Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

445 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 446 a gyakorlati igény. Ez pedig megint mit igényel? Megint pedagógusokat igényel, éspedig rendkívül erőteljesen, rendkívül szorítóan. Engedjék meg az elvtársak, hogy hangsúlyozzam: a szaktanár nem a városokban hiányzik, hanem a falvakban hiányzik, s a vidéki kisvárosokban, még Szekszárdon is. Ez rendkívül komoly kérdés,, mert a falusi gyermekeink startolási lehetőségéről van szó. Az előző ülésszakon Váczi Mihály arról beszélt — a kormány elnökének egy példájához kapcsolódva —, hogy a tanyától messze van az általános iskola, még messzebb van a középiskola, s a felsőfokú iskola majdnem olyan messze van, hogy oda tanyai gyerek el sem jut. . Kedves Elvtársak! Valóban arról van szó, s azért szólaltam fel a szaktanár-képzés létszámi megnövelése céljából, hogy jusson minél több szaktanár falura, vidéki városokba is. Tanárember vagyok, nagyon jól tudom, hogyan jelentkezik ez a középiskolában. A megoldás kérdése: a költségvetést áttanulmányozva, négy tanárképző főiskolája van az országnak. Engedjék meg, hogy elmondjam, melyik ez a négy: Eger, Nyíregyháza, Szeged és Pécs. A földrajzi elhelyezkedés világosan mutatja, hogy mi a cél: Eger lássa el az ország északi részét, Nyíregyháza a keleti részét, Szeged a déli részét és a Duna—Tisza közét, s a Dunántúlra marad Pécs. Kérdezem: Vasból és Zalából fog-e vonzó hatást kifejteni Pécs? A Pécsre véletlenül elkerült gyermek visszamegy-e a zalai faluba? A véleményem az elvtársak, hogy szükségesnek látszik egy tanárképző főiskola felállítása az ország nyugati részében. Nem Tolna megyében — szeretném aláhúzni —, hanem a nyugati részén. Ennek a résznek az ellátásáról valamelyik előző ülésszakon egyik zalai képviselő elvtárs mondott számadatokat. Azt hiszem, hogy ezt nagyon komolyan fontolóra kellene venni. A másik dolog, amit szeretnék a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani, hogy a középiskolai tanárok egy jelentős részét, nagyon egészségesen — hangsúlyozom — rendkívül egészségesen igényli az ipar, fizikusokat a termelő üzemekbe — például Csepelre — a laboratóriumokba, matematikusokat igényel az Allami Biztosítótól kezdve egy sor vállalat. Ez nagyon egészséges fejlődés. De, akkor úgy kell terveznünk az egyetemi hallgatók létszámát, hogy azért ne csökkenjen a középiskolai tanárlétszám, mert Elvtársak csökkent, s éppen emiatt. Tudom, hogy ezek a problémák máról-holnapra nem oldhatók meg. Nem is ez volt felszólalásom célja. A célja az volt, hogy amikor a párt- és a kormány olyan óriási anyagi eszközöket fordít az iskolareform megvalósításának anyagi részére, új iskolák kerülnek a falvakba, szemléltető eszközök olyan iskolákba, ahol azelőtt soha sem voltak, amikor gondoskodnak pedagóguslakásokról — jó lenne egy kicsit még gyorsabban és még többet — ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy az az ember, aki tovább viszi a kultúra ügyét, aki megvalósítja a kulturális forradalom ügyét, az minél nagyobb létszámban és minél alaposabb képzettséggel eljusson a legkisebb faluba is. Kedves Elvtársak! Az iskolákban szabad azt a kifejezést használnom, hogy — éppen a mai napon van •— a zárszámadás, az első félévi zárszámadás. Az az érzésem, és az a tapasztalatom, hogy a magyar fiatalság óriásit lépett előre a szocialista emberré való alakulásának az útján, a kötelességtudás, a tanulási vágy, az áldozatvállalás terén is. Engedjék meg, hogy még egyszer visszatérjek arra a régi példára, amelyet Kádár elvtárs mondott egyszer itt azokról a kis tanyai gyerekekről, akik öt kilométerekről járnak iskolába. Ebben a komisz télben sok száz, merem azt mondani, sok ezer gyermek van, akik — az én iskolámból 250-en — álltak az országúton, és várták a késő autóbuszt, s nem mentek haza, hanem eljöttek az iskolába, és várták a vonatokat, s teljesítették a kötelességüket. Azt hiszem, ez több, mint egy hangulatos példa, egyben azt is jelzi, hogy az az új szocialista ifjúság, amelynek a feladata annak a nagyszerű munkának a valóraváltása, a véghezvitele, amit mi kezdtünk, biztosan, eredményesebben fogja folytatni ezt. Mert a költségvetés biztosítja ennek reális anyagi lehetőségeit, a költségvetést örömmel elfogadom, s megvalósítása céljából a magam munkaterületén mindent meg fogok tenni. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Gonda György képviselőtársunk. GONDA GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetést jónak, reálisnak tartom, mert úgy érzem, hogy a lehetőségeket és az igényeket megfelelő módon és egyensúlyban juttatja kifejezésre, s lehetővé teszi, hogy 1964-ben az ország tovább fejlődjék, tovább gazdagodjék. Elsősorban természetesen a Vas megyei tapasztalatokról tudok konkrétabban és pontosabban beszámolni, illetőleg ezek közül néhányat elmondani. Úgy érzem azonban, hogy ezek nagyjában-egészében általánosítható tapasztalatok, s a költségvetés egészére is bizonyos módon rávilágítanak, rámutatnak. Az a körülmény, hogy a tanácsok költségvetése és a költségvetési lehetőségek 12,2 százalékkal magasabbak az előző évinél, mutatja, hogy a tanácsok jobb feltételekkel, jobb adottságokkal indulnak el az 1964. év feladatainak, munkáinak végrehajtására. Természetes dolog és Vas megyéből sem lenne nehéz felsorolni olyan jogos igényeket, tennivalókat, problémákat, amelyeket bizony jó lenne, ha még ebben az évben meg tudnánk valósítani. Azt hiszem azonban, hogy ha a költségvetést reálisnak tartjuk — és reálisnak tartom — akkor ezeket az igényeket valahogyan olyan módon lehetne és volna célszerű megfogalmazni, hogy a következő évekre előre-vetítve jelezzék a tennivalókat, a problémákat, s inkább ilyen úton-módon keressék a megoldás útját. Az igazság az, hogy a lehetőségek nagyon sokat bővültek, nagyon nagy mértékben előbbre jutottunk. 1964-re Vas megye költségvetése 594 millió forintot irányoz elő. 1958-ban ez az összeg 266 millió forint volt, s 1964-ben az állami hozzájárulás összege magasabb, mint 1958-ban a megye