van — mivel falusi művelődési házról van szó —, sem gond­noki, sem pedig takarítói státust nem lehet kap­ni. Ha pedig a községek úgy segítenek magukon, hogy szerződéses takarítót alkalmaznak, akkor ezt a pénzügyi szervek állandóan kifogásolják. Úgyszintén probléma az is, hogy a Művelő­désügyi Minisztérium a Központi Bizottságnak a falusi kulturális munka néhány kérdéséről ho­zott határozatát véleményünk szerint egyik-má­sik kérdésben mechanikusan alkalmazza. így a művelődési otthonok igazgatói létszámát azzal a kikötéssel adják le, hogy azt csak a községekben szabad felhasználni. Ugyanakkor vannak olyan művelődési házak is, amelyek a város peremén, külső kerületében épültek és oda lényegében a termelőszövetkezetek tagjai járnak, de mert nem falun vannak, szintén nem kaphatnak létszámot az igazgatói munkakör ellátására. Probléma még, hogy a KOFA keretből épülő művelődési otthonok berendezéseinek be­szerzéséhez a Tervhivatal biztosít ugyan fedeze­tet, úgynevezett túlfolyósítási póthitel formájá­ban, ez azonban nem megnyugtató, mivel az ilyen hitelnyújtás inkább csak az év második fe­lében jelentkezik, amikor már jól átgondolt terv­szerűséggel nehéz felhasználni. Jó lenne, ha ezt előre tervezett éves keretek formájában kaphat­nók meg. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elvtársak! Az állami költségvetés tükröződik megyénk költség­vetésében is. Az elmúlt év költségvetési előirány­zatához viszonyítva megyénk ebben az évben 58 millió forinttal többet kap. Ebben az évben megyénk ismét gazdagabb lesz. Igaz, meglevő problémáinkat, a lakásépítést, az iskolai tanter­mek szűk keresztmetszetét, hiányos kereske­delmi hálózatunkat, a szálloda-igény kielégítését, az elavult közművek korszerűsítését Székesfehér­váron, még nem tudjuk egyszerre megoldani. De bízunk benne, hogy gazdasági helyzetünk erő­södésével mind többet és többet fogunk majd megoldani. Ez évi terveink teljesítése egyre nagyobb feladatokat tűz mindnyájunk elé. Pártunk célja, a szocializmus építésének meggyorsítása, igénye­ket támaszt velünk szemben és azt követeli, hogy igényességgel tegyünk eleget a ránk háruló fel­adatoknak. A véleményem, hogy a most tárgyalt költségvetés helyesen segíti a társadalmi, gazda­sági és kulturális célok elérését. Ezért a költség­vetést elfogadom és bizalommal megszavazom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 13.36—15.04) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozá­sunkat folytatjuk. Dr. H. Nagy Anna képviselő­társunkat illeti a szó. DR. H. NAGY ANNA: Tisztelt Országgyű­lés! Az egészségügyi ellátás 1956 óta gyorsan fej­lődött és az évek során a költségvetés nagymér­tékben elősegítette az egészségügyi feladatok megoldását. Az egészségügyi ellátásra legjellem­zőbb mutatók, például a kórházi ágyak, a szo­ciális otthoni férőhelyek, az orvosi körzetek szá­ma megközelítik a második ötéves terv végére tervezett színvonalat. A fejlődés nagy mértéke íő feladatunkká teszi az eddig elért eredmények megszilárdítását. Ha összehasonlítást teszünk az 1963-as évi költségvetési felhasználás és az 1964. évi költség­vetési előirányzat között, azt állapíthatjuk meg, hogy az egészségügyi és a szociális ellátás 10,8 százalékkal emelkedik országosan. Mint ismeretes, szocialista egészségügyünk egyik fontos alapelve a betegségek megelőzése. A megelőző irányzat megvalósulásának előfelté­tele pedig a magas színvonalú ingyenes egész­ségügyi ellátás. Népünk egészségének megóvására irányuló intézkedések végrehajtása azonban nemcsak az egészségügyi szervek, hanem egész társadalmunk feladata, örvendetes tény, hogy az elmúlt évek­ben a járóbetegellátás hálózata gyorsan bővült, elsősorban a falusi lakosság ellátása céljából. Az egészségügyi ellátás szempontjából ugyanis a legjelentősebb változást a mezőgazda­ság szocialista átszervezése jelentette. Dolgozó parasztságunk jogosulttá vált az állami betegbiz­tosítás szolgáltatásaira, s ezzel természetesen megnövekedtek az egészségügyi ellátás iránt tá­masztott jogos igényei. A meglevő nehézségek ellenére is a termelőszövetkezeti parasztság ellá­tása lényegében jelentős fennakadás nélkül vált az egészségügyi ellátás mindennapos teendőjévé. A mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban továbbra is komoly feladatokat jelent az egészségügyi ellátás terén. És itt legyen sza­bad Heves megyei tapasztalatok alapján néhány problémára felhívnom a figyelmet. Fejleszte­nünk kell a falusi egészségügyi szolgálatot. Arra kell törekednünk, hogy ne csak a körzeti orvost telepítsük le a községekben, hanem emelnünk kell a falun működő egészségügyi dolgozók szá­mát és ' lehetővé kell tennünk élet- és munka­körülményeik megjavítását. Gondolok itt a vé­dőnőkre, a körzeti ápolónőkre és az elkövetke­zendő években kialakítandó körzeti fogorvosi hálózatra. Nagy nehézséget jelent fiatal, szakmai gya­korlatra kötelezett védőnőink lakásproblémája. Nagy részük bútorozott szobában lakik, amelyért aránylag magas összeget fizetnek, és étkezésük, különösen olyan helyen, ahol napköziotthon, böl­csőde vagy földművesszövetkezeti étkezde nincs, nagyon megterheli a szerény kezdő védőnői fi­zetést. Fentiekből adódik, hogy a kötelező szakmai gyakorlat letelte után természetesen igyekeznek a jobb életkörülményeket nyújtó körzetekbe el­távozni. És ez még a jobbik eset. Mert védő­nőink igen jelentős százaléka képesítés nélküli

Next

/
Oldalképek
Tartalom