Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

497 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 498 fokozni az életörömöt, és véglegesen megszüntetni a gondokat, mert jól tudjuk, hogy ilyenek is vannak még. De azt is jól tudjuk — és szeretnők, ha ezt mindenki felismerné *»-, hogy ez csupán rajtunk múlik, egyedül a mi munkánktól, terveink pontos, lelkiismeretes végrehajtásától függ. Tapasztalatok igazolják, hogy a jobb munkaszervezés, a pontosabb, fegyelmezettebb munka, a gyorsabb előrehaladás nem boszorkányság, és nem valami csoda eredménye, hanem az emberek összefogásának, politikai és gazdasági szerveink egybehangolt tevékenységének gyümölcse. Képviselőtársaim emlékeznek rá: az elmúlt télen farkasordító hideg és szokatlanul nagy hó volt, visszaesett a termelés, akadozott a szállítás. A kormánynak rendkívüli intézkedéseket kellett tennie a nehézségek áthidalására. Az idei tél eddig még a tavalyinál is hidegebb, az ország és a főváros ellátása mégis jobb, mint tavaly, folyamatos a termelés és a főbb termékek szállítása. Az iskolákban sem kellett és nem is kell szénszünetet elrendelni. Sok helyen vannak ugyan átmeneti nehézségek a szükséges több tüzelő beszerzése körül, de mindent egybevéve azt mondhatjuk: az idén már jobban felkészültünk a télre és bebizonyítottuk, hogy gondos, alapos, előrelátó munkával elviselhetőbbé lehet tenni a nagy hideget is. Amikor a múlt ősszel a mezőgazdaságban feltornyosultak a betakarítási munkák, összefogtak a tanácsok, a termelőszövetkezetek, segítettek a munkások, a katonák, a fiatalok, és az eredmény nem is maradt el. Időben mindent betakarítottak. Nagyobb területen végezték el az őszi mélyszántást, mint eddig bármikor, és — ami a legfontosabb — a tervezettnél nagyobb területen, közel 2,4 millió holdon vetettek kenyérgabonát. Vannak még további teendők is, mert el kell érnünk a tervben kitűzött termésátlagot, hogy saját Jtermésből lássuk el az ország népét kenyérrel és ne legyünk kénytelenek újra gabonát importálni. Tervszerű, gondos munkával ez megoldható és mindent meg is kell tenni érte. Még ha az elmaradásai miatt leginkább és legtöbbet emlegetett iparágat, az építőipart nézzük is közelebbről, megállapíthatjuk, hogy ott is adva vannak a jobb munka lehetőségei. Talán a Dunai Cement- és Mészmű építői, akik határidő előtt befejezték második ötéves tervünk egyik legnagyobb létesítményét és ezzel 200 millió forintot takarítottak meg a népgazdaságnak, különös körülmények között dolgoztak? Azt hiszem, a körülmények nagyjából ugyanolyanok voltak, mint más beruházásoknál. De egy kicsit több volt az akarat, izzóbb a lelkesedés, jobb a munkaszervezés, nagyobb a fegyelem és így született a kitűnő és példamutató eredmény. Ez és több más hasonló eset tanúsítja, hogy jobb szervezéssel, határozottabb vezetéssel, az érdekelt szervek és intézmények hatékony öszszefogásával, nagyobb lelkesedéssel és fegyelmezettebb munkával tovább gyorsíthatjuk előrehaladásunk ütemét. Tisztelt Országgyűlés! Ez évi tervünk célul tűzi ki, hogy az ipari termelést 7 százalékkal nö23* véljük. Ez a fejlődési ütem megfelel az ötéves tervben előirányzottnak. A gyorsabb előrehaladás — sok más tényező mellett — legfőképpen a termelékenység növelésétől és a műszaki színvonal emelésétől függ. Az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, hogy megközelítettük, de nem sikerült minden évben megvalósítanunk a pártunk VIII. kongresszusán meghatározott helyes alapelvet, amely szerint az ipar egészében a termelés növekedésének kétharmad részét a munka termelékenységének növelése útján kell elérni. 1961-ben és 1962-ben a munka termelékenységének emelkedése általában megfelelt célkitűzéseinknek, és ezt elsősorban az avult normák rendezése mozdította elő. De már akkor olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy ezzel és az új gépek, gépsorok, új technológiai eljárások bevezetésével nem halad kellőképpen együtt az üzemekben a munkaszervezés. Az üzemek igazgatóihoz, mérnökeihez, párt- és szakszervezeteihez, KISZ-szervezeteihez szólunk: tegyenek meg mindent a termelékenység emeléséért, érjenek el további előrehaladást a munka jobb megszervezésében, a folyamatos anyag- és energiaellátásban, a munkaidő teljes kihasználásában, a termelés műszaki színvonala emelésében. A műszaki fejlődés egész szocialista építőmunkánk gyorsításának kulcskérdésévé vált. A költségvetés a műszaki fejlesztési alapra 2,5 milliárd forintot fordít. Ez a tavalyinál 13 százalékkal több. A műszaki fejlesztési alapra fordítható összegek növekedésének üteme megelőzi az ipar termelési növekedésének ütemét. Ehhez még — anélkül, hogy a tudományos kutatásokról részleteiben szólnék — hozzá kell tennem azt is, hogy mióta a Tudományos és Felsőoktatási Tanács segítségével a kormány behatóbban foglalkozik a tudományos kutatások fejlesztésével, az e célra fordított összegek évről évre növekednek. Azt viszont ma még nem állapíthatjuk meg,. hogy ezeket a nagy lehetőségeket már mindenütt tervszerűen és koncentráltan használják fel. Mind a műszaki fejlesztésben, mind a tudományos kutatásban feltétlenül szükség van a rendelkezésre álló szellemi kapacitás és ezzel együtt az anyagi erők jobb, összpontosítottabb felhasználására. ötéves tervünk első három évének eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a közlekedésben, a szállításban dolgozó munkások zöme mindig híven teljesítette kötelességét és kész volt áldozatot is vállalni a nem várt nehézségek leküzdésére. De szólni kell arról is, hogy csaknem minden gyárban, üzemben, hivatalban vannak olyanok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze, ímmel-ámmal dolgoznak, rontván a becsületes dolgozók eredményeit is. A munkásosztály legjobbjaitól azt is kérjük, hogy példájukkal és — ha kell — jó szóval is serkentsék jobb munkára a hanyagokat. A szocializmus vívmányait mindannyian élvezzük. Dolgozzunk is érettük mindnyájan, ki-ki ereje és képessége szerint, de azonos szívvel és lelkesedéssel. I