Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-7
483 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön , 484 A mezőgazdasági termelés növelése a műtrágyafelhasználás vonatkozásában túlnő a mezőgazdaság keretein, bizonyos mértékig ipari és kereskedelmi probléma is. Ipari probléma azért, mert a felhasználható mennyiség részben attól függ, mennyit gyárt a hazai ipar. A költségvetési előirányzatban a műtrágyafelhasználás növelésére fordított beruházások összege végső soron a mezőgazdaságot segíti, örömmel és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a Tiszavidéki Vegyikombinát Műtrágyagyára évi 355 000 tonna nitrogén műtrágyát gyárt. Ha ezt a menynyiséget 20,5 százalék hatóanyag tartalmúnak vesszük, akkor ez önmagában véve 710 000 tonna kenyérgabona-többlettermést jelent. Belkereskedelmi probléma is a műtrágyaellátás. Felmerül a kérdés, vajon megkapja-e kellő időben a mezőgazdaság a műtrágyát. Az eddigi jelek szerint az elmúlt évekhez viszonyítva jobb a helyzet. A tavaszi fejtrágya nagy részét az AGROKER vállalat tárolási szerződés alapján már leszállította, tehát a felhasználás helyén van. Az elmúlt években azonban gyakran tapasztaltuk, hogy az egyes üzemek még a kevés műtrágyát is szakszerűtlenül használták fel. A költségvetési törényjavaslat indokolásában többek között a következőket olvashatjuk: , ; A műtrágyafelhasználást a kenyér- és a takarmány-gabonatermés növelésére kell összpontosítani." Ez a cél helyes, ez a népgazdaság érdeke, ez a termelő üzemek és mindnyájunk érdeke. A kenyérgabona probléma tehát műtrágya probléma is, elsősorban nitrogénműtrágya probléma. Azt hiszem, nem kell bizonyítanom a felhasznált műtrágyamennyiség és a termésátlagok közötti szoros összefüggést. Mindaddig viszont, amíg nem áll elegendő mennyiség a gazdaságok, a termelőszövetkezetek rendelkezésére, más tényezők is hatnak a műtrágyafelhasználásra. Az egyik ilyen tényező például az, hogy egy kilogramm nitrogén hatóanyag, ha különböző kultúrák alá adjuk, milyen terméstöbbletet eredményez és ennek a terméstöbbletnek mi a forintértéke. Ez igen nagy szóródást mutat. Bár hasznosulás tekintetében a kenyér- és a takarmánygabona jó helyet foglal el, forinthozam tekintetében viszont egyes ipari növények megelőzik a gabonanövényeket. A másik tényező a takarmánytermesztés. A törvényjavaslat indokolásában megtaláljuk még a következőket: „hathatós intézkedéssel biztosítani kell az állattenyésztés, főként a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését". Szoros összefüggés áll fenn a felhasznált műtrágyamennyiség és az állattenyésztés színvonala, az állati termékek előállítása között. A szántóterület körülbelül 50 százalékán termelünk takarmánynövényt. E terület optimális mútrágyaigénye igen jelentős. Ahhoz, hogy ezt az igényt ki tudjuk elégíteni, az eddiginél több műtrágyára van szükség. Évek óta visszatérő nagy takarmányhiánnyal küzdünk. A nagy erőfeszítések ellenére sem tudnak a termelőszövetkezetek túljutni e nehézségeken. Az úgynevezett átteleltető takarmányozás, azon túl, hogy minimális állati terméket produkál, növeli e termékek költségeit, lerontja az állattenyésztés céljaira eszközölt beruházások hatékonyságát, Legyen szabad az okokat egy példával megvilágítanom. Az elmúlt év első felében takarmánytermelési ankétot rendezett az Agrártudományi Egyesület Szolnokon. Ennek a szakterületnek jeles ismerői, egyetemi tanárok, tudományos kutatók mondták el véleményüket, javaslatukat, a takarmánytermelés időszerű problémáit tárgyalták. Az ankét zárszava nagyjából a következőképpen összegezte a tennivalókat : Meg kell szüntetni az eddigi helytelen gyakorlatot, hogy amikor egy üzemben a műtrágya felosztására kerül sor, a szálastakarmány növények mindig utolsóként jönnek számításba. Meg kell szüntetni azt az állapotot is, hogy a takarmánynövények olyan táblákba kerüljenek, amelyek táplálóanyaga a leggyengébb, esetleg a talaj minősége is a legrosszabb. Amikor megkérdeztük az előadótól és önmagunktól, akiknek e feladatot végre kell hajtani, hogy a fenti javaslat alapján mely kultúrák kerüljenek a sor végére, nem kaptunk megnyugtató választ. A kenyér- és takarmánygabona növények természetesen nem, az ipari növények szintén nem. Ezek egyike sem kerülhet a sor végére. Van ugyan némi előrehaladás a szálastakarmányok termesztése terén, de alapjában véve marad minden a régiben, maradnak a sor végére a szálastakarmányok, minden következménnyel együtt. A takarmánytermesztés problémája tehát ugyancsak műtrágya probléma. Iparfejlesztési politikánkban ' megkülönböztetett helyet foglal el a vegyipar. Reméljük, hogy a műtrágyagyártó ipar fejlesztésével mind több és több műtrágyát kap a mezőgazdaság. Addig is, amíg a szükségletet hazai termelésből •nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni, az eddig importált műtrágyán túl úgy gondolom, célszerűbb és gazdaságosabb nitrogénműtrágyát importálni kenyér- és takarmánygabona helyett. Különösen az alföldi megyékben volna nagy jelentősége a több nitrogén felhasználásának. A nagy gabonavetésterület következtében sok szerves anyag marad vissza a talajban. A nagyobb arányú nitrogénfelhasználás a terméstöbblet mellett a talaj életre is kedvező hatást gyakorol. Ez azért is jelentős, mert nincs elegendő szervestrágyánk. Átlagos időjárást feltételezve a terméskialakító tényezők közül nem a víz a minimum tényező, hanem az esetek többségében a nitrogén. A másik dolog, amivel röviden foglalkozni kívánok, a komplex gépesítés problémája a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság jelenleg is jelentős gépparkkal rendelkezik. A költségvetési előirányzat szerint ez tovább bővül. A mezőgazdaság további gépesítése során az egyes kultúrák összes termelési folyamatainak komplex gépesítésére kell törekedni. Csak a kalászosok teljes gépesítése megoldott. Lényegesen kedvezőtlenebb a helyzet a kukorica, a cukorrépa és a rizs munkafolyamatainak gépesítése terén. Sem a kukorica, sem a cukorrépa, sem a rizsbetakarítás gépesítése nem megnyugtató. A költségvetési előirányzatban sem szerepel ilyen gépek beszerzése. Van ugyan kialakított kukoricatörő gép, ez azonban egyelőre próbaüzemelést végez. Meg kell gyorsítani ennek a gépnek a minősí-
