Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

35 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 36 zésénél, ahol általában a nagy anyagtételekkel történő gazdálkodás szabályait alkalmazzák. E problémák nem kis részét az iparigazgatóságok és a szakminisztérium saját hatáskörükben is megoldhatták volna. Mihamarabb gondoskodni kell a szükséges feltételek biztosításáról. A műszaki fejlesztési alap rendszere is, bár jelentősen előbbre vitte a vállalatok munkáját, itt-ott változtatásra szorul. Az irányító szerveknek a műszaki fejlesztési eszközöket a szétaprózás helyett koncentrálniuk kell azokra a pontokra, ahol legjobban gyümölcsöztethetek, ahol az álló- és forgóeszközök mellett a szellemi eszközök is biztosítottak. Változtatások szükségesek a műszaki fejlesztés előmozdítására más szabályozásokban is. Ilyen elképzelés például, hogy a korszerű, kiváló minőségű és gazdaságos termékeknél az eddiginél rugalmasabban alkalmazzuk az árkiegészítések, felárak rendszerét, ami a magasabb nyereséghányad és nyereségrészesedés útján a dolgozókat fokozott mértékben teszi érdekeltté a termékek ilyen irányú fejlesztésében. Iparvállalatainknak és külkereskedelmi szerveinknek e lehetőséggel élniök kell. A munka színvonala emelésének fontos eszközei a számvitel, a kalkuláció, az ügyvitelgépesítés, amelyek lehetővé teszik a gazdasági összefüggések tisztábban látását. Sok helyen elmulasztják rendszeresen összehasonlítani az árvetéseket az utókalkulációval, pedig ez alapvető követelménye annak, hogy a megfelelő gazdaságosságot érvényesítsük. Ennek biztosítása érdekében a vállalatok kalkulációs apparátusát meg kell erősíteni műszaki képzettségű dolgozókkal. Állami vállalataink gazdálkodásában jelentős mozzanat, hogy zömmel ez év során bonyolódik le az iparirányítás átszervezése. E feladat az irányító minisztériumok részéről jó előkészítést, a káderek megfelelő kiválasztását követeli meg. Szükséges emellett, hogy tervezési, beruházási, pénzügyi, bérrendszerünk az új adottságokat nyomon kövesse. Ennek keretében a pénzügyi szervek foglalkoznak a nyereségrészesedési rendszer tapasztalatainak feldolgozásával abból a célból, hogy az új szervezeti formák mellett hogyan lehetne ezt a hasznos ösztönzőt még eredményesebben alkalmazni. Költségvetésünk kiadásai között jelentős tétel a beruházások előirányzata. Népgazdasági tervünk beruházásra és felújításra együttesen 58 milliárd forintot irányoz elő, amiből 40,4 milliárd a beruházás. Ez az összeg 8—10 százalékkal több az 1962. évinél. Ebből a költségvetés — beleértve a hosszú lejáratú hiteleket is — 27,6 milliárd forintot finanszíroz, a többit a vállalatok beruházási hányad befizetései és más források fedezik. Beruházási előirányzatunk elsősorban a második ötéves terv nagy ipari létesítményeinek megvalósítását szolgálja. így: az év folyamán befejeződik az Ajkai Erőmű bővítése, az Almásfüzitői Kőolajipari Vállalat rekonstrukciója, a Berentei Vegyiművek PVC üzemének létesítése. Az alumíniumipar számottevő fejlesztését szolgálja az ez évben átadásra kerülő Székesfehérvári Présmű és öntöde, folytatódik az Almásfüzitői Timföldgyár bővítése, befejezést nyernek a Budapesti Hajtóműgyár fejlesztésének, a Debreceni Orvosi Műszergyár létesítésének, a Lábatlani Cement- és Mészmű rekonstrukciójának munkálatai is. Folytatódnak a Pécsi Erőmű 100 megawattos bővítésének, a Dunamenti Erőmű építésének munkái. A megvalósulás útján halad egyebek között a Dunai Vasmű hideghengerművének, a Tiszavidéki Vegyikombinát műtrágyagyárának létesítése, a Békéscsabai Konzervgyár építése, a Budapesti Harisnyagyár korszerűsítése. Az elmúlt napokban helyezték üzembe a Dunai Cement- és Mészmű első kemenceegységét. A felsoroltakból is látható, hogy beruházási politikánkban, gyakorlatunkban egyre inkább érvényesül az, hogy a népgazdaság szerkezetét, iparunk szerkezetét adottságainknak megfelelő irányban fejlesszük tovább. Elismeréssel kell szólni arról, hogy beruházási eszközeink koncentrálása tekintetében az elmúlt két-három évben figyelemre méltó előrehaladás történt, ez azonban nem olyan mértékű, mint arra lehetőség és szükség lenne. Természetes az, hogy minden vállalat elsősorban a maga fejlesztési érdekeit tartja szem előtt. Az alulról jövő nyomásnak azonban a beruházást irányító minisztériumoknak a népgazdaság érdekében nem szabad engedniök. Nyilvánvaló, hogy ha valahol nagy szerepe van a központi irányításnak, úgy ez a beruházások területe, mert ez határozza meg a jövőt. A szétaprózás helyett az időbeli egymásután sorolás a helyes módszer. A beruházások előkészítése sok tekintetben javult. Fejlődött a tervszerűség, egyre több helyen fordul elő költségmegtakarítás. Mégis, nem egyszer találkozunk gazdaságossági, telepítési szempontból előzetesen kellően nem tisztázott programokkal. Ennek következtében a megvalósítás során derül ki, hogy a beruházás többe kerül, rosszabb eredményt hoz, mint ahogy azt a tervezés periódusában pártfogói állították. így például a Fémlemezipari Művek sátoraljaújhelyi gyáregységénél először 27 milliós költségkihatással számoltak, majd ismételt módosításnál ez az előirányzat elérte az 58 millió forintot. A Nehézipari Minisztérium Kispesti Fűtőerőmű beruházását eredetileg 280 millió forinttal és 1960. évi üzembehelyezési határidővel irányozták elő. A határidőt először 1961-ben, később 1962-ben állapították meg, módosult az előirányzat összege is, amely jelenleg 354 millió forint. Ilyen és hasonló hibákat jelzett a Beruházási Bank az Oroszlányi Palatörőműnél, a visontai külfejtésnél, a FORTE Fotokémia rekonstrukciójánál, a Nyíregyházi Konzervgyárnál, és máshol is. A nagyarányú módosítások főként az előkészítés során elkövetett hibákra vezethetők vissza, amelyek nagy része körültekintőbb munkával elkerülhető volna. Nagyfontosságúak beruházásaink elhatározásánál is a nemzetközi munkamegosztás és a külkereskedelem követelményei. A szocialista együttműködés, a termelés fejlesztésének koordinálása óriási tartalékokat rejt magában. Meg vagyunk győződve arról, hogy a KGST keretében gyorsabb előrehaladást lehet elérni e tekintetben az eddiginél. A kialakítandó közös tervező szerv legfontosabb feladata a beruházási fejlesz-