Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

447 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 448 egész költségvetése volt. Ez jól mutatja a fejlődés ütemét, azt, hogy egyre kedvezőbb feltételek között tudunk dolgozni. Amikor a megyei tanácsülés a közelmúltban megvitatta a megye költségvetési javaslatát, körülbelül ez a megfogalmazás hangzott el ott is, hogy a költségvetés reális, a fő figyelmet nekünk magunknak is inkább arra kell irányítanunk, hogy a rendelkezésre álló eszközöket, anyagi feltételeket célszerűen, helyesen és okosan használjuk fel. Őszintén be kell vallani, hogy évközben ez nem mindig olyan egyszerű dolog, és nagyon sok olyan tétele és előirányzata van a mi költségvetésünknek, amely a költségvetés összeállításának idején nagyon elsőrendű és elsődleges, de a megvalósítás nem megfelelő módon, nem kellő célszerűséggel történik. Mi a megyei tanács költségvetésének végrehajtásánál ezeket a tapasztalatokat 1964-ben megpróbáljuk jobban érvé

7 nyesíteni. Az a tény, hogy a tanácsoknak országosan 12,2 százalékkal megnőtt az anyagi alapja, azt is mutatja, hogy a tanácsoknak növekszik a hatásköre, ezzel a felelőssége, és egyúttal a lehetősége is arra, hogy a helyes célokat, a helyi tennivalókat, a fejlesztési és egyéb elgondolásokat meg lehessen valósítani. Ezt az általános tendenciát ugyan nem befolyásolja döntően, mégis szóvá szeretném tenni, hogy ugyanakkor egyes el nem hanyagolható részletfeladatoknál ezzel ellentétes törekvések mutatkoznak és nemcsak a hatáskör növeléséről kell számot adni, hanem az ezzel ellentétes irányban ható intézkedésekről is. Ennek illusztrálására két tapasztalatot szeretnék elmondani. A közelmúltban az építőanyagipar átszervezésére került sor. Véleményem szerint nem volt célszerű a központi, egyébként bizonyára közgazdasági számításokkal is jól megalapozott szervezeti elképzelések megvalósításánál figyelmen kívül hagyni a helyi igényeket, a helyi feladatokat. A közelmúltban megvizsgáltuk az építőanyagipar helyzetét, különösen azt, hogyan indul meg és hogyan teszi lehetővé a lakásépítési program teljesítését a téglablokk-gyártás. Kiderült, hogy ez már valahogyan rendben lenne, de körülbelül 10 millió kisméretű tégla kiesett a termelésből, és most a „nagy ügy" megoldása mellett ez egészen mellékessé válik, s így nagyon nehéz lesz Szombathelyen és környékén a kislakásépítőknek téglát adni. Az ilyen intézkedéseknél is azt a tendenciát kellene követnünk, amelyet a költségvetés mutat: minél pontosabban, minél igényesebben számoljunk a helyi lehetőségekkel, a helyi feladatokkal. Egy másik tapasztalat a közelmúltból. Tudott dolog, hogy a megyei, a járási és a községi tanácsoknak nagy a feladatuk és a felelősségük a mezőgazdasággal, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos ügyekben, a fokozottabb támogatás és a feladatok megvalósítása tekintetében. Most mégis az történt, hogy az állattenyésztési felügyelőségek létrehozásával olyan, eddig a megyei költségvetéshez kapcsolódó szerveket és intézményeket a minisztérium költségvetéséhez vontak, amelyek a termelőszövetkezetek számára tanácsadás és egyéb munkák ellátására hivatottak. Jellegzetesen helyi teendők ezek. Ezt a két példát azért mondottam el, mert az általános tendencia — a költségvetésből kitűnően is — az, hogy több hatáskört, több lehetőséget kell teremteni a helyi feladatok, a helyi igények kielégítésére, de nem jó az, hogy egyes el nem hanyagolható, fontos részletkérdéseknél ellentétes gyakorlat valósul meg. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés vitája jó alkalom arra is, hogy a következő évekre vonatkoztatva mintegy a megoldandó feladatok közül egyet-kettőt előrevetítve, elmondjuk tapasztalatainkat és gondjainkat. Ilyen igénnyel, ilyen meggondolás alapján szeretnék egy-két témát felvetni. Bizonyos mértékben csatlakozni szeretnék Bakos István elvtárs megjegyzéseihez a járási székhelyek fejlesztése tekintetében. Ügy érzem, ideje lenne ezt a kérdést egy kicsit alaposabb vizsgálat alá venni, nemcsak a lakásépítési és egyéb fejlesztési tényezők figyelembevételével, hanem elsősorban azért, mert szerintem az ország egész fejlődésén belül a területileg is kiegyensúlyozottabb fejlődés érdekében több városra és városi jellegű településre lenne szükség. Ez politikailag, társadalmilag és gazdasági vonatkozásban még pozitívabb hatást gyakorolhatna a városok környékére és a mezőgazdaságra. Nem arra gondolok, hogy deklarációval, formailag hozzunk létre városokat, s arra sem, hogy most Budapest, vagy a most már szépen fejlődő vidéki városok fejlesztésére kellene kevesebbet fordítanunk. De a körmendiek, a celliek, a sárváriak, sőt valószínűleg a csornaiak, a zirciek és mások is szóvá teszik, hogy a helyzetük, ahogyan élnek és amilyen feltételek között dolgoznak, az kicsit ellentmondásban van a városok gyorsütemű fejlődésével, nagyon szép és gazdag előrejutásával. Úgy érzem, ha nem is ebben az esztendőben, hiszen erre valószínűleg már lehetőség sincs, de á következő években megalapozottabb tervekkel a járási székhelyek fejlesztését, városias irányú előrejutását támogatni és elősegíteni az ország egész fejlődése érdekében mindenképpen szükséges és célszerű. Ehhez a megyei és a járási tanácsok a maguk eszközeivel és a maguk módján megteszik, amit tudnak, de ehhez több támogatás, tervszerűbb munka kell, és jó lenne a következő években erre is kiterjeszteni a figyelmet. Ezzel a kérdéssel nem máról holnapra, több év távlatában, tervszerűen, átgondoltan kellene foglalkozni. Egy másik téma, amely szintén a jövőt illető költségvetési kihatásokat érinthetné, illetve ezzel kapcsolatos; a régi egészségügyi intézmények helyzete. Mindenki tudja, hogy hazánkban az egészségügyi ellátás színvonala a társadalombiztosítás és sok más feltétel alapján nemzetközileg is elismert, Itt lenne azonban az ideje annak, hogy gondoljunk régi, túlzsúfolt egészségügyi intézményeinkre, s a költségvetésből biztosítsunk ehhez a következő években nagyobb anyagi eszközöket is. Milyen kórházaink vannak most? Ahol korábban két ágy volt, most ugyanazon a terüle-