Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

531 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 532 a varsói szerződés hatalmai és a NATO között kötendő megnemtámadási egyezmény az, amely egyik alapvető biztosítéka lenne a világbéke megtartásának. Ez a kilenc pont mind a magyar nép egyetértésével találkozik. Nem véletlen az, hogy ilyen külpolitikai gondolkodás mellett költségvetési vitánk során honvédelmi miniszterünk, is a katonai kiadások csökkentéséről beszélt. Emlékezünk még arra a magyar politikára, amikor a közoktatásügyi miniszter is háborúra uszított, s a papi tisztségek közé tartozott a fegyverek megáldása is. És nem átallották gúnyolni és támadni Bartók Bélát azért, hogy olyan számítgatásokat tett, vajon egy repülőgépre és a repülőgép lövedékeire fordított öszszeg mennyi kultúrát teremthetne meg. A mi honvédelmi miniszterünk hangsúlyozta nagy nyomatékkal éppen tegnap, milyen kívánatos lenne a katonai kiadásokat iskolákra, közoktatásunk ezernyi feladatára és az emberi boldogulás megannyi eszközére fordítanunk. A hangvételnek ilyen változásában is benne van egy örökre elmerült világ és a mi világunk közötti különbség. Azt hiszem, abban is egyetért velem a tisztelt Országgyűlés, hogy amikor a költségvetésben a külügyi kiadásokat is elfogadjuk, jó szívvel fejezhetjük ki elismerésünket a külügyi tárca tisztségviselőinek is. Az elmúlt évek nehéz vitái során jó, jogos nemzeti önérzettel képviselték ügyünket a légkülönbözőbb nemzetközi fórumokon, követségi állomáshelyeken. Hírünk a világban valamikor íróink siránkozásainak, siralmának állandó tárgya volt. Ma ilyen siránkozásra nincs ok. Klasszikus és modern költőink versei, íróink alkotásai, tudósaink megannyi munkája, á nemzetközi képzőművészeti kiállítások mind jól képviselik külföldön a magyarság ügyét. De azt is tudjuk, hogy hírünket a világban igazán nem egy-egy vers vagy egy dráma, vagy egy képzőművészeti kiállítás adja meg alapvetően, ha örülünk is annak, hogy ezen a téren is 1945 óta forradalmi változás ment végbe. Igazában hírünket a világban az egész nemzet eredményesen gazdálkodó munkája, a belső nemzeti egység és öntudat adja. Ezen mérik a mi hírünket a világban s ez a hír annyi rágalmazás után becsületes immár. A szocialista nemzeti egység, a belső biztonság, a következetes politika vívta ki igazán a magyar nép elismerését világszerte. Ezt a politikát a külügyi tárca annyi változatos munkahelyén derekasan képviselte, becsülettel szolgálta. Tisztelt Országgyűlés! Bács megyei képviselőtársaim e fő probléma mellett még más kérdések felemlítését is szinte kötelezővé tették számomra. Igaz, e témák belső fejlődésünk szempontjából nagyon is jelentősek. így például a mezőgazdasági járulékos beruházások kérdése Bács megyét is, de teszem, Szabolcs megyét is a legkomolyabban foglalkoztatja, mert ezek nélkül nemegyszer szinte a termelés valóságos értelme, az új telepítésű szőlők, gyümölcsösök eredménye menne veszendőbe. Véleményem szerint Heves megye és Pest megye is, hogy csak ezeket említsem, hasonlóan gondolkodik. Ezek a járulékos beruházások nélkülözhetetlen értékmentő és értéknövelő befektetések, s ha valahol, itt érvényes, amit pénzügyminiszterünk az okos takarékosság, az okos befektetés kérdéséről mondott, mert itt nemegyszer ostobaság lenne a rossz takarékosság; pazarlást jelentene. Ezek a járulékos beruházások a raktárberendezésektől a szállításon át a különböző szintű konzerváló, feldolgozó üzemekig éppen elegendő feladatokat adnak. Mégsem ezekről, hanem csupán egy kérdésről szeretnék röviden szólni még, a mezőgazdasági szakmunkásképzés néhány általános kérdéséről. A Hazafias Népfront országos titkársága a mezőgazdasági szakmunkásképzés megoldásánál az elmúlt években igyekezett a földművelésügyi kormányzat segítségére lenni. Nem hiszem, hogy ezen a téren jelentősen előrehaladtunk volna. Nem szólok arról, hogy a tanyás jellegű megyékben már az általános iskolák fokán szükséges úgy dolgozni, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés gondolata ebben az oktatási formában is benne legyen, hogy a falusi fiatalság egy része legalább a falun maradjon. A mai mezőgazdasági szakmunkásképzés csak részben iskolarendszerű, mert mindössze háromhónapos elméleti képzést biztosít iskolai körülmények között. Az az igazság, hogy nehézséget okoz a tényleges szükséglet töredékét magába foglaló felvételi tervek teljesítése is. A tervezett 8200 tanuló helyett tavaly csupán mintegy 5800 tanulót sikerült beiskolázni. * Sajnos, erős idegenkedés mutatkozik a mezőgazdasági szakmunkásképzéssel szemben. Szerepet játszik ebben az egyéb oktatási intézményeinktől eltérő rosszabb iskoláztatási körülmény is és ennek következtében az alacsonyabb színvonal. A szülők és a tanulók nagy része aZt szeretné, ha tanulmányait középfokon folytathatná, ami általános iskolapolitikánkkal egybe is vág. így attól tarthatunk — nem indokolatlanul —, hogy 1970-ig tervezett 63 000 fiatal mezőgazdasági szakmunkás képzése nem látszik biztosíthatónak. Hiszen a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alatt 25 bázisiskola működik háromhónapos turnusos képzéssel, pedig így évente csak 7200 főt lehet kiképezni. S ha csak Bács megyére gondolunk, ahol a szőlő- és gyümölcstelepítéssel, az öntözéses gazdálkodással a honfoglalásnak egy új formája indult meg, akkor bizony nagy a gondunk, hogy pusztán a mi megyénk igénye mennyit von el a mezőgazdasági szakmunkásképzésből, hiszen Bács megyében a második ötéves tervidőszak végéig 40 000 katasztrális hold új telepítésű szőlőt ültetünk, ezzel együtt 100 000 hold lesz a megye szőlőterülete. Harmincezer holddal nőnek gyümölcsöseink. A zöldségfélék termesztése 35 000 holdnyi val nő, az öntözött terület 32 000 holdra növekszik. És ha szigorúan vesszük azokat a normatívákat, amelyek szerint 200 katasztrális hold szőlőre 30 szakmunkás kell, éppúgy mint a zöldségre és a gyümölcsösre, s 1000 katasztrális hold szántóra 20 szakmunkás, továbbá ha figyelembe vesszük azt, hogy 25 katasztrális hold öntözéses terület szakmunkásigénye 3 szakmunkást jelent — nem folytatom tovább a* gépesítésből adódó egyéb kívánalmakat — akkor csak Bács megye 1965-ig a szakmunkásképzés tervének több mint felét igényelné és a leglazább normákkal is több