Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

517 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 518 megvalósításának. Ehhez olyan sok apró községgel bíró megyében, mint amilyen Zala megye is, elkerülhetetlenül szükség van a körzeti kollégiumok hálózatának kiépítésére. A jelenlegi körülmények között sok faluban a tíz-tizennégy éves általános iskolai tanulóknak naponta 6—8 kilométert, vagy még ennél is hosszabb utat kell megtenniük gyalog, hogy a körzeti iskolába eljussanak. Rossz időjárás, a téli nagy havazások idején pedig kénytelenek otthon maradni. Ezért egyetértéssel látom, hogy állami költségvetésünk lehetőséget nyújt a körzeti kollégiumok felállítása terén az első lépések megtételére és ez évben megyénk két legnagyobb körzeti központjában a meglevő épületek átalakításával körzeti általános iskolai diákotthont hozhatunk létre. Ugyancsak az idei év nyújt lehetőséget arra, hogy új oktatási intézményeket létesítsünk, többek között Nagykanizsán egy 16 tantermes gimnáziumot, Zalaegerszegen 150 főt befogadó középiskolai diákotthon, a megye számos községében korszerű, új általános iskola építésére és használatba vételére kerülhet sor. Helyesnek tartom, hogy oktatási előirányzatainkhoz hasonlóan a művelődés céljaira is a tavalyinál nagyobb öszszeget fordít a költségvetési tervezet. Népművelésünk sokoldalú tennivalói közül ezúttal csupán a mezőgazdasági szakmunkásképzést emelném ki, s ezen belül a traktorosképzés fontosságára szeretnék rámutatni. Tudvalevő, hogy a termelőszövetkezeteinkben viszonylag kevés a szakképzett traktoros. A nagyobb kampánymunkák idején egy-egy gépre a iraktoros mellé csak nagyon ritkán jut váltótárs, s így a gépek hasznosítási foka nem megfelelő. Ez bizonyosodott be megyénkben is az elmúlt év őszének mezőgazdasági munkái során. Igaz ugyan, hogy rendben elvégeztük az időszerű tennivalókat, de ha rendelkeztünk volna megfelelő traktorossal^ ha minden traktorhoz két gépkezelő jutott volna, akkor a minőségi követelmények mércéjét bizonyára magasabbra tudtuk volna állítani. A költségvetési törvényjavaslat indokolása a népművelés fejezeténél említi meg azt, hogy a rádió és televízió műsoridejének növelésére, és à műsorösszetétel javítására az idei évben a korábbiaknál nagyobb összegeket fordítunk. Ezzel a magam részéről teljes mértékben egyetértek, hiszen a rádió és televízió, városaink és falvaink művelődési házaiban, a klubszobákban, a dolgozók otthonaiban a népművelő, a tudatformáló munka fontos tényezőinek szerepét tölti be. Éppen e jelentős küldetése miatt javasolnám, hogy — amennyiben a költségvetés előirányzata lehetővé teszi — erősítsék meg a Kab-hegyi televíziós közvetítő állomás adását. Nyugat és Dél-Dunántúlon, így Zala megyében is, nem kielégítő jelenleg a televíziós műsor vételi lehetősége. A gyengébb minőségű kép és hang esetenkint sok boszszúságot okoz a művelődni, szórakozni vágyó embereknek. Tisztelt Országgyűlés! Mindazzal, amivel felszólalásomban foglalkoztam, azt a meggyőződésemet igyekeztem kifejezni, hogy az 1964. évi állami költségvetési tervezetünket megalapozottnak, részleteiben és összességében is helyesnek tartom. A tervezet előirányzatai a szocializmus építésére mozgósítanak, a dolgozó emberek érdekeit szolgálják. Felelősséggel és meggyőződéssel összegezem tehát a költségvetési tervezetről alkotott véleményemet akkor, amikor azt a magam részéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 11,43—12,07.— . Elnök: BERESZTÖCZY MIKLÓS. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Elek László képviselőtársunkat illeti a szó. ELEK LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett 1964. évi állami költségvetés • szép dokumentuma dolgozó népünk egyre javuló, egyre sikeresebb munkájának. Olyan dokumentumnak tartom, amely ügyesen realizálja tervgazdálkodásunknak egyes tárcákra bontott időarányos előirányzatait, nem épít légvárakat, helyesen számol népgazdaságunk erőforrásaival, jól alkalmazkodik korlátozott lehetőségeinkhez s ésszerű beruházásokkal igyekszik megalapozni a jövőt, fejlett ipart és korszerű viszonyok között termelő mezőgazdaságot kívánva teremteni. Gondolataim éppen ebből kifolyólag nem ez évi költségvetésünk elemző kritikájával, hanem az elkövetkező évek tervkészítésével foglal* koznak, s mindenekelőtt a kulturális beruházásokat, ezen belül a művelődésügyi tárca gondjait illetik. Utolsó három költségvetésünk tanúsága szerint évi kiadásainknak körülbelül 9,4—10,15 százalékát teszik kulturális kiadásaink. Tudom, jelentős arány ez is, s kevés állam dicsekedhet azzal, hogy népe kulturális fejlődésére ennyit költ. Forintértékre nézve is szép ez az eredmény, csaknem 9,5 milliárd forint a két évvel ezelőtti, 1962. évi 7,7 milliárddal szemben. Ez utóbbit véve alapul, a növekedés 22,5 százalékos. Elismerem, hogy vannak olyan életterületek, amelyek éppen az életszínvonal emelése, a gazdasági-társadalmi alap előre nem látható akadályoktól függetlenítése érdekében ma még százalékosan is jóval nagyobb beruházásokat igényelnek. Ezért tartom rentábilisnak például a mezőgazdaság fokozott megsegítését, megfelelő számú erőgéppel történő további ellátását, annak ellenére, hogy a gépesítés egyes ágazataiban már a múlt évben is elértük az 1965-re tervezett színvonalat, különösen a kalászosok betakarításához szükséges kombájnok és aratógépek számában és teljesítményében, ahogyan erről Fock Jenő elvtárs a legutolsó ülésszakon tájékoztatott bennünket. Itt legfeljebb csak arról lehet vitázni, hogyan kellene ezt a megnövekedett gépparkot igazi megbecsülésben részesíttetnünk, azaz hogyan lehetne a törvény szigorával is, ha kell, " odahatni, hogy mindazok, akik használják ezeket a gépeket, állandóan ellenőrizzék és karban is tartsák azokat, s ne a rossz gazda nemtörődömségével vagy egyenesen lustaságával kezeljék s tegyék azokat idő előtt csökkent értéI kűekké, nemegyszer hasznavehetetlenekké.