Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

485 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 486 tését és ha alkalmas, meg kell kezdeni nagy sorozatban történő gyártását. Ha nem ' alkalmas, gondoskodni kell más típusú kukoricatörő gépek behozataláról. Azért említem a kukoricatörő gépeket elsősorban, mert a kukoricabetakarítás gépesítése látszik a legegyszerűbbnek. A kukorica gyors betakarítása közvetve kihat a kenyérgabonatermelésre is. Javul az elővetemény helyzet és a korán letakarított kukoricaszár értékes takarmánynövény, ami enyhíti takarmánygondjainkat. E három növény különösen Szolnok, Békés, Csongrád és Hajdú megyében fordul elő együtt nagy területen. Itt olyan őszi betakarítási csúcsot jelent, amely szinte már leküzdhetetlen. E nagy betakarítási kézi munkaerő fékezi ezeknek a fontos kultúráknak területi növelését, holott külkereskedelmi szempontból igen lényeges lenne, hogy ebből többet tudjunk termelni. A Hortobágyi Állami Gazdaságban dolgoztak olyan SZK—4 típusú szovjet kombájnok, amelyek fel voltak szerelve féllánctalpas járószerkezettel és nem süllyedtek el a nedves rizsterületeken. Nem kaptam ugyan felhatalmazást erre, mégis kérem a rizstermelő gazdaságok és szövetkezetek nevében, a Földművelésügyi Minisztérium hasson oda, hogy ezekből a gépekből minél előbb elegendő mennyiséget kapjanak ezek a gazdaságok. Tisztelt Országgyűlés! Még egy gondolatkörrel kívánok igen röviden foglalkozni. A termelőszövetkezetek különböző üzemszervezési formákkal, módszerekkel kísérleteznek. Tudom, nem lehet csak sablonok alapján mezőgazdasági üzemeket vezetni. Mégis az a kérésem az Üzemszervezési Kutató Intézethez, hogy dolgozzon ki az egyes üzemnagyságokra és termelési profilokra legjobban ráillő üzemszervezési formákat és módszereket, a kidolgozott módszerek alkalmazásához nyújtson segítséget, hogy úgy mondjam, művezesse és végrehajtását ellenőrizze. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési tör^ vény javaslat biztosítja a népgazdaság arányos fejlődését, ezért elfogadom és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Schnitzler József képviselőtársunkat illeti a szó. DR. SCHNITZLER JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Az előterjesztett 1964. évi költségvetés reprezentálja helyes gazdaságpolitikánkat és dokumentálja azt az erokifej-tést, amit egész társadalmunk végez kormányzati célkitűzéseink megvalósítása érdekében. Ezért a költségvetést részletes arányaiban is elfogadom. Amennyiben felszólalásom folyamán nehézségeket és gondokat érintenék, ez azt a célt szolgálja, hogy a jövő tervezésében gondolnunk kell majd rájuk. Az a véleményem, hogy elsősorban akkor segítjük a kormány politikáját, ha mindenki a saját portáján néz körül, mit kell tennie és mit lehet még tennie. Mint orvos, természetesen az egészségügy problémáit ragadtam ki. A megye képviselőcsoportjában immár csaknem egy éve foglalkozom az egészségügy helyzetével és széles körűen megnéztük a különböző problémákat. A költségvetés szöveges részében van egy mondat, amely szerint újabb tartalékok feltárása továbbra is rendkívül fontos. Mi az egészségügy vonalán is gondolunk egy ilyen újabb belső tartalékra. Nem gondolunk arra, hogy épületeinkben az ágylétszám tekintetében még tudnánk valamit feszíteni, hiszen ezen a téren egyetértünk a tavalyi felszólalókkal, Noszkay, Petri és Donhoffer professzor elvtársakkal, akik erről már beszéltek. Ellenben olyan adminisztrációs és gazdasági vonatkozású intézkedésekre gondolunk, amelyeket mi hoztunk. Ezek az adminisztrációt igen nagy mértékben növelik, s az újabb adminisztrációnövekedéssel a gazdasági apparátus is arányosan növekedett. Olyan intézkedésekről van szó, amelyeket az élet részben vagy teljes egészében már túlnőtt. Ezen intézkedéseket különböző intézményekben meg lehetne vizsgálni, meg lehetne nézni, hogy mi a teendő, hol lehet ezen a vonalon egyszerűsíteni. Mi, orvosok tisztában vagyunk azzal, hogy szükségünk van gazdasági apparátusra. Mi is szeretjük azt, ha gazdaságilag rendben van a portánk és tudjuk, hogy a gazdasági apparátus olyan nálunk, mint a hadseregnél a hadtáp. A gépkocsiknak kell hozniuk az utánpótlást, a gyógyszert,, a kötszert stb. és sajnos az a helyzet, hogy sokszor a gazdasági emberek ülnek ezeken a kocsikon, mennek, járnak értekezletre és az utánpótlás döcög, későn érkezik, akadályok mutatkoznak benne. Nem mondom azt, hogy ez tipikus eset, de előfordul, és ezen javítanunk kell. Ha most megnézzük ezzel szemben, hogy ilyen döcogések vannak, hogy mit nőtt az adminisztrációval foglalkozó apparátus, akkor például a debreceni egyetem részéről a következő adatokat mondhatnám: 1955-ben 263 orvos volt és 109 adminisztratív ügyintéző; ma, 1964-ben az orvoslétszám 380 és az adminisztratív létszám 137. Minden két és fél orvosra esik egy adminisztratív dolgozó, a százalékos növekedés pedig orvosi vonalon 44,4 ' százalék, adminisztratív vonalon a 6 órás munkaerőkkel együtt 55,5 százalék. Fel lehetne mérni a lehetőségét annak, hogy az adminisztratív teendők egyszerűsítése útján miként lehetne főleg a fiatal adminisztratív dolgozókat a közvetlen betegellátás, a laboratóriumi orvosdokumentáció vonalára állítani, átképezni. Ezt elsősorban a sok évi tapasztalattal rendelkező osztályvezető orvosok útján lehetne megtudni, hogy milyen lehetőségek vannak. Azért emelem ki az orvosi vonalat, mert ha a gazdasági embereket kérdeznénk meg, azok bizonyosan azt sokallanák, hogy az orvosi létszám túl gyorsan emelkedett és ezért úgy vélem, hogy ezt két oldalról kell megnézni, és az az egészséges, hogy ha a gazdasági és az orvosi operatív vonalak között egy egészséges egyensúly fejlődik és alakul ki, amely azután működésében is tökéletes. Vannak ugyanis jelenleg is tendenciák arra, hogy az adminisztratív létszám emelkedjék. Elmondok egy példát: az egyik intézményünkben két diétás nővér van, akiknek az a feladatuk, hogy betegekkel foglalkozzanak és diéta-elkészítést végezzenek. Egy rendelkezés folytán a dolgozók részére a napi