Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

511 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én„ pénteken vagyon legszerényebben számolva is mintegy 150 000 tonna. Ebből elsődlegesen építőipari és export célokra felhasználásra kerül 80—90 ezer tonna. Papír- és cellulózipari célokra biztosítható a fennmaradó és egyáltalán nem kis mennyiségnek számító, mintegy 60 000 tonna nádvagyon. Második ötéves tervünk irányelveiben is szerepel a hazai nádvagyon cellulózipari hasznosításának előirányzata, azonban gyakorlati felhasználására még nem került sor, bár kísérletek folynak. A nádvagyon pontos felmérésére végzett kutatómunka helyes, a technológiai kutatás azonban felesleges párhuzamosságot jelent, mivel a Szovjetunióban és Romániában működő nagyüzemek, Asztrahányban, Herszonban, illetve a Duna-deltánál Brailában, elegendő technológiai tapasztalattal rendelkeznek, amelyek a mi rendelkezésünkre is állnak. Ha a Szovjetunió és Románia a gazdag erdőterületeik, a gazdag cellulózhordozóik mellett nem hagyják kiaknázatlanul nádvagyonukat, mennyire inkább luxus a mi hazánk számára túl sokáig elveszni hagyni e rendkívül értékes cellulóz vagyont. A nádcellulóz jelentősége elsősorban abban van, hogy belőle kiváló minőségű író-nyomó és illusztrációs papírok gyárthatók. Ezenkívül nagy mennyiségű alfacellulóz is nyerhető, ami alapanyagát képezi a műselyemgyártásnak. Nem lebecsülendű a gyártás melléktermékeként nyerhető furfurol, alkohol, takarmányélesztő, és a különböző cukrok. A nádcellulóz könnyen őrölhető és fehéríthető, s elsősorban az importcellulóz megtakarítás szempontjából veendő figyelembe. A Dunai Szalmacellulóz Gyár termelő apparátusába jól beilleszthető a nádcellulóz-feltárás is bizonyos kiegészítésekkel. így új beruházási igénye minimális lehet, a létrejövő új értékhez képest, és jól javíthatja az üzemi kapacitás kihasználását s a gazdaságosságot. A Dunai Szalmacellulóz Gyár nádellátását lényegesen könynyebben meg lehet szervezni, mivel három fő termőhelyre lehet koncentrálni az ellátást: a Fertő-, a Balaton és a Velencei-tói termőhelyekre, amelyek együttes nádtermő területe mintegy 11 000 katasztrális holdat tesz ki, s a holdankénti átlagtermés 4—6 tonna. Végül: a magyar nád, a „Phragmites communis" cellulóztartalma két-három százalékkal magasabb a szovjet és a román nádénál és eléri a 45—51 százalékot, s jelentősen meghaladja az Olaszországban kultúrnövényként termesztett „Arundo donax" nádfajta 41 százalékos cellulóztartalmát. Mindez arra predesztinálja a magyar nádvagy ont, hogy túl sokáig ne késlekedjünk a cellulózipari hasznosításával. A Magyar Népköztársaság 1964. évi állami költségvetését a magam részéről elfogadom, s a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Szabó Pál Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó. DR. SZABÓ PÁL ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetési javaslat népünk boldogulásának további nagyütemű fejlődését jelenti. Igen jelentős ipari beruházásokat is tartalmaz. A fejlődés üteme gyors. Ez felveti, hogy 512 az ipari beruházások előzetes megtervezése minden esetben kellő körültekintéssel készül-e, nehogy amit népgazdaságunk egyik kezével alkotni szándékozik, az1 a másik oldalról károsodás érje. A tervek re egvalósításakor esetenként megfeledkezünk az 1/196 l-es számú kormányrendeletről, amely az élővizek tisztaságának védelmére készült. Ilyei országos jelentőségű probléma orvoslása céljától emelek szót. Pécs város ísete ugyanis megoldásban meszsze túlhaladja i tanácsi feladatkört. Ismeretes, hogy Pécs ipar: vízzel való ellátása céljából az új hőerőmű építésével kapcsolatban elkészült a dunai vízkitermelő mű Mohácson. Pécsre 45 kilométer hosszú CÍ övezetek hozza a Duna-vizet. A város ivóvízellátásában 1962 nyarán fordulat következett be. Ugyanis a pécsi vízművek a várostól nyugatra felevő, úgynevezett tortyogói vízterület kútjainak lázét ipari célra engedte át a környéken levő nehézipari létesítmények számára. Az engedmény fejében a dunai vízműből kellett Pécs város rendelkezésére bocsátani a szükséges vizet, ivóvíz miiőségben. Ivóvíz-minőség előállítása az alkalmazott víztisztító eljárással nem lehetséges. Ezzel az eljárással ugyanis nem lehet a vízből eltávolítani az igen súlyos klórfenol-szennyeződést, és más egyéb vízrontó, vegyi, bűzös anyagokat, többek között az amnóniákot. Felmerül a kérdés; 120 000 ember igyék továbbra is szennyezett vizet, a kitűnő ivóvizet pedig használjuk-e fel ipari célra? Ez sürgős megoldást kíván. A megoldás módozatai lehetnek: Először: a várostól nyugatra, a nehézipari telepek vízigényét a jelentékeny mennyiségű és fel nem hasznaik bányavízzel, patakok vizével és a visszaforgatható zaggyal is ki lehetne elégíteni. Másodszor:]az üzemeltetés biztonsága céljából mindössze é,5 kilométeren meg kellene építeni azt a hárbmszázas csővezetéket, amely a dunai vizet a rwugati terület nehézipari létesítményeihez juttatná el. A tortyogói kutak vizét Pécs 1902 óta mint kitűnő minőségű ivóvizet használja. Ennek a víznek ipari célokba való felhasználása ma, amikor az ivóvíz világszerte hiánycikk, népgazdasági kárt jelent. A tartyogói területen a mai kutakkal minimálisan napi 12 000 köbméter ivóvíz termelhető ki. Hogy ez a mennyiség mit jelentene Pécsnek, azt az alábbiakban igazolhatom: a pécsi ivóvízhálózatban levq Duna-víznek többek között oly magas ammóniktartalma is van, hogy azt desztillálás után sem veszti el. Ennek következtében sem a pécsi klinikák, sem a gyógyszertárak nem juthatnak hozzá a szükséges tiszta desztillált vízhez orvosságok készítése céljából. Ugyancsak a Duna szennyezettsége miatt Budapest ivóvíz ellátása is komoly nehézségekbe ütközik. Pécsett ez hatványozottan jelentkezik. Füzfő és környéke ipartelepei rövid tárolás után a Séd patakba dobják a súlyosan szennyezett ipari vizet. Ebben nemcsak klórfenol, hanem más undort keltő szagú és ízű vegyi anyagok is bőven találhatók. Az ilyen vízben főtt hús élvezhetetlen. Az ilyen vízben a még életben maradt hal, vagy az ilyen vízen élő kacsa és liba húsa bűzös.