Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

525 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 526 rológiai törvényszerűségeit, sőt — és ezt is helyeseljük — ma már olyan akadémiai bizottság is működik, amely a légkörön kívüli térben észlelt természettudományi jelenségek, folyamatok törvényszerűségeit nyomozza. Eddig minden rendben is lenne, ha az emberben nem merülne fel önként a kérdés: vajon mi van a Föld, a vizek és a légkörön kívüli tér között? Bizonyára nem az űr, hanem a légkör. Ámde, ha ez így van, akkor jogos a következő kérdés: vajon miért nincs a fő feladatok között olyan, amely a légkörben végbemenő természettudományi folyamatok jobb megismerését tűzi ki célul? S mert ilyen nincs, űr van a légkör helyén, hiány a fő feladatok soraiban. A történelmi hűség kedvéért azt is meg kell említenünk, hogy annak idején mindezt a Tudományos és Felsőoktatási Tanács illetékesei előtt szóvátettük, sőt később is. Mind a két esetben a válasz kitérő volt, mondván, hogy majd a konkrét feladatok meghatározásakor alkalmunk lesz a közreműködésre, és mondták azt is, hogy a fő feladatok már nem szaporíthatok, majd később, a kormány rendelete nemrég jelent meg, s ezért nem lenne helyes, ha ilyesfajta témának utólagos beiktatását kérnénk. Nem voltak teljes mértékben megnyugtatók a szervezés folyamán szerzett tapasztalatok sem. A koordináló bizottságok az intézmények felelős szerveinek meghallgatása nélkül — hívták munkába a mi szakembereinket is. Vagy tucatnyi feladat merült fel részünkre a különböző koordinációs bizottságokban. Megállapították azt is, hogy a rájuk eső részfeladatok végrehajtásáért mekkora dotációt kell kapnunk anyagiakban és munkaerőkben egyaránt. A koordináló bizottságok munkájában részt vevő szakembereink tájékoztatóit hallgatva egyre inkább töprengővé váltunk. Azonnal látható volt, hogy az igények túlméretezettek, és tartottunk attól, hogy olyan témáé is visszalopakodnak a távlati tudományos tervbe, amelynek léte mind tudományos, mind pedig népgazdasági szempontból már a múltban is — enyhén szólva — problematikus volt. És vajon most hol tartunk? A tucatnyi feladatból néhány életképtelennek bizonyult és a megmaradtak végrehajtásának anyagi feltételei nincsenek biztosítva, s ha érdeklődünk, a válasz sztereotip; állítsuk be a saját költségvetésünkbe a szükséges költségeket, ha saját erőből néni oldhatók meg a feladatok. Az általunk tapasztalt tünet bizonyára nem általánosan jellemző, de az bizonyos, hogy gyakran észlelhető másutt is, és mert ez így van, meg kell találnunk e zökkenők elhárításának eszközeit. Tudományos életünk e két problémáját érintő felszólalásomnak nyilvánvalóan az a célja, hogy a gátló tényezők felszínrehozása révén láttassuk azokat a hibákat, amelyek többé-kevésbé akadályai még ma is az eredményesebb és gazdaságosabb tudományos kutatómunkának. A bírálót azonban a javaslattétel is kötelezi, s éppen ezért olyan elképzelés vázlatára hívnám fel a figyelmet, amely véleményem szerint a zökkenőkön túllendítené a tudományos kutatómunkát. Szükségét érzem olyan állami bizottság létrehozásának, amely elsősorban a tudományos kutatómunka koordinálásával foglalkozna. Tagjai sorában természetesen helyet foglalna az Akadémia elnöke, a művelődésügyi miniszter és mindazon állami bizottságok elnökei, amelyek már jelenleg is működve, az ipar és a mezőgazdaság gyakorlati szakterületén végzik irányító munkájukat. A tudomány és technika fejlesztése fő irányának meghatározását, a legfontosab kérdések vizsgálatát ezen állami koordináló bizottság tudományos tanácsa végezné el, s e tanács tagjai közé sorolná a tudomány és technika különböző ágainak legjobb elméleti és gyakorlati szakembereit és a legfontosabb tudományos kutató intézmények vezetőit. Ebben a szervezeti formában természetesen továbbra is fontos szerepet töltenének be a koordináló bizottságok. Csak vázlatot ígértem, ezért nem térek ki a további részletekre. Annál kevésbé sem, mert e gondolatok már a baráti országokban is felvetődtek, belőlük sok minden gyakorlatilag is megvalósult. Ügy vélem, bölcs dolog a jó példák követése, még ha nem is teljes egészükben, mert elmulasztása esetén rendszerint bámulatos nehézségek és költségek árán szoktunk viszonylag könnyű akadályokat leküzdeni. Hozzászólásom végéhez értem. Befejezésül csak azt kérem, hogy kormányunk és illetékes szerveink vegyék fontolóra javaslataimát, mert talán akad bennük néhány hasznosítható gondolat. A költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szabady Béláné képviselőtársunk. SZABADY BÉLÁNÉ: Tisztelt Országyűléö! Az 1964. évi költségvetés vitájában á Nehézipari Minisztérium, ezen belül pedig à vegyipar költségvetéséhez kívánok hozzászólni. A magyar vegyipar egy jelentős hányada Veszprém megyében települt, megyénk ipari-gazdasági problémái tehát szorosán összefonódnak az egész vegyipart érintő kérdésekkel. 1963-ban a szocialista ipar termelése 7. százalékkal emelkedett. Az ipar egészén belül a vegyipari ágazat 11 százalékkal növelte termelését és így mintegy 9 százalékkal teljesítette túl a második ötéves terv időarányos részére eső tervét. Sajnos azonban a munka termelékenysége itt sem érte el egészen a tervezett mértéket, vagyis a termelés növekedése a tervezettnél valamivel nagyobb létszámnövekedéssel járt. Meglepő, hogy 1964-ben az állami ipar 7,2 százalékos növekedésén belül a költségvetés a vegyipari ágazatnak csak mintegy 8,2 százalékos növekedését irányozza elő, ismétlem: az 1963-as év 11 százalékos tényszámával szemben. Pedig a vegyiparnak az ipar átlagos növelésén túlmenő fejlesztését indokolná, hogy a vegyipari befektetés az egyéb iparokhoz képest gyorsabban megtérül. Nálunk az utóbbi évek átlagában az egész ipar egységnyi állóeszközére eső termelésnövekedés 1,06-szoros, a vegyiparban pedig 1,22-szoros volt. Ezenkívül a vegyipar és a többi ipar kölcsönhatása miatt az iparágak egész sorának korszerű fejlesztése modern és 24 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ