Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-7
449 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 450 ten 3—4 ágy van. Ez jellemzi a szombathelyi kórházat. A celldömölki kórházban 80 ágy helyén most 125 van, a körmendiben 82 helyén 104. Ezekre az objektumokra az utóbbi években, 1957 óta mintegy 30 millió forintot költöttünk felújítás formájában, de ezzel tulajdonképpen csak megszépítettük a zsúfoltságot, viszont nem javítottuk a gyógyítómunka feltételeit, nem építettünk műtőket, s az orvosok és a többi egészségügyi dolgozók legjobb szándékuk ellenére sem tudnak olyan kielégítő munkát végezni, amilyet kedvezőbb, egy kicsit is javított feltételek között tudnának. Azt hiszem, ez nemcsak Vas megyei téma, hanem kórházaink és egészségügyi intézményeink eléggé széles körét érinti. A megoldás nem is kis összeget igényelne. Ezért nem azonnal megoldandó feladatként, hanem a következő évekre előrevetítve említem. Tisztelt Országgyűlés! Az 1964. évi költségvetést jónak tartom, s azt a jogi, igazságügyi és igazgatási állandó bizottság, valamint a Vas megyei képviselőcsoport nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Valaska László képviselőtársunkat illeti a szó. VALASKA LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy én magam a villamosenergia ipar területén dolgozom, engedjék meg, hogy a költségvetés vitájában ehhez a területhez szóljak hozzá. Az energiatörvény előírja, hogy a villamosenergia ipar, a villamosmüvek megfelelő feszültségű és minőségű villamosenergiát adjon a fogyasztóknak. 1963-ban népgazdaságunk befejezte a faluvillamosítást, és a faluvillamosítás befejezése után, amely nem elsősorban gazdasági, hanem inkább politikai kérdés volt — hazánkban rá kell térnünk azon rekonstrukciós munkálatok elvégzésére, amelyek hosszú idő óta elhúzódtak. Jól tudjuk, hogy hálózatainkon az energiatörvény értelmében -4- — 5 százalékos feszültséget kellene szolgáltatni. Ezt a kötelezettséget a háborús idők következményeképpen feloldották, és így a szükségszabványban előírt +5—10 százalék feszültségtoleranciát kell tartani. Sajnos, a jelenlegi hálózatok, amelyek nagyrészét a felszabadulás után építettük, azonban — igen komoly részük kilométerekben kifejezve ezer kilométereket tesz ki —- ezeket a felszabadulás előtt különböző vállalatok, szövetkezetek építették, s olyannak sikerültek, mint amire éppen akkor lehetőség volt. A villamoskészülékek tervezésénél a tervezési premisszák között szerepel a + — 5 százalék, így a televízió és a rádiókészülékek tervezésénél is a tervezők ezt figyelembe veszik. A különböző területeken működő szolgáltató, javító vállalatok nagymértékben igen komoly statisztikát tudnak dokumentálni azzal kapcsolatban, hogy a hibák kb. 90 százaléka abból adódik, hogy a hálózaton a feszültségviszonyok a szükségszabványban előírt értékeket nem érik el. Iparágunkban felmérés történt. így elmondhatjuk, hogy Magyarországon másfélmillió lakos panaszkodhat nyugodtan, illetve szomorúan arról, hogy nem megfelelő feszültség áll rendelkezésére a vilamosenergia-elosztó hálózaton. Ugyanakkor körülbelül félmillióra tehető azoknak a lakosoknak a száma, akiknél már a szükségszabványban előírt feszültséget sem tudjuk betartani. Meg kell említeni azt, hogy ha megvizsgáljuk a környező államokban a villamosenergia felhasználást háztartásonként — néztük Ausztriában, Csehszlovákiában — és összehasonlítjuk a magyarországi háztartásokkal, úgy néz ki, hogy egy háztartásra Ausztriában 880 kilowattóra, Csehszlovákiában 660 kilowattóra, Magyarországon 274 kilowattóra jut. Egy főre, illetve lakosra eső villamosenergia fogyasztás még szomorúbb képet mutat: Ausztriában 278, Csehszlovákiában 122, Magyarországon 55 kilowattóra évenként. Tudjuk, hogy a KGM különböző vállalatai különböző jó háztartási készülékeket gyártanak azért, hogy a lakosságot ellássuk háztartási gépekkel, készülékekkel. Országunk területén sok zárolt körzet található, ahol ezen készülékek alkalmazását nem lehet engedélyezni azért, hogy a jelenlegi feszültségviszonyokat még inkább ne rontsuk. A zárolt körzeteken kívül komoly gondot okoz nekünk a nagy- és középfeszültségű hálózatban felmerülő problémák megoldása is. Tekintettel arra, hogy ez a probléma hazánkban közel másfélmillió lakost érint, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a villamosenergia és elosztó hálózatok rekonstrukciós keretét, ha nem is 1964-ben, de 1965-től kezdődően a felmérések alapján évenként 200 millió forinttal megemeljük. Ez azt jelenti, hogy. az 1965. évi villamoshálózati rekonstrukciós keretet 1,3 milliárdról 1,5 milliárdra, a harmadik ötéves tervben szereplő 8,6 milliárd forintot 9,6 milliárdra emeljük meg. Ez azt jelenti, hogy a kereteket körülbelül 10—15—16 százalékkal meg kell emelni. Ennek ellenértéke a hálózati veszteség, a fogyasztók ellátása vonalán nagymértékben meg fog térülni. Természetesen a hálózatok átépítése, a rekonstrukció során felmerülnek egyéb témák is, amelyekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a villamosiparág részére nagyobb mennyiségű alumínium-szükséglet válik aktuálissá, mind ez évben, mind jövőre és az ötéves terv folyamán. így a hálózatok rekonstrukciója céljára 600 tonnával több alumínium-szükségletet kell figyelembe vennünk, s ha ezt a harmadik ötéves terv időszakában felmerülő anyagszükségletet,'valamint pénzügyi fedezetet biztosítani tudjuk, úgy 1967-re előreláthatólag a villamosenergia ipar területén a szükségszabványban előírt feszültség-értékeket, illetve 1971/1972-ben a szabványban és az energiatörvényben előírt feszültségértékeket tartani tudjuk. Meg kell említeni még azt is,-hogy a nagy*arányú hálózati munkák • célgépeket igényelnek. Nem számíthatunk arra, hogy a munkaerőkapacitás szűk volta miatt nagymennyiségű munkaerőt vonjunk el más iparágak területéről. Erről nincs szó, ezért a jelenlegi felmérés értelmében 200 szerelőkocsit és száz speciális gépjárművet már a következő években kell, hogy biztosítsunk a villamosenergia ipar területén, mintegy 42 millió forint értékben. 21 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ
