Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-8
495 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. jamtár 31-én, pénteken 496 (Elnök: Vass Istvánné — 10,02) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirendünk szerint következik az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Kállai Gyula elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. i KÁLLAI GYULA, a Minisztertanács elnökhelyettese: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A Népköztársaságunk 1964. évi költségvetéséről képviselőtársaim előtt levő törvénytervezet azt a célt szolgálja, hogy pénzügyi vonatkozásban biztosítsa a népgazdaság éves tervének teljesítését. A költségvetés az elmúlt év eredményeire támaszkodik. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére tavalyi népgazdasági tervünket egészében teljesítettük. Országunk gazdasági élete az elmúlt évben is a legfontosabb gazdaságpolitikai elveinknek, az ötéves tervben kitűzött céljainknak megfelelően fejlődött. Néhány területen azonban lemaradás volt. Ezek felszámolása ez évi feladataink közé tartozik. Az ország gazdasági helyzetéről, az ötéves terv három első évében végzett munkáról, a kormány gazdaságszervező tevékenységéről képviselőtársaim a legutóbbi ülésszak tanácskozásán elmondták véleményüket, s számos javaslatot tettek az észlelt hibák kiküszöbölésére, fejlődésünk meggyorsítására. A kormány behatóan tanulmányozta ezeket a javaslatokat és határozatot hozott alapos megvizsgálásukra, illetve megvalósításukra. Elmondhatjuk, hogy az élénk vita és a hasznos javaslatok segítették a kormány munkáját. Engedjék meg, hogy a kormány nevében köszönetet mondjak képviselőtársaimnak a kritikában, véleményekben és javaslatokban megnyilvánult segítségéért. Idei tervünk a népgazdaság reális, helyzetének és az ötéves tervben erre az esztendőre kitűzött céloknak megfelelő, teljesíthető feladatokat tartalmaz. Szocialista társadalmi rendünk alapvető célja, hogy az emberek jobban, boldogabban, kulturáltabban éljenek, mint a kapitalizmusban. Következetesen harcolunk e cél eléréséért. Nem értünk egyet azokkal, akik a szocialista társadalmi rendszerben élő népek életszínvonalának emelkedésétől a forradalom távlatait féltik, s azokkal, akik attól a forradalmi tudat elhomályosodását várják. Mi éppen ellenkezőleg azt tartjuk, hogy minél többet teszünk népünk életének további javításáért, annál jobban szolgáljuk a szocializmus eszméinek világméretű térhódítását is. Gazdaságpolitikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan folyamatosan emelkedjék népünk életszínvonala. 1956. november 4-e óta következetesen érvényesítjük ezt az elvet. Újra tisztává tettük az 1947— 48-as évek forradalmi jelszavát: „Tied az ország, magadnak építed." Változatlanul és következetesen dolgozunk azért, hogy iparunk és mezőgazdaságunk termelése, a termelés szervezettségének és rendjének színvonala, gazdaságossága rendszeresen és folyamatosan növekedj ék r „műszaki színvonala fejlődjék, mert egyedül ez ad biztos alapot az életszínvonal tervszerű emeléséhez is. Népünk életszínvonala — tisztelt Országgyűlés — az elmúlt esztendőben a lehetőségekhez mérten tovább növekedett. Bár a korábban elhatározott valamennyi központi bérügyi intézkedést most nem tudtuk megvalósítani, mégis az elmúlt évben a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 7 százalékkal emelkedett és érezhetően nőtt a mezőgazdasági lakosság jövedelme is. Ennek nyomán emelkedett a kereskedelem áruértékesítése és a lakosság megtakarítása is. A takarékbetét-állomány — mint azt a pénzügyminiszter elvtárs tegnap is említette — a nagy karácsonyi ajándékvásárlás ellenére is növekedett, és a múlt év végére elérte a 12 milliárd 200 millió forintot. A magyar nép jelenlegi életkörülményeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amilyen a Horthy-rendszer idején volt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy száműztük a nyomort, népünk túlnyomó többsége szilárd, biztosított, szolid életkörülmények között él, s tudja, hogy amilyen becsülettel dolgozik tovább, helyzete a jövőben olyan mértékben javul. Hazánkban sem a munkásnak, sem a parasztnak, sem az értelmiséginek nem kell aggódva kutatnia a jövőt, mint a kapitalista országok dolgozóinak, hogy vajon jól megy-e továbbra is a tőkés vállalkozó üzlete és lesz-e holnap is munka és kenyér. A mi rendszerünk munkát és megélhetést biztosít mindenki számára. Népünk életszínvonalát természetesen még nem hasonlíthatjuk a nyugati országok ama kivételezett rétegeinek életnívójához, amelyek ilyen vagy olyan formában részesei a kapitalista és a gyarmati kizsákmányolásnak, vagy abból hozadékot kapnak. De már most vállaljuk az összehasonlítást a kapitalista országok nagy többsége alapvető munkás- és paraszt tömegeinek életmódjával, mert ez az egybevetés a mi népünk jobb életét bizonyítja. Erről egyébként jónéhány nálunk járt nyugati újságíró cikke is tanúskodik. De e téren — tisztelt Országgyűlés — vannak saját tapasztalataink is. Az elmúlt esztendőben — amint erről a pénzügyi expozéban szintén volt szó — csaknem 600 000 állampolgárunk járt más országokban, s közülük több mint százezer fordult meg az európai kapitalista államok földjén. Rendszerünk ottani ellenségei nagy reményeket fűztek a turisztika ilyen mértékű kiterjesztéséhez, mert arra gondoltak, hogy az úgynevezett szabad világ tömegével csábítja disszidálásra a Magyar Népköztársaság állampolgárait. Nos, egynéhány esettől eltekintve keserű csalódás érte őket. A világjáró magyarok elismeréssel adóztak Olaszország műemlékeinek, megnézték Párizs fényeit, megállapították, hogy látnivaló van elég a ködös Albionban is, de dolgozni és élni jobb itthon, a szocialista Magyarországon. És tegyük hozzá : számunkra az elért eredmények nem a végcélt jelentik. Mi tovább akarunk haladni a megkezdett úton, tovább akarjuk emelni népünk életszínvonalát, növelni a jólétet,
