Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-7
455 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 456 amely az 1963. évi ténynél 20 százalékkal magasabb, teljesíteni fogja, biztosíték továbbá arra, hogy a magyar gyógyszeripar nemzetközi helyét és súlyát a jövőben eredményesen tudja gyümölcsöztetni népgazdaságunk számára, Én a költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Lacsán Mihályné képviselőtársunk. LACSÁN MIHÁLYNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Jóleső érzéssel hallgattam a pénzügyminiszter elvtárs beszámolóját Népköztársaságunk idei költségvetéséről. Azért fogott el ez a jó érzés, mert világosan látható az előterjesztésből, hogy népgazdaságunk egészségesen fejlődik és lépésről lépésre halad előre a még jobb életkörülmények felé. Most, a költségvetési előterjesztés meghallgatása után még nyugodtabban tehetek eleget annak a megbízatásnak, amelyet igen sok szegedi asszony, szegedi fiatalasszony adott nekem. Választókerületemben, de üzemünkben, a szegedi cipőgyárban is, ahol dolgozom, fiatalasszonyok és leendő anyák kerestek fel, arra kértek, mondjam el az országgyűlésen, mennyire örülnek az irántuk megnyilvánult gondoskodásnak, a szülési szabadságidő meghosszabbításának. Ez a megbízatás késztetett elsősorban arra, hogy felszólaljak és ezúton tolmácsoljam a szegedi asszonyok köszönetét. Ügy érzem, hogy az idei költségvetésünk ugyancsak találkozni fog a szegedi asszonyoknak, de általában városunk lalakosságának megelégedésével. A költségvetésből tükröződik népgazdaságunk fejlődése, amellyel az utóbbi hét esztendőben együtt fejlődött Szeged város is. Igen jól mutatják ezt a" szegedi iparnak, mezőgazdaságnak és kereskedelemnek az eredményei. Nèm kívánok itt részletekbe bocsátkozni, de néhány adat szemléletesen mutatja ezt a fejlődést. Tavaly a város ipara 6,5 százalékkal termelt többet, mint az 1962. évben. A város mezőgazdasági termelése ugyan nem akkora ütemben, de mégis szépen fejlődött és növekedett. A város kommunális ellátottsága is javult. Büszkék vagyunk épülő új városrészünkre, amikor azt látjuk — amelyet szovjet testvérvárosunkról, Ogyesszáról neveztünk el — amely a Tisza túlsó partján terül el." A felszabadulás utáni első tíz évben átlagosan évi 21 lakást építettünk, tavaly viszont már 310 család költözött állami vagy szövetkezeti lakásba. Ez a lakásépítési ütem még korántsem elégít ki minden mutatkozó igényt, nemcsak Szeged városában, de tudom, az ország területén sem. De az elmúlt évekhez képest lényeges a fejlődés. Akárcsak országosan, ugyanúgy Szegeden is jobban élnek az emberek, a munkások és alkalmazottak átlagbére nagyobb a korábbinál és jobban öltöznek, jobban táplálkoznak, szebben rendezik be otthonaikat. A kiskereskedelem forgalma is mutatja ezt, amely tavaly 9,2 százalékkal volt nagyobb a korábbinál. Szeged város idei költségvetése az országos előirányzatnak megfelelően 3 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest. Ennek is köszönhető, hogy idén a lakásépítést jobban fejlesztettük, ugyanis az idén 421 lakást állami erőből és szövetkezeti erőből kívánunk befejezni. De ehhez hozzátehetjük: ez csak úgy valósul meg, ha az építőiparban dolgozók is jobban állnak munkájukhoz, igyekeznek segíteni azokat, akik a terveket eléjük állítják, hogy valójában nemcsak . Szegeden, de az ország egész területén a lakásépítés meggyorsuljon. Tovább fejlesztjük azután városunk úthálózatát, vízellátását, javítjuk a közlekedést, szépítjük parkjainkat, rendezzük utcáinkat. Feltétlenül a lakosság örömével találkozik az, hogy az idei költségvetés új lakások, óvodák, iskolák építésére is ad lehetőséget. Megnyugtató, hogy két üzemünknek, a konzerv- és a kéziszerszámárú gyárnak szociális körülményeit is sikerül jobbá tenni. Tisztelt képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról az üzemről, amelyben már 40 év óta, mint munkás dolgozom. Ennek az üzemnek, a szegedi cipőgyárnak a fejlődésén, eredményein is, szinte tükröződni látom kicsiben mindazt, ami nálunk országos méretekben folyik. A mi munkásaink, az én munkatársaim is, igen szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgoznak, minden évben teljesítik tervüket, jelentős exporttervet is teljesítünk. Nagy örömet jelentett mindannyiunknak, hogy tavaly elnyertük a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Ezt a kitüntetést az idén sem akarjuk elveszíteni, és reméljük, hogy a további jó munkánk elősegíti a mi gyárunk egyenletes fejlődését, és ezen keresztül hozzájárulunk az ország további fejlődéséhez is. Termelő munkánkkal segítjük elő a költségvetés megvalósítását, amely kihatással van és kihatással lesz városunk, gyárunk javuló viszonyaira is. Tisztelt Országgyűlés! Szólni szeretnék a továbbiakban városunkkal kapcsolatosan a szegedi üzemek szociális helyzetéről is. Sajnos vannak problémáink. Egyelőre még kevés korszerű üzem van a városban. Igen sok vállalatunk régi épületben, öreg gépparkkal rendelkezik, és szociális ellátottságuk sem felel meg a korszerű követelményeknek. Nagy gondot okoz még sok üzemnél a zsúfolt öltöző, fürdő, néhány helyen rossz a szellőztetési lehetőség, mint például a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat új szegedi gyártelepén. Mindezek nehezítik a dolgozók munkáját és gondot okoznak a vezetőknek. El kell mondanom, hogy szociális célra éveken át jóformán alig kaptak üzemeink beruházást, pedig a munkások, különösen amióta több új, korszerű üzem létesült városunkban és látták annak kitűnő szociális ellátottságát, azóta mind jobban igénylik, és tegyük hozzá, tisztelt Elvtársak, joggal, hogy a szociális helyzet javítását várhatják a régi üzem dolgozói is. Nem akarok lehetetlent kérni a népgazdaságunktól, hiszen háziasszony vagyok és nagyon jól tudom, hogy kis háztartásomban is csak addig költhetek, amíg a pénzemből futja. Ugyanígy van vele a népgazdaság is, amelynek erőforrásai nem engedhetik meg, hogy túllépjük annak kereteit, minden régi, ránkmaradt problémát azonnal meg tudjunk oldani. Én arra gondolok, hogy a problémák megoldását fokozatosan kell megvalósítani. Felszólalásomnak éppen ezért ebben a részében csupán azt kérem az illetékes minisztériumoktól: vizsgálják felül Szeged üzemeinek szo-