Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-8
513 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 614 Levesben, teában — volt rá eset, hogy tejben is — érezhető volt a rossz íz és a bűz. Az Országos Közegészségügyi Intézet és a Baranya megyei KÖJÄL 1963 novemberében szervezett megfigyelés alapján kimutatta, hogy a Fűzfőn és környékén kibocsátott ipari víz végigszennyezi a Nádor-csatornát, a Sió alsó szakaszát és a Dunát. Ez a szennyezett víz Szekszárdnál ömlik a Dunába és ez alatt nem messze — Mohácsnál — Pécs számára ivóvíznek emeljük ki. A jég takarta Duna felszínén már hosszú idő óta nincs eloxidálódás. Az alacsony vízállás következtében pedig igen csekély a felhígulás. Közegészségügyi szakemberek 650 gamma/liter szennyezési értéket mértek. Ez a megengedettnek tizenháromszorosa. Az átlagos szennyezettség kedvezőbb felhígulás esetén 150—200 gamma/liter volt. Ez is három-, illetve négyszerese a megengedetnek. Meg kell tehát vizsgálnunk a tényeket és ezeknek megfelelő intézkedésre van szükség. Szükséges, hogy a fűzfői üzemek nagyarányú fejlődésével együtt, az üzemen belül, nagy gondossággal tisztítsák meg az elszennyezett vizet. Mivel a szennyezettséget illető panaszok állandóan fokozódnak, utalnom kell Fűzfő és környéke területén a levegő nagymérvű szennyeződésére is. Idézek a Magyar Meteorológiai Társaság VIII. vándorgyűlésén elhangzott egyik előadásból A vándorgyűlés 1962 augusztusában volt Veszprémben. Az idézet a következő : „A fűzfői gyártelepekről kiinduló, »patikaszagra« emlékeztető levegőszennyeződés Veszprém megye területén nyolc községben okoz panaszokat, Balatonalmáditól Kenéséig terjedő Balaton környéki településeken. Van olyan meteorológiai helyzet, amikor a fűzfői bűz a Balaton világos és Siófok közötti déli partszakaszon is érezhető. A Fűzfői Nitrokémia és a MEDICOLOR Festékgyár által kibocsátott komplex bűzhatással állunk itt szemben, mely még a szennyvíz útján is terjed. A legtöbb panaszt Papkeszi községben okozza, ahol körülbelül 40 katasztrális hold szőlőterület hoz rosszízű, nem értékesíthető bortermést. Az ezen a vidéken termett csemegeszőlőt, szilvát, diót nem vették meg 1960-ban a piacon. A kutak vizein és egyes belvizeken felnövő szárnyasokból készült étel élvezhetetlen, még a tollúkból készült párnákon is észlelhető a bűz." Az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálata szerint 1954 és 1963 között a Duna szenynyezettsége 45 százalékkal romlott. Ivóvíz nyerés szempontjából semmi jót nem remélhetünk nagyobb folyóink vizének jövőbeni felhasználását illetően. Nem remélhetjük, hogy Pécs esetében ivóvíz minőségű Duna-víz lenne előállítható. Éppen ezért kérjük a Nehézipari Minisztériumot, hogy a tortyogói egészséges ivóvizet Pécs lakossága mielőbb visszakaphassa. Ez lényegében politikai kérdés. Ennek érdekében szükséges, hogy mielőbb — ha lehet, még ebben az évben vagy a következő esztendőben — elkészüljön, illetve elkészíthető legyen az a 6,5 kilométer hosszú csővezeték, amely a Duna-vizet a hőerőműtől Pécs ipari telepein keresztül a legtávolabbi nyugati nehézipari létesítményig is eljuttatja. Az ipari fejlődés ezen a területen még fokozódik. A Duna-vízre egyre nagyobb mértékben lesz szükség. Pécs abban a szerencsés helyzetben van, hogy a tortyogói vízterület birtokában, ennek fejlesztésével és újabb egészséges víztermelőhelyről kielégítheti jövőbeli egyre nagyobb ivóvíz- és háztartási vízigényét. Mindezekhez kérem az illetékes minisztériumok segítségét és olyan intézkedéseket, hogy Pécs lakossága mielőbb megszabaduljon az undort keltő, erősen klórfenolos és más bűzös vegyianyaggal szennyezett ivóvíztől. A költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Varga Gyula képviselőtársunk. VARGA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tanulmányoztam Népköztársaságunk 1964. évi költségvetési javaslatát, meghallgattam a pénzügyminiszter elvtárs előterjesztését, gonddal, figyelemmel kísértem a törvényjavaslat vitáját és mindezek együttesen a becsülettel és eredményesen végzett munka, a gondos előrelátás és a szigorú felelősség jóleső érzését támasztják bennem. A költségvetési tervezet számai beszédesen bizonyítják, hogy népgazdaságunk a pártunk VIII. kongresszusa által megjelölt úton halad, tervszerűen, évről évre fokozatosan fejlődik. Bár gazdálkodásunk egyes területein még számos nehézséggel találkozunk, bár sokat kell tennünk annak érdekében, hogy a népgazdaság minden ágában fegyelmezettebben, tervszerűbben folyjék a munka, mégis óriási az a fejlődés, amit az elmúlt esztendők során az élet minden területén elértünk. Az előterjesztett 1964. évi költségvetési javaslat azt mutatja, hogy következetesen megyünk tovább a megkezdett úton, folytatjuk azt a nagy jelentőségű munkát, amellyel a szocializmus teljes felépítéséhez jutunk el. Ügy gondolom, felesleges azt bizonyítani, hogy a költségvetés bonyolult, de mégis fontos számoszlopai között maga az ember, a szocializmust építő dolgozó ember áll. Valamennyien érezzük, hogy a költségvetési tervezet előirányzatainak egyetlen hivatásuk van: még szebbé, tartalmasabbá, gazdagabbá, még biztonságosabbá tenni hazánkban a dolgozó ember életét. És ha kerekedik is vita az előterjesztett javaslat körül, csak azért vitatkozunk, csak azért vetünk fel xij abb elképzeléseket, hogy meglevő anyagi erőforrásainkat még hatékonyabban, még céltudatosabban használjuk fel. Az 1964. évi költségvetési javaslat — véleményem szerint — helyesen veszi figyelembe az elmúlt évek tapasztalatait, az 1963-as gazdasági esztendő eredményeit, valamint az 1964. évi népgazdasági terv fő célkitűzéseit. Erőt adó, lelkesítő előirányzata tervezetünknek, hogy ez év során a szocialista ipar termelése 7 százalékkal, a mezőgazdaság termelése 5 százalékkal nő. Örülünk a szocialista ipar, a mezőgazdaság jelentős fejlődésének, a terv által előírt létesítmények megépítésének, a rekonstrukciók befejezésének, anyagi-technikai bázisunk további erősödésének.
