Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

533 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 534 mint 15 000 szakmunkást kellene igényelni, ami alig látszik ilyenformán teljesíthetőnek. Mindez annyit jelent, hogy az e területen mutatkozó problémákat lehetőségeinkhez képest alapjaiban kell végiggondolnia több miniszté­riumnak is, hogy a megoldás felé megtehessük a megfelelő lépéseket, mert mezőgazdaságunk színvonalának fejlesztése nem kis mértékben kapcsolatos a mezőgazdasági szakmunkáskép­zéssel is. Egyetértek a Munkaügyi Minisztériumnak azzal a javaslatával, hogy a mezőgazdasági szak­munkásképzés alapja a mezőgazdasági szakkö­zépiskola legyen. Nem akarom felsorolni az oko­kat és az ellenvetéseket sem — az időtartam megnövekszik a mezőgazdasági szakközépisko­lában stb., stb. —j de azt hiszem, jogosan említ­hetem itt az Országgyűlés színe előtt, hogy ez a kérdés is mezőgazdaságunknak azok közé a köz­ponti kérdései közé tartozik, amelyet nem is egy tárcának végig kell gondolnia és a megoldás felé kell segítenie. Ennyit akartam szólni Bács megye nevében, s a magam nevében is, igen tisztelt képviselő­társaim, és az 1964-es költségvetést mind egé­szében, mind részleteiben elfogadom és elfoga­dásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dobos József képviselőtársunk kö­vetkezik szólásra. DOBOS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1964. évi költségvetésben közvetve és közvetle­nül az ország minden dolgozója érdekelt. E költ­ségvetés végrehajtása biztosítja az egész nép­gazdaság, ezen belül Baranya megye további fejlődését is. Az 1963. évi költségvetés alapján Baranya megye ipara, mezőgazdasága, szociális, kulturális ellátottsága rohamosan fejlődött. Az egész népgazdasági terv teljesítéséhez a nehéz körülmények ellenére megyénk dolgozói is hoz­zájárultak, különösen bányászaink. Az éves ter­vet határidő előtt teljesítettük, eleget téve kor­mányunk felhívásának, több szabadnapot fel­használva, mintegy 230 000 tonnával adtunk több szenét az országnak. Bányászaink bebizo­nyították, és napjainkban ismét tetteikkel bizo­nyítják, hogy a párt és a kormány mindenkor számithat rájuk. Ha megyénk fejlődését a költ­ségvetések tükrében vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a múlt évi költségvetés adta lehetőségeink gazdaságos felhasználásával ered­ményesen gazdálkodtunk. Fényes bizonyítéka ennek Komló, új bánya­városunk építése, amely az elmúlt 15 évben a költségvetésekben az erőnkhöz mérten jelentős helyet kapott. Egy elmaradott bányászközségből várost építettünk, hiszen lakóinak száma ma már eléri a 28 000-et. Kormányunk gondosko­dása nyomán sok kényelmes otthont építettünk bányászainknak. Az ország minden részéből ide­került emberek, hogy a kormány elhatározását valóra váltsák, megváltozott körülményeket ta­láltak; fejlődésük, gondolkodásuk együtt alakult városukkal. Ezek az emberek ma már magu­kénak vallják a várost, becsülettel dolgoznak és azon munkálkodnak, hogy még szebbé tegyék. Ezt kifejezésre juttatják elsősorban azzal, hogy több szenet adnak az országnak. Az Országgyűlés elé terjesztett költségvetés Komló város fejlesztésére is biztosítja a tovább­fejlődést, különösen a lakásépítkezések terén. A város gyors ütemű építésével párhuzamosan a város lakóinak életkörülményei megváltoztak, de jogos igényeink is növekednek, azonban az elmúlt időben a megnövekedett igényeket nem tudtuk kielégíteni, mivel e téren a lakásépítések mellett jelentős elmaradások vannak. E kérdés­sel kívánok foglalkozni, mivel úgy érezzük, hogy városunk dolgozóinak ilyen irányú igényét na­gyobb segítség nélkül nem fogjuk tudni a jö­vőben sem kielégíteni. A mai napig nincs megoldva a város víz­ellátása. Állandó jellegű szakaszos vízszolgálta­tás van, a bánya- és egyéb ipar fejlesztését nem követte az ipari vízigény biztosítása. A kulturá­lis, művelődésügyi, egészségügyi, szociális igé­nyek kielégítésének tárgyi feltételei csak mini­málisan vannak biztosítva. Például az építkezé­sek során egyetlen egy végleges kulturális léte­sítmény nem épült. ,Ez akadályozza a dolgozók ilyen irányú fejlődését. Igaz, hogy az elmúlt években 64 tantermet építettünk, mégis a jelen­leg 5000 fő általános iskolai, 500 fő középiskolai, valamint 6000 fő felnőtt, különböző oktatási for­mában részvevő tanulásának tárgyi feltételei nincsenek biztosítva, amely hiányosságok pár­tunk és kormányunk művelődéspolitikai irány­elveinek végrehajtását akadályozzák. örvendetes tény, hogy dolgozóinknál az ol­vasás, a zenei műveltség is egyre jobban jelent­kezik, azonban ezeket az igényeket nem tudjuk kielégíteni, mivel ilyen jellegű létesítménnyel nem rendelkezünk. Az egészségügy vonalán is hasonló nehézsé­geink vannak. Mivel központi rendelőintézetünk 10 000 biztosítottra épült, ezzel szemben a mező­gazdaság szocialista átszervezése folytán a kör­nyező községek termelőszövetkezeti tagjait, mint biztosítottakat figyelembe véve, 70 000 fő ellá­tását kell biztosítani. Ez nagyban befolyásolja az e területen dolgozó egészségügyi dolgozók gyógyító, illetve megelőző munkáját. Szűknek bizonyul a kórház is. Igaz, hogy a jelenlegi 118 ágyas kórház 220 ágyasra bővül, azonban a már említett körülmények folytán komoly nehézségeink lesznek a jövőben. Ugyan­is a sebészeti osztály betegeinek 50 százaléka baleseti sérült. Az ipar jellegénél fogva szükség volna egy traumatológiai osztály felállítására. Kereskedelmi és vendéglátó egységeink egy része ideiglenes jellegű, kulturálatlan. Raktár­hiány akadályozza a lakosság zavartalan ellá­tását, különösen, ha figyelembe vesszük a város nappali lélekszámát, amely 35 000 fő. Az elmondottak bizonyítják, hogy a város építése során lényegében elmaradtak a járulékos beruházások, ami komoly gondot okoz. Bányá­szaink részére kormányunk lehetővé tette ez­előtt tíz évvel, hogy a többszintes, államilag épített lakások mellett családi házat építsenek állami támogatással. A felszabadulás előtt épült lakótelepek, amelyeket bányászkolóniának ne­veztünk, értékesítve lettek kedvezményes rész­letfizetéssel. Ugyanakkor e települések járulékos

Next

/
Oldalképek
Tartalom