Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

509 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 510 ipari, mezőgazdasági és közlekedési károk elhá­rításában, illetve megelőzésében. Népünk részé­ről csak tisztelet és dicséret illeti katonáinkat a sokszor hősies, áldozatkész magatartást megkí­vánó feladataik önzetlen teljesítéséért. A honvédelmi bizottság a népgazdasági össz­érdek harmonikus figyelembevételét látja abban is, hogy a honvédelmi tárca 1964-ben az össz­kiadásoknak csupán 6,8 százalékát javasolja fel­használni honvédelmi célokra, az 1963. évi 7,4 százalékkal szemben. A honvédelmi miniszter elvtárs felszólalásában ugyancsak további költ­ségcsökkentési javaslatokat tett. Meggyőződé­sünk, hogy a csökkentési javaslatok összhangban állnak a Varsói Szerződésben foglalt kötelezett­ségeinkkel, a fegyveres erők védelmi képességé­nek és harckészültségi színvonalának fenntartá­sával, népgazdaságunk másirányú igényeivel, ki­fejezve népünk és kormányunk békepolitikáját. A honvédelmi bizottság különösen helyesli azt a sokoldalú elemző mérlegelést és alapos megfontolást, amely a fegyveres erők ez évi költségeit tervezők részéről megnyilvánult. A ki­alakult végleges költségjavaslatok helyesen fi­gyelembe veszik az indokolt szükségleteket, a, korszerű harceszközök, gépek és elektronika nél­külözhetetlen fenntartási és működési igényeit. A honvédelmi bizottság a bevonulási kor­határ 18. évre való előbbrehozását is megvitatta, helyesli, valamint társadalmi és egyéni érdekből is megfelelőbbnek tartja a jelenleginél. Honvé­delmi szempontból előnyös, hogy a magasabb általános és politechnikai képzettségű fiatalok közül az új korhatár alapján egyre többen ke­rülnek katonai szolgálatra a tanulmányaik meg­szakítása nélkül. A korszerű harceszközök nem nélkülözhetik a jobb alapképzettségű katonákat. Előnyös az egyén számára is, mivel a házasság­kötések nagy része nem a katonaidő kezdetére, hanem a végére esik az új korhatár bevezetésé­vel. Előnyös a fiatal számára is, mivel a teljes felnőtté válás befejező időszakában kerül jó és rendszeres táplálkozást, egészséges életritmust adó szolgálatra és bátrabban is nézhet a házas­ság elé. A katonai szolgálat letelte után tovább tanulni akaró fiatalok számára is előnyös az egy­éves katonai szolgálat, mivel ez túlzás nélkül fel­fogható egyéves üzemi gyakorlatnak is, figyelem­be véve hadseregünk technikai ,és gépesítési szín­vonalát. Mindezek mellett nagy gonddal és körülte­kintéssel kell a gyakorlati megvalósítást fokoza­tosan végrehajtani a társadalmi, szociális háttér felmérésétől a fiziológiai csoport vizsgálaton át, egészen a 18 évesek életkorából adódó sajátos pszichológiai problémákig bezárólag. Már látható, hogy módszereit tekintve je­lentősen változtatnunk kell a harckiképzés me­netén a tanító, nevelő oldalak fejlesztésével. Át kell helyezni a tömeges honvédelmi nevelés és előképzés bázisait a területről a gimnáziumokba, technikumokba és ipari tanuló intézményekbe is. Az ifjúsági szövetségben és a Magyar Honvé­delmi Sportszövetségben még fokozottabb fele­lősségű helyet kell adni e korosztályok honvé­delmi nevelő és szervező munkájának. Egész tár­sadalmunk összehangolt tevékenységére van szükség, hogy a fegyveres erők rendszeres ki­egészítésében, az iskolarendszer zavartalan mű­ködésében s népgazdaságunk munkaerővel való ellátásában ez okból különleges akadályok ne ke­letkezzenek. Mindezek figyelembe vételével, a honvédel­mi miniszter elvtárs felszólalásában foglaltak alapján a honvédelmi bizottság az 1964. évre a fegyveres erők költségvetési javaslatát elfogadta és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A költségvetési törvényjavaslat indokolása helyesen mutat rá a népgazdasági tartalékok fel­tárásának és az importanyagok hazai termékek­kel való gazdaságos helyettesítésének jelentősé­gére. E vonatkozásban szeretnék foglalkozni a hazai cellulóz-hordozók jobb felhasználásának kérdésével. A cellulóz, a papírtermékek fogyasz­tása és ezzel összefüggően az irántuk megnyilvá­nuló kereslet az egész világon növekszik. Ha­zánkban 1963-ban — 1938-hoz képest — több . mint négyszeresére nőtt a papírfogyasztás. A sajtó, a könyvkiadás, a csomagolóipar és az ipari­cellulóz szükségletek növekedése pedig tovább terheli fizetési mérlegünket, amennyiben nem tá­runk fel újabb hazai cellulóz-tartalékokat. 1963­ban már mintegy 200 millió deviza forintért kel­lett importálnunk papírt és cellulózét. Kormányunk és tervező szerveink nagyon helyes intézkedéseket hoztak az erdőgazdálko­dás fejlesztésére, a papírnyárfaféleségek elter­jesztésére, amelyek hosszabb távon részleges megoldást hoznak. Ezenkívül volumenében leg­nagyobb mértékben kifejlesztettük a szalmacel­lulóz-gyártást Csepelen, Szolnokon és Dunaújvá­rosban és ma megfelelő szalmacellulóz-feltáró apparátusok állnak rendelkezésünkre. Az aka­dozó szalmaellátás egyáltalán nem cáfolja meg a szalmacellulóz hasznosítására létrehozott Dunai Szalmacellulóz Gyár létesítésének helyességét. Mivel nem a fő mondanivalóm, ezért csak záró­jelben jegyzem meg: a folyamatos és biztosított szalmaellátás céljából megvizsgálandó lenne, hogy a látható felvásárlás-szervezési hibákon túl más gátló okokat a jövő érdekében is föltárjunk, s a szalmaellátást megjavítsuk. Ilyen kérdések megvizsgálására gondolok : Jól felmértük-e, s egyáltalán felmérhetjük-e az állattenyésztés pontos szalmaigényét? Helye­sek-e a megállapított szalmaárak? Hol, milyen mértékű a szalmafogyasztás, mint hagyományos helyi tüzelőanyag? Milyen a szállítási nehézségek mértéke, figyelembe véve a szalmánál a nagy térfogat—kis súly viszonyt? Mekkora a fő termő­helyek szétszórtsága és képeztünk-e ellátó báziso­kat? A bőven termő búzafajtáknál nem csök­ken-e vagy növekszik a szalmahányad? Még sok más ilyen kérdés is feltehető lenne. Mindezek a kérdések nem tűnnek üres „szal­macséplésnek", ha komolyan végiggondoljuk a cellulózipar hazai nyersanyagokkal való ellátá­sának gazdasági és kulturális jelentőségét. A teljesen akadálytalan szalmaellátás esetén is — akadozás esetén még inkább — indokolt egy másik cellulózforrás, a hazai nádféleségek papír- és cellulózipari hasznosítása is. Magyarországon 49,5 ezer katasztrális hold nádas van jelenleg. Ezen a területen a legala­csonyabb nádtermés 3 tonna katasztrális holdan­ként, a legnagyobb 8 tonna. A hasznosítható nád-

Next

/
Oldalképek
Tartalom