Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

523 Az Országgyűlés 8. ülése 1, és költségvetési szervek viszonyában is jelentkezik. A megoldás tehát az lenne, hogy a költségvetési szervek gazdaságosabb működésre, az állami támogatás csökkentésére törekedve, önköltségi árak alapján számláznák vagy határoznák meg költségvetésükben a népgazdaság hasznára nyújtott szolgáltatásaikat. Ennek a rendszernek még az is előnye, hogy fékezné az olykor bosszantó formában jelentkező túlzó kívánalmakat. A megrendelő bizonyára szerényebb lesz, ha kívánalmainak összege a számláját terheli és talán azt sem üzenné majd, hogy „az újabb feladatot oldjátok meg saját erőből, vagy ha mégsem, akkor növeljétek költségvetésteket". Megszűnnének a burkolt támogatások, a Pénzügyminisztérium népgazdasági szinten tisztábban látná a bevételi és kiadási rovatokat, az állami dotációra valóban érdemes helyeket. Az állami költségvetésben helyére kerülne az is, ami eddig másutt volt s ha árrendezésre kerülne sor a jövőben, pontosabban tudnánk azt végrehajtani, mint a múltban. És még valamit: e pénzügyi szemlélet talán arra is ránevelne bennünket, hogy a jövőben már eleve elhárítsuk azokat a költségvetési szerveket terhelő többletkiadásokat, amelyeknek lefaragását ebben az esztendőben kormányunknak helyes takarékossági intézkedései írják elő. Az állami költségvetést közvetlenül érintő javaslataim után most tudományos életünknek két olyan fontosabb problémáját tenném szóvá, amely ha talán közvetettebb formában is, de szorosan összefügg a gazdaságosság kérdésével. Az egyik a Tudományos Akadémia szervezetével, a másik a tudományos kutatómunka koordinációjával kapcsolatos. Ismeretes, hogy az Akadémia tavaszi közgyűlésére készül. Szakembereink, kutatóink sokat várnak a közgyűléstől. Mindenekelőtt olyan határozatokat, amelyek tudósainkat nemcsak a tudomány fejlesztésére kötelezik, hanem eredményeik alkalmazására népgazdaságunk gyakorlatában is. Ehhez az egyébként igen sokszor elmondott, de a gyakorlatban már lényegesen kevesebbszer megvalósuló kívánalomhoz még azt fűzném hozzá: kutatóink minden erejüket latbavetve törekedjenek arra is, hogy tudományos eredményeik gyakorlati alkalmazására a leggyorsabban kerüljön sor. Munkájuk csak így lehet megfelelő és valóban befejezett. Szűnjék meg végre valahára az a gyökerében mégiscsak a könnyebb ellenállás vonalán gyakran felbukkanó panasz, hogy íme, itt vannak a kutatómunkám eredményei, de sajnos — mert az ipar, a mezőgazdaság, a gyakorlat szakemberei nem akarnak engem megérteni — nem tudom azokat gyakorlatilag realizálni. Az akadémiai kutató intézeteknek sem lehet más feladatuk, mint az, hogy természettudományos eredményeik mielőbb szerves elemeivé váljanak a termelési folyamatoknak, kiapadhatatlan forrásaivá a technikai haladásnak, a népgazdaság gyorsuló ütemű fejlődésének. S ha most, e pillanatban vita folynék az Akadémia legfőbb feladatainak körvonalazásáról, egyet mindenképpen felvetnék, azt, hogy az eddiginél intenzívebben kell folytatni a termelés fejlesztését közvetlenül szolgáló kutatásokat. Szkepti)4. január 31-én, pénteken 524 kussá válnék, ha javaslatomat nem fogadnák el, s kétkedésem csak fokozódna, ha e termékeny célkitűzést az alapkutatások jelentőségének túlzó méltatásával helyettesítenék. A tavaszi közgyűlésen szívesen hallanánk olyan változásokról, amelyek az Akadémia szervezetével kapcsolatosak. Némiképpen ismerve más akadémiák szervezeti problémáit, ma már nyugodtan állíthatjuk — e pillanatban csak a természettudományi osztályokra gondolva —, hogy változtatni kellene az akadémiai osztályok szerkezetén is. Elavult például az a szervezeti forma, amely a matematikát, a fizikát és számos más ágát, a csillagászatot és így tovább egy akadémiai osztály keretében egyesíti. Ma már any.nyira szerteágazók e tudomány-területek, hogy egységes irányításuk lehetetlenné vált. Még fokozottabb mértékben vonatkoztatható mindez a Műszaki osztályra, amelynek további fenntartása is azért irreális, mert a rohamos technikai fejlődés valamennyi ágazatának egységes vezetése egy osztály keretében ugyancsak nem valósítható meg. A Műszaki osztály léte azért sem indokolt, mert önállósága lényegében azt jelenti, hogy a technikai tudományokat elszakítottuk éltető forrásuktól, a természettudományoktól. Vajon milyen elveket kövessünk az osztályok új struktúrájának létrehozásakor, amikor a " tudomány irányításának jobb feltételeit kívánjuk megteremteni? Első közelítésként azt javasoljuk, hogy alakítsuk ki a lényegében azonos elméleti és gyakorlati területen kutató szakemberek együttesét. Az osztályoknak a tudomány még szűkebb ágazataira kell specializálódniuk, s az osztály vezetőségek tagjait a jövőben úgy kell összeválogatni, hogy közöttük a még hiányzó alapvető tudományágak képviselői is helyhez jussanak. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az osztályvezetőségek egyre kevésbé lesznek alkalmasak arra, hogy a tudomány fejlesztésének feladatait reálisan elemezzék, és arra is, hogy megfelelő irányító munkát végezzenek. Eddig azt fejtegettük, hogy az Akadémia bizonyos osztályainak létjogosultsága kétségbevonható, különös tekintettel a Műszaki osztályra, majd néhány szervezési elvet fogalmaztunk meg vázlatosan. Mindezek után most már arra is szükség van, hogy elveink alkalmazását gyakorlati példával szemléltessük. Egy felállítandó geológiai tudományok osztálya például — az elmondott elvek jegyében — életképes fórmában egyesíthetné a földkéreg szerkezetének tudományát, a bányászat tudományát, a vizek tudományát, a légkör fizikáját és a fizikai földrajzot. Befejezésül tudományos életünknek még egy fontosabb kérdését vetjük fel, a távlati tudományos tervekkel kapcsolatban fennálló problémákat. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a távlati kutatási tervek megalkotásával megvetettük annak alapját, hogy a tudományos kutatómunka elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt összpontosítottabbá, hatékonyabbá és gazdaságosabbá váljék. A kiindulási alap tehát jó. A fő feladatok nagy többsége helyes célokat jelöl ki, de hiányát látjuk egy-kettőnek. íme a bizonyíték: a fő feladatok soraiban indokoltan kaptak helyet a Föld szilárd szerkezetét feltáró kutatások, tanulmányozzák a folyók és a tavak hid-