Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

461 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 462 A sertéstenyésztésben is minden nemű és korú állat igényli a keverőházat. Sertéstartási épületekhez kifejezetten ilyen alig épült, s ahol a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságoknál mégis van ilyen, ott más rendeltetésű helyiségben valósítják ezt meg. E téren gyors előrehaladást kellene elérni a keverőházak megvalósításával a takarmányértékesülés kedvezőbb alakulása céljából. Röviden foglalkozni kívánok a szőlőtelepítés néhány problémájával is. Elismerés illeti a Földművelésügyi Minisztériumot azért a rendkívüli aktivitásért, amivel a szőlőtelepítésnek a második ötéves tervben szereplő előirányzatait teljesíteni, illetve túlteljesíteni igyekszik. A tervek teljesítése mellett azonban baj van a fajtaösszetétel biztosításában. A termelőszövetkezetek jó része nem azt az ültetési anyagot kapja, amely a telepítési okmányokban elő van írva, hanem azt, ami éppen van. A terveknek ez a mindenáron való teljesítése jelentős népgazdasági károkhoz vezethet. Ezek 50—60 éves kultúrák lesznek, s nem azt fogják majd teremni, amit mi szeretnénk, hanem azt, amit annak idején a termelőszövetkezetek részére biztosítottunk. Ezen kívül megemlítem, hogy a telepítéseknél alacsony a csemegeszőlők aránya is, pedig vannak kiváló minőségű és nagy termőképességű csemege szőlőfajtáink. Nyilvánvaló, hogy az e téren jelentkező lemaradásnak is az a nagy kapkodás az oka, amely a szőlőtelepítések megvalósításánál mutatkozik. A szőlőtelepítéseknél a járulékos beruházások elmaradása sok esetben nagyobb kieséseket okoz, mint az állattenyésztésben. A szőlőtelepítések elemi követelménye, hogy már a telepítéskor biztosítsuk a növényápoláshoz, a permetezéshez szükséges vizet és eszközöket. Sajnos, ez sok helyen nem történik meg. Például Pest megyében, Tápiószöllősön 80 katasztrális hold szőlőt telepítettek, s két ásott kutat létesítettek hozzá, amelyek a felmérések szerint semmiképpen sem biztosítják a szükséges vízmennyiséget. E kérdéseket sürgősen meg kellene oldani, mert különben tönkremennek az ültetvények, vagy pedig a termelőszövetkezetek mennek tönkre abban, hogy messziről kell a vizet szállítani a permetezéshez, természetesen akkor, ha van mivel, és van miben. Pest megyében 1964-ben a meglevő ültetvényekhez 120 fúrott kútra lenne szükség. A megye azonban erre az esztendőre négy fúrott kútra kapott keretet. Ilyen ellátás mellett nemhogy csökkenne a nagy lemaradás a megyében a járulékos beruházások megvalósítása terén, hanem inkább egyre növekszik. Szerintem össze kellene hangolni a telepítéseket az azonnal szükséges járulékos beruházásokkal, és annyit kellene telepíteni, amennyinél a termelőszövetkezetek erőforrásait is figyelembevéve a növényvédelmi munkákat el tudjuk végezni. Véleményem szerint rövid idő alatt pótolni kell a lemaradást a nagyobb károk elkerülése végett. A Földművelésügyi Minisztériumnak a jövőben nagyobb gondot kell fordítania a szaporítóanyag előállításánál a fajta kiválasztására, hogy olyan anyagot telepítsenek, amit a termelőszövetkezetek és a népgazdaság érdekei megkívánnak. Ezek az ültetvények rövid idő múlva termőre fordulnak, s a Földművelésügyi és Élelmezésügyi Minisztériumnak ki kell munkálnia — a népgazdaság érdekeit és lehetőségeit felmérve — hogy miként történjék a szőlő feldolgozása, a szövetkezetekben-e, vagy központi helyen. Ennek megfelelően kell biztosítani a szükséges szállító, feldolgozó és tároló kapacitást. Engedjék meg a Bács-Kiskun megyei elvtársak, hogy egy példát hozzak Bács-Kiskun megyéből. Azért teszem ezt, mert a Központi Népi Ellenőrző Bizottságnál dolgozom és így más megyékben előforduló problémák közül is ismerek néhányat. Bács-Kiskun megyében például, amikor ezek az új szőlőültetvények belépnek a termelésbe, 1 900 000 hektoliter tárolótérre lenne szükség és vàn a megyében 500 000 liter tárolótér. A hiányzó tárolótér megépítése csak BácsKiskun megyében 353 700 000 forintot igényel. A szállítókapacitással kapcsolatos igények felmérésénél a számítások azt mutatják, hogy Bács-Kiskun megyében, ha körzetben próbáljuk eszközölni a szőlő feldolgozását, 800 000 tonna szállítókapacitás jelentkezik ezeknek a termékeknek a betakarítása idején. Ha pedig központosítva kívánjuk ezt feldolgozni, akkor 2 000 000 tonna szállítókapacitás szükséges, s ez akkor jelentkezik, amikor folyik a kukorica, a cukorrépa, a burgonya betakarítása és más egyéb szükséges termékek szállítása és betakarítása. Ezeket a kérdéseket is alaposan fel kell mérni, és intézkedéseket kell tenni, hogy a szükséges eszközök időben rendelkezésre álljanak. Egy-két szót röviden még a férőhelyek tervezéséről és kivitelezéséről. Losonczi elvtársnak már néhányszor kellemetlen perceket okoztak itt képviselőtársaim, amikor felszólalásaikban bírálták az irányítása alá tartozó AGROTERV munkáját. Sajnos, most én is kénytelen vagyok elismerés helyett bírálatot mondani az AGROTERV munkájáról. Ügy látszik, nem jutott el hozzájuk a bírálat, vagy nem képesek a hiányosságokat kiküszöbölni. Vácszentlászlón és Monoron például az AGROTERV típustervei alapján építettek egy 600 férőhelyes tsz-közi sertézhizlaldát. A tsztagok alig várták, hogy benépesíthessék a hizlaldát. És amikor felszerelték a tetőt a falakra, megdöbbenve látták, hogy a falak összerepedeztek és sürgősen fel kellett támasztani, mert különben végleg összedőlt volna. Monoron viszont a termelőszövetkezetek szerencséjére nem kaptak vállalati kivitelező kapacitást, tehát házi építőbrigáddal végezték el az építkezést. Viszont nem a típustervekben előírt 25 centiméteres falat építették meg, hanem 38 centiméterest, így a tetőszerkezet felszerelése semmiféle hibát nem okozott. Igaz, Hörömpő képviselőtársam azt mondotta, hogy az üzemelésnél nincs minden rendben, de ez nem mindig az építkezés hibája, hanem az ott dolgozóké, és azoké, akik irányítják a hizlalda munkáját. Nagykőrösön például a Rákóczi Termelőszövetkezet üvegháza tervezési hiba folytán összedőlt, de összedőlt vele együtt a termelőszövetkezeti tagoknak az a reményük is, hogy