Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

í 437 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 488 tájához eddig 35 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Bakos István képviselőtársunkat illeti a szó. BAKOS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés, kedves elvtársak! Az 1964. évi költségvetési tervezetet minden szempontból megalapozottnak, reálisnak értékelem. A tervezetből megmutatkozik évről évre a költségvetés és beruházás jelentős fejlődése, és a most előterjesztett költségvetés biztosítja további fejlődésünk alapjait. A minden évben elfogadott költségvetés és beruházási program alapján az elmúlt esztendőkben pártunk és kormányunk helyes politikájának eredményeképpen városainkban, falvainkban, de az egész magyar társadalomban olyan fejlődésnek vagyunk szemtanúi, amelyre azelőtt példa nem volt. Példázza ezt a hatalmas lakásépítési program, amely mindenekelőtt városainkban, ipari településeinken folyik, s hogy ma már Magyarországon nincs olyan település — mindanynyiunk örömére —, ahol villany ne lenne, és minden valamirevaló faluban, településen kultúrház is áll a dolgozók rendelkezésére. így lehetne sorolni azt a hatalmas eredményt, építési sikert, amit elértünk az elmúlt évek során. Soha nem látott méretekben kezdődött meg az elmúlt években a városok és jelentősebb települések kommunális jellegű problémáinak megoldása is. A mostani költségvetési törvényjavaslatban is nagyon sok példa szerepel, ahol ilyen létesítmények épülnek, vagy fejeződnek be. Ez mindannyiunkat örömmel tölt el, és csak a legnagyobb elismerés hangján tudunk szólni eddigi eredményeinkről és azokról, akik ezt lehetővé tették: pártunkról, amelynek politikája alapján ez lehetővé vált. Ha mégis vetünk fel — mert vetünk fel — bizonyos jogos igényeket és panaszokat, ezt nem bírálatként, hanem azért tesszük, hogy az illetékes szervek figyelmét fokozottabb mértében felhívjuk a hiányosságokra, az egyes területeken megmutatkozó lemaradásokra és kérjük további segítségüket, támogatásukat ezek megoldása érdekében. A Veszprém megyei képviselőcsoport a legutóbbi ülésén megtárgyalta a megye városainak helyzetét, gondjait, és engem bíztak meg azzal, hogy tárjam fel helyzetünket és kérjem az illetékes szervek segítségét és támogatását. Melyek ezek a gondok és problémák? Mindenekelőtt szeretném felvetni megyeszékhelyünk, Veszprém város helyzetét. Veszprém város régi nagy tradíciókkal rendelkező megyei székhely, amelyet azonban fejlődésében szinte teljes egészében megrekesztett a feudális klérus-vezetés és hosszú-hosszú évtizedekig ez a város szinte nem fejlődött, mindössze 12—15 ezer lakossal rendelkezett, egészen a felszabadulás évéig. Ma ennek a varosnak már. 30 ezer állandó jellegű lakosa van, nem beszélve azokról a városban ideiglenesen tartózkodó személyekről, akik itt végzik egyetemi, technikumi, középiskolai tanulmányaikat. Ennek a városnak sajátos problémája és gondja az — hogy csakúgy, mint a nagyvárosokban — biztosítani kellett minden megyei szervnek és intézménynek az elhelyezését, székházát, és nem egy esetben erre a célra lakásalapokat kellett igénybe venni, és sok szerv van még most is, amelynek elhelyezése normálisan nincsen kielégítve, megoldva. Azt kérem az illetékes minisztériumoktól és főhatóságoktól, hogy megyei szerveinknek lehetőleg építsenek új, az igényeknek megfelelő helyiségeket lehetőleg kooperálva és koordinálva egymással. A megye városainak általános helyzetéről is szeretnék szólni. Mint ismeretes, Veszprém megye öt városi településsel rendelkezik és ezeknek sajátos jellegük az, hogy áltálában lakosainak száma 20—30 ezer között van jelenleg. Általában ezek a városok ipari települések, centrumok, mind például Várpalota, Ajka, Veszprém és Pápa. Sajátságos jellegűek azért is, mert ezek nagy része új város, mint például Várpalota, Keszthely és a megyében — és talán az országban is — legfiatalabb város, Ajka. Ezekben az új városokban nagyon sok minden hiányzik még, olyan, ami a régi városokban már megvan, megépült. Milyen általános hiányosságokkal küzdenek Veszprém megye városai? Nem törekszem teljességre, csak néhány jellemző fogyatékosságot és hiányosságot vetek lel, amiből világosan látjuk az általános helyzettől való elmaradásukat és gondjaikat. Ezek a példák a következők: Lényegében Veszprém megye egyik városa sem rendelkezik tisztasági fürdővel és uszodával. Veszprémnek például egy öt kádból álló fürdője, tisztasági fürdője van, ami ma már teljesen használhatatlan. Ez az igényeket egyáltalán nem tudja kielégíteni, pedig a lakások nagy része ma még nem rendelkezik fürdőszobával. Űszásra a megyében csak nyáron van lehetőség, a Balatonban. Pedig egészségügyi szempontból, másrészt sportolás szempontjából is feltétlenül szükséges volna, hogy a fiatalság, de az idősebb generáció is ilyen lehetőséget élvezni tudjon. Városaink általános elmaradottsága mellett ennek következtében sok mindent kell pótolni, a községfejlesztési alapból még nem tudtunk erre lehetőséget teremteni. Minden jelentősebb városban már évek óta épülnek központi fűtéses lakások. Veszprémben csak 1964-ben épülnek először ilyenek. Ezentúl kevés, vagy egyáltalán nem épül igényesebb — több szobás lakás. Ezért a veszprémi egyetemen és két kutató intézetben nagyon hasznos munkát végző kutatók és tudósok nagyobb része Budapesten lakik. Ennek következményeiről az Országgyűlésen, úgy gondolom, nem kell többet szólnunk. Feltétlenül szükségesnek tartanok, ha városainkban több igényes lakást építenénk a jövőben és többségében központi fűtéssel ellátva. Egyetlen városunkban sincs áruház. Veszprémben most, ebben az esztendőben kezdődik meg az áruház építése. Emiatt általában városaink üzletei rendkívül elaprózottak, szétszórtak, régi típusúak, nem lehet bennük normálisan megoldani az áruk szakosítását és a fejlődésből adódó igények megfelelő kielégítését. Szükséges volna, hogy ahogyan erre a népgazdaság helyzete lehetőséget ad, elfogadható áruház épüljön majd Várpalotán, Ajkán és Pápán, nem beszélve áruraktározási gondjainkról, amelyek ugyancsak